Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

TAKÁCS Imre: A budapesti Eligius-táblakép: a bécsi későgótikus festészet ismeretlen emléke

egyszerűen az aktuális téma kívánta környezet, anakronisztikus díszletekkel.

45 Lehetséges, hogy egyszerre mindkettő. Könnyen lehet, hogy az Eligius-oltár eredeti helyével kapcsolatban a Stephansdom délnyugati sarkához a 14. században épített toldalék emeleti terének késő középkori berendezésére vonatkozó források nyújtanak majd felvilágosítást. E kápolnában 1385-ben említenek egy Szent Eligius-oltárt, és a kápolna védőszentje is ő volt. A Triptychonmeister, akinek művészete az 1470-es évek bécsi festészetének legmagasabb színvonalán áll, a skót bencések főoltárát készítő műhely belső köréhez tartozik. Felfogásmódjának hasonlósága, a számos motívum- és kompozícióátvétel közvetlen munkakapcsolatot sejtet közte és a műhely egyik vezető mestere között. Az Eligius-oltár két, Magyarországon felbukkant töredéke (és a csak reprodukcióból ismert, lappangó harmadik darabja) a mester sajátkezű művei, mégpedig az 1470 körüli periódusban készültek közé tartozik. 5. A közelmúltban vált ismertté egy 1479-ből származó dokumentum, amely, ha hihetünk a forráskritika és a stíluskritika eredményeinek ilyen példaszerű egybeesésében, a Triptychonmeister valódi nevének kérdésére adja meg a választ. A Bécsben kelt feljegyzés 20 magyar forintról szóló kifizetési utasítást tartalmaz egy tábla készítése fejében Hans Siebenbürger festő javára. A pénz kiutalásáról Borbála asszony, az előző évben elhunyt Jodok Hauser özvegye rendelkezett.

56 A forrást publikáló Richard Perger érvelése szerint a szövegben említett tavel nem lehet más (figyelembe véve az időpontot, a megrendelő személyét, a kifizetés helyét és a honorárium nagyságát), mint Jodok Hauser máig fennmaradt epitáfiuma, amelyet a Triptychonmeister alkotásaként tart nyilván a művészettörténet (9. kép). Az említett szó ugyan bármilyen méretű szárnyasoltárt is jelölhetne, a rendelkezésünkre álló adatok azonban minden kétséget eloszlatnak afelől, hogy a kifizetett összeg csak viszonylag kis méretű, önálló táblakép költségeit fedezhette.

57 A bécsi Schottenaltar művészkörének első, és máig egyetlen, névről ismert személyisége tehát a korábban Triptychonmeisternek nevezett Hans Siebenbürger, vagy ha úgy tetszik, János erdélyi festő. A régi szükségnevet a valóságos névvel helyettesítették az österreichische Galerie művészettörténészei is az epitáfium kiállítási feliratában, miután hasonló javaslattal élt Elfriede Baum a gyűjtemény katalógusának kiegészítő kötetében.

58 A névazonosítás a Sankt Florian-i triptichon feliratainak rejtélyét is megoldhatja (8. kép). Ismeretes (az oltárka összes közlője kiemeli), hogy a középtábla bal szélén ágaskodó, rúdra tűzött szivacsot tartó figura (Stephaton) ruhaszegélyein nehezen olvasható, nagyrészt értelmezhetetlen betűsor vonul végig. A gallérján kibetűzhető, általában szignatúraként értékelt, vélhetően két nevet tartalmazó szö- vegtöredékben (IHOANES VU / HERNICV.. .HRANOPV / S VISAIEIH) talán az Erdélyből származó János festő neve is el van rejtve.

59 A Perger által publikált kifizetési utasításban színrelépő festő életéről és haláláról még két forrás beszél. Az egyik Orsolya nevű feleségével együtt 1480. augusztus 10-én tett alapítványának latin nyelvű oklevele, amely őt a magyarországi latin földrajzi terminológiában nem túlzottan jártas scriptor tükörfordításában Johannes pictor de septem castrá-nak nevezi.

60 E névforma azt is elárulja, hogy a Siebenbürger megjelölés nem családnév, hanem szülőhelyére utaló jelző. Az okiratban, amelyet a Bécsben tartózkodó pápai legátus erősített meg, János festő és felesége egy Olajfák hegyét árázoló dombormű alapításáról rendelkezett. E dombormű ma is látható a bécsi Szent Mihály templom külső falában. A templomot körülvevő temetőt választhatták leendő nyugvóhelyükül.

61 A másik forrásadat 1483-ből való. Ekkor már sem János festő, sem hitvese nem volt életben.

62 Végrendeletük teljesítésével Orsolya asszony első házasságából született leányának férje, Hans Hueber volt megbízva (közös, nagykorú gyermekük aligha volt). Nem világos, hogy Hueber az 1480-ban alapított temetői domborművet miért csak 1494-re készíttette el, s akkor is miért helyeztette el rajta saját címerét.

63 Figyelmet érdemelnek azok az adatok is, amelyek a festő feleségének, Orsolya asszonynak életéről szólnak. Szülei, Niklas von Kalsching és Dorottya 1434-ben vásárolták meg azt a Burg közelében álló házat, amelynek tulajdonjogát Niklas halála után (1462-ben) elharmadolták az özvegy és két gyermekük között. Orsolya ebben az időben már Heinrich Has selyemhímző (Seidennahter) felesége volt. Az özvegy hamarosan elidegenítette a maga harmadát, amelyet Orsolya csak 1476-ban tudott visszavásárolni. Minthogy időközben fivére is, férje is meghalt, 1476-tól egyedül birtokolta a házat. Ezen az ingatlanon kívül volt még egy háza is a közelben, amelyet a selyemhímző férjtől örökölt. A tehetős bécsi polgárasszony Hans Siebenbürgerhez 1476 és 1480 között mehetett férjhez.

64 A festő e házassággal tehát tekintélyes vagyonhoz jutott, és az sem kizárt, hogy Heinrich Has műhelyét is átvette, miként erre a lépésre a művészözvegyek újraházasodása esetén rendszerint sor szokott kerülni a középkorban. Ismeretes, hogy a selyemhímző mesterek képzettsége és grafikusi feladatokat is magába foglaló munkája (legalábbis a kiemelkedő képességű műveseknél) nem állt távol a festészettől.

65 Bárhogyan is dönt majd a kutatás Hans Siebenbürger tanulmányainak itineráriumáról (Pleydenwurff nürnbergi környezete valószínűleg szerepelni fog a feltételezett állomásai között), nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy ne hivatkozzunk arra, hogy az 1440-es évek közepén (Hans Siebenbürger vélhető ifjúkorában) már jelen volt Erdélyben az a németalföldi mintákat követő stílusirányzat (például Rozsnyai János 1445-ben készült nagyszebeni Kálvária-falképén), amely az ő egyéni stílusát is jellemzi.

66 A magyar királyság területéről Ausztriába vándorolt művészek Genthon István által összeállított névsorában Hans Siebenbürger neve is szerepel.

67 A kolónia tagjai között nemcsak festőket, hanem szűcsöket, selyemhfmzőket és ötvösöket is találunk. A névsor kulturális kölcsönösséggel igen kevéssé magyarázható területi aránytalan-