Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)
ENGEL Pál - LÖVEI Pál: A gerecsei vörösmárvány használata Zágrábban és környékén a középkorban
tabula ansata tetején áll a papi figura. Keretelése nem ismert, de a táblán álló alak ábrázolási típusa megegyezik a Szegedi Lukács-sírkőével. 43 Joggal vetődött fel, hogy központi műhelyből, talán Esztergomból vagy Budáról került Zágrábba, 44 annál is inkább, mivel még egy harmadik ilyen ábrázolás-töredék is ismert: a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi egy ismeretlen lelőheh/ű, Bakócz címeres sírkő részletét, amely szövegében mintha egy budai prépostra is utalna. 45 Egy ötödik, csupán a zágrábi káptalan statútumainak leírásából ismert sfrlapról, amely a 13. század elején elhunyt Domonkos püspök sírja fölött volt egykoron, a forrás említi meg, hogy vörösmárványból készült. 46 Az ekkoriban még szinte kizárólag a Buda - Esztergom - Székesfehérvár - Tata „négyszögben", ott is csak a legelőkelőbbek által használt kőanyag zágrábi jelentkezése feltétlenül a királyi udvar vagy az esztergomi érseki székhely divatjához való igazodás jele. Ezen emlékes mellett Zágrábban nem is kevés sírkő és sírlaptöredék maradt meg, amelyek közönségesebb kőanyagból készültek. Egy részük érdekes, de szokatlan típusú, más részük gyengébb kőfaragó munka. Ezek helyi termékeknek tarthatók. A vörösmárvány használata már az anyag megválasztásában is különlegesebb igényekről tanúskodik minden esetben. A vele bánni tudó, tehetséges és képzett kőfaragók az ország központjaiban, Budán és Esztergomban voltak csak fellelhetők, amint ezt a stiláris kapcsolatok igazolni látszanak. JEGYZETEK 1 Balogh J.: Későrenaissance kőfaragó műhelyek I. Ars Hungarica 2(1974) 42; 14. kép; Mikó A. ism.: Riznica zagrebaőke katedráié. Zagreb, Muzejski prostor, 1983. Művészettörténeti Értesítő 33(1984) 189. 2 Valentié, M.: Kameni spomenici Hrvatske XIII-XIX stoljeéa. Povijesni muzej Hrvatske, Zagreb, Katalog muzejskih zbirki. Zagreb 1969, 31-36 (15. kat. sz.). 3 Leltári száma: 6811. Köszönettel tartozunk Dr. Milan Kruheknek, a múzeum munkatársának, hogy az átépítés alatt álló épület pincéjében, az ideiglenesen megszüntetett kőtár anyagából ezt és a többi sírkövet is tanulmányozhattuk. 4 A jobb és bal a következőkben mindig heraldikai értelemben szerepel. 5 Valentié i.m. 27-28 (12. kat. sz.). 6 Bécs, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Allgemeine Urkundenreihe, 1492. III. 7. (a horvát rendek megerősítik az 1491. évi pozsonyi békeszerződést), 9. pecsét. 7 Zrínyi Miklós képmásai és címere 1587-ből: Galavics G.: Kössünk kardot az pogány ellen. Budapest, 1986, 9. ábra; a szentilonai Zrínyi-sírkő: Magyar műemléki kiállítás a Nemzeti Szalonban. Tájékoztató. Budapest. 1942. XI, kép. 8 A szerzőpáros egyik tagja (L.P.) által Zágrábból hazahozott, számára semmitmondó neveket felsoroló olvasat ellenőrzését jelentette, hogy az illető a másik szerző (E.P.) által azonnal azonosítható volt. 9 A „roche" cA-ja és az utolsó előtti, lekopott szó e végződése bizonytalanul olvasható a kövön. 10 Művészet Zsigmond király-korában 1387-1437. Szerk. Beke L.-Marosi E.-Wehli T. Kiállítási katalógus. Budapest 1987, II, 298-299 (Sz. 54. kat. sz.). 11 Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius. VII. Bp. 1880. 139, 144, vö. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. Budapest 1923-1961. 2361, 2375. sz. Az előbbi oklevél formai okokból gyanút kelt ugyan, de tartalmában nincs ok kételkedni. 12 Popisi i obracuni poreza u Hrvatskoj u XV i XVI stoljeéu. Zagreb 1976, 9-12. 13 Engel P.: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387-1437). Budapest, 1977, 168.; Csánki D.: Körösmegye a XI. században. Budapest 1893. 42. 14 Smiöiklas, T.: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae ac Slavoniae. Diplomatiíki zbornik kraljevine Hrvatske, Dalmacije i Slavonije. Zagrabiae 1904-1934, XVI. 545. 15 Zsigmondkori oklevéltár. Összeállította Mályusz E. I. Budapest 1951, 5860. sz. 16 Thallóczy E-Horváth S.: Alsószlavóniai okmánytár. Budapest 1912, 152. 17 Magyar Országos Levéltár (MOL) Dl. 101996. 18 MOL, Dl. 103478. 19 XV. századi pápák oklevelei. Kiad. Lukcsics Pál II. Budapest 1938, 99. sz. 20 Teleki József gróf: Hunyadiak kora Magyarországon X. Pest 1853, 120. 21 Leltári száma: 6789; Valentié i.m. 106-107 (60. kat.sz.). 22 Kukuljevié SakcinskL L: Nadpisi sredovjeéni i novovjeki na crkvah, javnih i privatnih sgradah i t.d. u Hrvatskoj i Slavoniji. Zagreb 1891, 35(113. sz.) - a „Zela" helyett téves „Bela" olvasattal. 23 BrunSmid, J.: Kameni spomenici hrvatskoga narodnoga muzeja u Zagrebu dio II, Spomenici srednjega i novoga rijeka. Vjesnik hrvatskoga arheoloákoga drustva. N. S. 12(1912) 50-52 (890. sz.). 24 Karaman, Lj.: O umjetnosti srednjeg vijeka u Hrvatskoj i Slavoniji 2. Historijski zbornik 3 (1950) 146.; Karaman, Lj.: O djelovanju domaée sredine u umjetnosti Hrvatskih Krajeva. Zagreb 1963, 28, 109; Valentié i.m. 106-107. 25 Horvát, A.: Epitaph des Joannes de Zela aus Djakovo. Építés-Építészettudomány 12(1980) 53-59. 26 Dercsényi D.: A székesfehérvári királyi bazilika. Budapest 1943, 101.
