Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

MUCSI András: Gadányi Jenő és Esztergom

talani tulajdont képviselő, a hagyománytisztelő, rendkívül óvatos, de csupaszív dr. Witz Béla őrkanonok úrtól kellett megszerezni. Mivel a gyűjtemény kezelését, őrzését, az állandó kiállítás nyitvatartását ebben az időben az állam vállalta, idegen anyag bemutatásához az egyház nem adhatott engedélyt, de egy képekkel-szobrokkal illusztrált, modern művészetről szóló TÍT-előadás ellen nem merült fel kifogás. Erre az előadásra a budapesti TIT-központtól Bálint Endre kapott megbízást, még augusztus hóban. Végül meg kellett várni az október hónapot, amikor szabad lesz a restaurátor műterem. (Varga Dezső október elején utazott Pécelre, a Ráday kastély freskóinak restaurálására.) Bálint Endre ezután, a sajátkezűleg gépelt meghívókon - a rá jellemző módon - „restaurációs terem"-nek keresztelte el a kiállítás színhelyét. A meghívóknak még egy érdekességük volt. Nyomda, helyesebben nyomdaköltség hiányában, Bálint gépelt szövege mellé maguk a kiállító művészek sajátkezűleg írták és rajzolták (Gadányi, Anna Margit), festették (Rozsda Endre) a meghívókat, a kiállító 7 művész nevének feltüntetésével. (Minden meghívón csak a meghívót illusztráló művész aláírása eredeti.) Korniss színes kollázsokkal, Bálint linómetszettel díszítette meghívóit.

12 A meghívók postázását, a kiállítás esztergomi propagandáját Dévényi Iván és jómagam vállaltuk. A múzeum falain belül is kitűnő volt a propaganda. A 7 művész kiállításához Bálint Endre kedvenc művészi emblémáiból, a népligeti vurstli lebegő, harsonás figurájából, a „Pegazus"-sá formált sárospataki lófejes cégérből és egy álarcos szörnyetegből sziluetthatásra épülő színpompás plakátot komponált a „restaurációs terem" ajtajára. A betegeskedő Gadányi Jenő október elején - Bolmányi Ferenc festőművész közbenjárására - életében először kapott beutalást művésztelepre, a zsennyei Alkotóházba, ahonnan csak november 25-én tért vissza.

13 Az új esztergomi kiállítást már nem tudta megtekinteni. Az új kiállítás rendezésében (szombaton, október 6-án) Bálint Endre, Korniss Dezső és Barta Lajos vett részt.

1 Jakovits három fadomborművét már a hét elején lehoztuk a Rottenbiller utcából Esztergomba. (Bálint dolgozott a leglázasabban, egyik cigarettáról a másikra gyújtva. Korniss, aki a legvilágosabb falat választotta, sokkal csendesebb és határozottabb volt. A hagyományos múzeumi rendezéstől tudatosan eltérve, játékos, de szigorú logikai rendben akasztotta a képeket. A mindig mosolygó Barta Lajos látszott a legboldogabbnak, tele hálával és segítőkészséggel. A bejárattal szemközti kiemelt helyre, a kiállító művészek hommage-gesztusaként a 15 éve halott Mester, Vajda Lajos: Északi táj című 1938-as, predellaformájú pasztellképe került.

15 (Ma dr. Rácz István gyűjteményében.) Gadányi Jenő, a konzervatív szemlélet jégtörője, az esztergomi „restaurációs" színtér úttörője, a „Hetek" hatvanesztendős széniora, távollétében szintén főhelyet kapott festményei számára. A 7 művész Keresztény Múzeumban rendezett kiállítását 1956. október 7-én, vasárnap délelőtt fél 12-kor Bálint Endre „ismeretterjesztő előadás" formájában nyitotta meg, népes, nagy közönség gyűrűjében, majd két hét múlva, október 21-én, művésztársaival, félve a várható eseményektől, sietve lebontotta a kiállítást. A kiállítás hangulatáról, sikeréről és kisugárzásáról idézzük Bálint Endre vallomásait, aki visszaemlékezéseiben, 1972-ben óvatosságából a Balassa Bálint Múzeumba, később, 1982-84-ben (nem pontatlanságból) 1956 nyarára helyezi az októberi kiállítást.

16 „Az biztos, hogy 1956 nyarán, amikor megrendezték azt a hírhedt „7"-ek kiállítását az esztergomi Keresztény Múzeumban, - tulajdonképpen 1948 óta az első modern tárlatot - azóta alakult ki barátságom (Dévényi) Ivánnal és szeretetem Esztergom iránt. De előbb néhány szó a „7"-ek kiállításáról. A TIT rendezésében került sor erre a tárlatra, ahol a művek „szemléltető ábrái" voltak annak az előadásnak, aminek megtartására engem kértek fel... Az akkor már nem élő Vajda Lajos „Északi táj" című képe körül gyülekeztek az alábbi művészek művei: Korniss Dezső, Rozsda Endre, Barta Lajos, Jakovits József, Anna Margit és Bálint Endre, valamennyien az egykori „Európai Iskola" tagjai voltunk, és kiállításunk sikere sokkal nagyobb volt, mint amire számítottunk. Ezzel a kiállítással kezdődött el valami a művészet területén, ami azóta is szabadon cikázik erre-arra különféle igényeknek megfelelően. Tehát ez a „valami" is Esztergomban kezdődött el, miképp egy nagyon szépen rendezett gyűjteményes kiállításomat Mucsi András is ott rendezte a Balassa Bálint Múzeum két termében (1967. június 24.) és amelynek megnyitó beszédét a nagybeteg Kassák mondta be magnóba..."

17 „Az Európai Iskola művészeinek java része megmaradt európai iskolásnak a csoport megszűnése után is, ha ez alatt azt értem, hogy kizárólag az önkifejezés zavartalanságának fontosságában hittünk, nem pedig a művészettől idegen külső erőkben. 1948-tól 1956 nyaráig egyikünknek sem jutott eszébe műveinket kiállítani és 1956 nyarán Esztergom Keresztény Múzeumában is csak „trükkel" csinálhattunk kiállítást „7-ek" címmel, mint egy TTT-előadásnak illusztrációit svihákolva a falakra. Vajda volt a pajzsunk, de kiállított Jakovits József, Barta Lajos, Rozsda Endre, Anna Margit, Korniss Dezső, Gadányi Jenő és e sorok írója. Pestről tömegek utaztak Esztergomba, hogy a nyolc szűk esztendő után lássanak valami mást is, mint amit az akkori hivatalos múvészpolitika engedélyezett. Gadányi Jenő meghalt, Jakovits, Barta Lajos és Rozsda Endre máshol keresték és találták boldogulásukat. Anna Margit, Korniss és én itthon dolgozunk, és gondolom, szakmai megbecsülésünk mindhármunknak erőt adott a továbbiakhoz."

18 Bálint Endre a Hetek kiállítása kapcsán ismerkedett meg a fotográfus Vattay Elemérrel, későbbi barátjával, aki több felvételt készített a kiállításról. A középkori történeti kutatással és régészettel foglalkozó Zolnay Lászlót meglepte és sokat foglalkoztatta a Hetek szokatlan és gondolatébresztő kiállítása. Végül egy művészetfilozófiai tanulmányt írt a modern művészetről, mint társadalmi jelenségről. Természetesen ez az írás a következő években sem találhatott kiadóra. A kézirat feltehetően Zolnay hagyatékában lappang. A 7 művész kiállításának logikus következménye volt a következő évben az esztergomi Balassa Bálint Múzeum