Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

URBACH Zsuzsa: „Genuina effigies..." A máriacelli kincstár kegyképének másolata a Szépművészeti Múzeumban

A metszetanyagban leggyakrabban előforduló lap Johann Christoph Winkler bécsi rézmetsző 1760 körül készült metszete az eredetlegenda ábrázolásával. A kegykép ábrázolásán itt is megtalálható a nimbusz körül lévő applikáció, a megfordult strucc-figura a keretben és a Gyermek ruhájának bizarr, pikkelyes rajza. Ugyancsak az eredetlegenda fölött lebegve jelenik meg a kegykép, ezúttal címeres kerete nélkül, a bécsi gyűjtemény egy 18. századi lapján

28 (8. kép). Érdekes átköltése a kompozíciónak egy 18. század végi rézmetszet a „Vera effigies B. V. Mariae vulgo dicta Maria Caeli" felirattal, amelyen egy kedvesen mosolygó Madonnát látunk

29 (7. kép). Ez a tojásformájú arc közel áll a Jankovich-gyűjtemény festményén látható archoz is, nyilvánvalóan közös előképre vezethető vissza mindkettő. Ugyanilyen rokokó derűt áraszt Johann Michael Motz Augsburgban kiadott metszetének átfogalmazása is, amelyen a Gyermek a néző felé fordul.

30 Ugyanez az átfogalmazás élt tovább a 19. századi kis szentképeken.

31 A kis ájtatos képek, tézislapok vagy azok nyomán készült festmények, selyemnyomatok ábrázolásain a kegykép maga angyalok által hordozva, az égi szférában jelenik meg, míg a földi szférában az eredetlegenda, a kegytemplom vagy a donátorok képe és a szöveg. A különleges tiszteletben részesített kép „égi mása" a maga archaikus mivoltában egy idézethez hasonlít egy aktuális kontextusban. Valójában a „Kép apoteózisa" vagy trionfó)aként jelenik meg a pócsi kegykép a zentai csata allegorikus ábrázolásával együtt.

32 A kegykép tehát egy esztétikailag elavult műalkotást őriz meg a kultusz folyamatossága révén. És nem is csekély azon középkori képek és szobrok száma, amelyek így ránk maradtak. Ezeket dekorálhatták, felújíthatták, átfesthették, mint az aacheni táblákat is, de lényegében kevesebb sérüléssel élhették túl az évszázadokat, mint az egyéni áhítat tárgyát képező hasonló méretű alkotások. Amikor a 17-18. század folyamán ezeket új, pompás keretbe helyezték vagy oltárépítmények közepére komponálták, a gótika és barokk sokszor elbűvölő találkozásában egy új Gesamtkunstwerk jött létre. A középkor továbbélésének egyik, ha még oly perifériális formája az, hogy ezeket a kultikus darabokat a 17-18. században folyamatosan másolták, sokszorosították. A kegymásolat, műfajánál fogva, ikonográfiái pontosságra törekszik, csak a figura megformálásában, modellálásában modernizálhatja például annak arckifejezését vagy gazdagíthatja a drapériát. A középkor továbbélésének tartjuk egy trecento vagy gótikus kép barokk másolatát.

33 Művészettörténész számára nem lehet tanulság nélküli két korszak találkozása. „Hört nicht bei den Gnadenbild jede kunstgeschichtliche Fragestellung auf?" - kérdezte egy kiváló kutató alapvető cikkében.

34 Vajon nem csupán a zarándoklatok, búcsúk tárgyi dokumentumai ezek a művek? A folklórkutatás felől is egyre sürgetőbb ennek a kérdésnek a tisztázása, ahogy H. Dünninger tanulmánya is jelezte az 1984-es nagy müncheni kiállítás tanulmánykötetében.

35 Aurenhammer 1956-ban megjelent utolérhetetlen és máig példaszerű összefoglalása pedig azt bizonyítja, hogy az ikonográfusművészettörténész számára milyen alapvető ennek a területnek a vizsgálata. A magyar művészettörténet oly hiányosan fennmaradt emlékanyagában különösen fontos helyet kellene kapnia a kegykép kutatásnak a „nagy művészettörténet" módszereivel is. Tudjuk, hogy ennek a legnagyobb akadálya a képek hozzáférhetősége és az a tény, hogy csak restaurálásuk után kezdődhetne meg a kutatás a kópia-kritika módszerével.

36 A kegyképtfpusok elterjedésének vizsgálata épp hogy megindult a német kutatásban.

37 Egy mintaszerű tanulmány született egy kegykép másolatainak és derivációinak vizsgálatával, amely elméleti megfontolásaiban és módszerében követendő példája lehet a kegyképkutatásnak.

38 Művészettörténet és néprajz közötti senkiföldjének definiálta Galavics Géza ezt a kutatási területet, illetve a műfajt. A nagy művészet, a grand art szemszögéből nézve valóban peremterületet az „ájtatos művészkedés", ahogy Mojzer Miklós mondta az egri kiállítás megnyitóján, mégis meg-megkísérti a művészettörténészt ez a műfaj. A képkultuszban és a képzarándoklatokban ugyanis a „kép" fogalmának, jelentésének és használatának oly ősi, pontosabban középkori tradíciója él tovább, hogy a kutató a jelenből kaphat választ a régmúlt töredékesen fennmaradt emlékeinek a megfejtésére is.

39 A kultikus képek és a képkultusz vizsgálata nem csupán a kép eredeti funkciójának, hanem a kép recepciójának a vizsgálatához is eszközt ad a kutató kezébe. A Belting által szellemesen megfogalmazott definíció, „a kép szerepe a művészet korszaka (19. század) előtt" ugyanis éppen ebben műfajban, a kegyképek műfajában él tovább a jelenig. Ahogyan a népi imádságok metaforái és képei a mai napig megőrizték a középkori apokrifek motívumait, úgy őrzi a kegyképek kultusza a mában is a középkori néző kapcsolatát a képpel.

40 Ahogyan a búcsúsok zsebkendőjükkel megérintik a kegyszobrot vagy a kegyoltárt, majd fájós tagjaikat, ábrázolás és valóság között oly valódi hidat verve a hit által, ahogyan azt a középkor évszázadaiban tették. A kegyképkutatás alkalmat adhat a művészettörténész számára a kép eredeti jelentésének vizsgálatához. A klasszikus középkor keleti eredetű kultuszképének (Kultbild) utóda a 14-15. században létrejött Andachtsbild, az egyéni áhítatra szánt ábrázolás. Ebből az Andachtsbildből lett néhány esetben egy-egy nagyobb közösség devóciójának tárgya, és ekkor vált a fejlődés folyamán Gnadenbilddé, kegyképpé. Éppen a bizánci eredetű félalakos Madonna-képek néhány típusából vált az Apóktól délre és északra egyaránt ilyen kultuszkép 41 A középkor lényegében még szigorúan tiltotta a képek másolását, s ez a 15-16. században néhány jelentős és híres kivételtől eltekintve sem volt általános. A Sienából hozott trecento Madonnát a cambrai-i katedrálisban 1456-ban Petrus Christus háromszor, Hayne van Bruxelles tizenkétszer másolta le.

42 A regensburgi Szép Madonna kultuszáról és másolatairól Atdorfer révén vett tudomást a „nagy művészettörténet". A magyar gótika nem teremtette meg azoknak a félalakos kegyképeknek a sokaságát, mint a cseh és a lengyel művészet, ma is élő kegyképeink eredetével, előképeivel azonban érdemes