Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
PROKOPP Mária: Aquinói Szent Tamás imája a Mária-oltár előtt. A Szépművészeti Múzeum Sassetta-képéről
Most, hogy az 1988. évi New York-i kiállítás 200 év után először ismét egymás mellé helyezte a jelenleg ismert hat kis képet, lehetetlen, hogy ne gondolkozzunk el a sorrend helyességén. Lehetséges, kérdezhetnénk, hogy a vatikáni és a budapesti „Szent Tamás imája" -tábla - akár egymásnak háttal, akár egymással szembefordítva mutatta be Szent Tamás alakját - egymás mellett állt volna? Az oltár fent említett programja szerint a predellaképek tematikai célkitűzése az Eucharisztiáról vallott egyházi tanítás hirdetése volt, a középpontban az Utolsó vacsora, az Eucharisztia isteni alapításának bemutatásával. Aquinói Szent Tamás (1226-74) a nagy tudós és szent, a doctor angelicus, az úrnapi liturgia himnuszainak szerzője volt az, aki nagy művében, a Summa Theologiaeben, az Egyház tanításainak talán mind máig legszabatosabb megfogalmazását adta. 1423-ban, az oltár készítésekor ünnepelték szentté avatásának jubileumát (1323). Szent Tamás, a tudós elválaszthatatlan az Eucharisztia ünnepétől, ezért kaphatott oly nagy hangsúlyt az oltáron, hogy állóalakját az egyik nagyméretű táblán is ábrázolták. Mivel azonban a Posztós céh nem Szent Tamás, hanem az Oltáriszentség tiszteletére állította az oltárt, nem tartjuk indokoltnak, hogy két rokon tartalmú kép mutassa be őt a predellán. Nézzük meg behatóbban a két imádkozó Szent Tamás képet. A vatikáni tábla a kereszten függő Krisztus előtt térdelő Tamást ábrázolja, aki az egykorú életrajz szerint így mutatta be a Summát a Mesternek, aki ekként szólt hozzá: „Jól írtál rólam Tamás." 19 Ez a jelenet Tamás egyéniségét jellemzi, de nem tartozik szorosan az Eucharisztia témájához. Szent Tamást sokkal átfogóbban jellemzi a budapesti kép, amely Tamás életének két oldalát, a szentet és a tudóst - kimagasló művészettel - egységben mutatja be. Szent Tamás itt a domonokosok fekete köpenyében térdel a gótikus kápolna belső csöndjében, a kép középpontjában, a baloldalt lévő Mária oltár felé fordulva. Az oltár felett, látomásszerűen elmosódva Krisztus fénylő alakja jelenik meg, angyalokkal körülvéve, szívéből arany sugarakkal a Szentlélek galambja száll Tamáshoz. Krisztust kétoldalt a két-két nyugati egyházatya kíséri. Szent Tamás térdelő alakja mögött a templomból a kolostorudvarra látunk csúcsíves nyíláson át. Az udvar közepén a fehér márvány kút az Élő vizek forrására utal, míg mögötte a szőlő-lugas és a szántóföld a kenyeret és a bort idézi, amelyből az oltáron, a szentmisében, Krisztus teste és vére lesz. Ugyancsak a kápolnából, annak előteréből láthatunk és juthatunk be a kép jobboldalán levő könyvtárba. Ez külön egység a képen, amely jól kifejezi Szent Tamás tanításában a hit és a tudomány összefüggését. A hosszanti tengelyből ábrázolt terem nagyságát fokozza a perspektivikusan szűkülő, ötszakaszos boltozott térben, egymás mögött elhelyezett könyvállványok sora, amelyeken színes kötésű nyitott és csukott kódexek sorakoznak. A termet a kápolnából érkező erős fény mellett a hátsó fal színes üvegablakainak szűrt fénye világítja meg. A könyvtár kiemelése a képen hangsúlyozza az értelem fontosságát Szent Tamás tanításában, amely irányítja az akaratot, vagyis az emberi tevékenységet. A kép egységét az egységes nézőpontra épülő - bár nem az euklidési geometriát követő - zöld színezésű gótikus architektúra és a piros márványpadló jelzi, amely összekapcsolja a kép három színterét, a kápolnát, a kolostorudvart és a könyvtárat. így fejezi ki a művész a hit és a tudomány, a természetfeletti és a természet szerinti, a tekintély és a szabadság szoros egységét Szent Tamásnál. A természeti világ önálló törvényeket követ. A világ megismerésében, Tamás szerint, az érzéki tapasztalat az elsődleges, ez táplálja az észt. Ezt hangsúlyozza a kép reális, az érzéki tapasztalatra épülő színtere. A természetfelettihez csak a természet világán keresztül juthatunk el. Erre tanít a kora reneszánsz természettudományos kutatásainak eredményeit hasznosító ábrázolás a budapesti és a többi predellaképen, amelyek felett, a középkép középpontjában ott lebegett az angyaloktól tartott és imádott Corpus Christi az arany monstranciában. Erre utal továbbá magának Szent Tamásnak festői megjelenítése is a budapesti képen. A bő fekete köpeny alatt valóságos emberi testet érzékeltet Sassetta. Ez a plasztikus test ugyanakkor lebegni látszik, vagyis az ember a maga valóságában emelkedik fel a transzcendenciához a hit által, amelyet az oltár előtt imádkozva, Istentől nyer el. „A hit fénye a kegyelem formájában árad belénk" - írja, és a képen látjuk is, amint a fénylő arany sugarakon érkezik Isten Lelke Tamáshoz. így születtek meg lelkében az Istent dicsőítő, az Eucharisztiát imádó tüzes lelkületű himnuszok, mint azAdoro Te devote, latens Deltas kezdetű vers. Tamás, bár az oltár előtt térdel, mégis önálló térrészben jelenik meg, amely utal az ember szabad akaratának fontosságára, az értelem és az akarat önállóságára. Tamást semmi sem zavarja a kápolna középpontjában és így szabad elhatározásából fordítja Isten felé az értelmét. Alakját áthatja az Isten iránti vágyakozó szeretet és remény, amely a himnuszaiból és a Summából is árad, és amelyre a képen az architektúra zöld színe és a piros kövezet is utal. Végül a Mária-oltár Szent Tamásnak az Istenanyáról szóló tanítását idézi. Máriától született Krisztus, a Kegyelem alkotója, ezért általa kapjuk a természetfeletti segítséget, megvilágosítást. Guglielmo da Tocco, Szent Tamás életrajzírója kétízben is említi, hogy Tamás imában kérte Isten segítségét teológiai munkájához, különösen nápolyi tartózkodása alatt, amikor a Summa Theologiae Eucharisztiáról szóló 20 részén dolgozott. A budapesti kép ezt a jelenetet ábrázolja, belesűrítve a doctor angelicus jellemének és tanításának lényegét. A Vatikáni Képtár Szent Tamás-képe a budapestitől eltérő művészi világot sugároz (7. kép). Az építészeti környezet összetettebb, gazdagabb, a perspektíva mélyebb, mint a budapesti és a többi predellaképen. Szent Tamás ábrázolása is dinamikusabb. Az arc elevenebb, felhevültebb. Inkább Sassetta hét évvel később készített Havas Boldogasszony oltárának (1430-32) predellaképeihez és az 1437-44 közötti Borgo San Sepolcro-i ferences templom főoltárának Szent Ferenc életét mély pszichológiai jellemzéssel bemutató képeihez kapcsolódik a vatikáni tábla előadásmódja. E kép négyzetes formátumát nem külső kényszer alakította, hanem a művészi alkotó erő belső igénye.
