Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

JÁVOR Anna: „Sedes Sapientiae". Gottfried Bernhard Göz festménye magyar magántulajdonban

„SEDES SAPIENTIAE" GOTTFRIED BERNHARD GÖZ FESTMÉNYE MAGYAR MAGÁNTULAJDONBAN JÁVOR ANNA 1989-ben a Magyarországon létező egyik legszebb és legrejtélyesebb barokk képet szerezte meg kölcsönként Mojzer Miklós a Régi Magyar Gyűjtemény állandó kiállítására

1 (5. kép). A festmény témája sem volt egykönnyen felfejthetű; segített ebben a Szüárdfy Zoltán által közölt metszetösszefüggés, amely ugyanakkor kérdésessé tette az amúgy is „túl szépnek" tűnt, hagyományos Kracker-attribúciót. Különleges a gondolat és páratlan annak képi megfogalmazása: jelkép és hordozója, a salamoni trónus és Mária egyaránt illuzórikus valóságként látható egy olyan térbeli konstrukció képén, amely szobor, épület vagy oltár; felhős kék ég elé állított vallásos monumentum. A hét szabad művészetet megszemélyesítő bronzszínű kariatida-nőalakok által alkotott csarnokban lépcsős emelvényen áll maga az oroszlános trónus, további jelképekkel (fáklya, tükör, kígyó, korona) felszerelt aranyozott barokk bútordarab, bíbor vánkosán feltámasztott nyitott könyv, az írás. Az építmény, egyúttal a kép felső szférájában kerek nyílásból tekint le saját ószövetségi eredetű szimbólumára a többi figuránál nagyobb léptékben, „valószerű" jelképes színekben megfestett Szűz Mária, ölében a mezítelen gyermek Jézus. A képnek legalább két metszet-változata ismert: egy a Klauber-fivérektől, amely 1749-ben Franz Xaver Dornn Lauretanische Litaney című könyvében jelent meg Augsburgban (1. kép), és egy magyar nyelvű feliratokkal ellátott, amely Cserey Farkas imakönyvének illusztrációja. Ehhez 1772-ben Bécsben metszett Jakob Adam és Sebastian Mansfeld a Klauber-sorozat nyomán 58 lapot. Feltehetően előzményként társítható az első sorozathoz a Tobias Lobeck-féle 1737-ben Augsburgban kiadott Insignia Mariano-Encomiastica seu Litaniae Lauretanae, melyhez Gottfried Bernhard Göz készített előrajzokat. Egyszerre két magyar vonatkozás is - Cserey Farkas imakönyve és a csaknem megfelelő, régóta Johann Lucas Kracker műveként tisztelt kép Egerben - kézenfekvő magyarázatot kínált, miszerint az immár hazai előképről másolt az egri festő. A Bécsben készült „magyar" lap azonban, „Bölcseségnek Királyi Széke", bár ízes feliratozása miatt különleges kultúrtörténeti emlék, meglehetősen ügyetlen áttétel, kvalitása nem mérhető a festményéhez, amelynek méltó grafikai párja a virtuóz, finom Klaubermetszet. Ezen található meg a kép valamennyi részlete, azonosak az arckifejezések, drapériák, fény-árnyék és mélység-értékek - csak mindez tükörképesen. Eszerint nem a festmény készült a metszetek valamelyikéről, hanem fordítva, és a kép festőjét az előrajzok mesterében kell keresnünk. Az 57 lapot számláló augsburgi sorozatot a Klauber-fivérek ketten szignálták, nem jelezve a rajzolók személyét, amely még mindig nem feltétlenül azonos az inventoréval. Nyilván többek munkája a könyv; a kezek szétválasztása és az augsburgi kiadó számára rendszeresen dolgozó művészek, valamint az előképek egyenkénti meghatározása speciális és innen nem megoldható feladat. Mindenképpen kiválik sorukból a „Sedes Sapientiae" alkotója: a Madonna és bibliai jelzőjének illusztrációja (apró figurák, többnyire jelenetben) más arányú a többi lapon, képi összekapcsolásuk módja is eltér; még egy ehhez hasonló zárt építmény sem szerepel a metszeteken. Mindazonáltal a Sedes Sapientiae szerzője festő, méghozzá monumentális: a 86 cm magas képen nem felnagyított grafikát, hanem térbe állított emlékművet látunk hibátlan perspektívával, a maga abszurditásában valószerű építményt, plasztikus pszeudo-szobrokat. A nagyléptékű építészeti tagozatok absztrakt együttese kvadratura-festői gyakorlatot is feltételez a bonyolult teológiai fogalmakat hasonlóképpen komplikált képi invenciókkal megjeleníttető művészről. Gottfried Bernhard Göz az a freskófestő-grafikus, aki a 18. század közepén Augsburgban, méghozzá a Klauber-kiadó közelében dolgozott, és akinek gazdag életművéből ha előrajzot nem is, de metszetet, témát, kompozíciót; Madonnát, architektúrát, apró motívumokat és képi gondolkodásmódot egyaránt társíthatunk a Bölcsesség Székéhez.

4 Jóllehet neve nem cseng olyan ismerősen nálunk, mint Krackeré, Göz a délnémet freskófestők második nemzedékének Matthaus Günther, Franz Joseph Spiegier és Johann Jakob Zeiler mellett egyik legjelentősebb mestere, akinek művészete, éppen grafikusi tevékenysége révén, hamar „beterítette" Közép-Európát. 1708-ban a morvaországi Welehradban született és jezsuita gimnáziumi tanulmányok után a brünni Franz Ignaz Eckstein segédje lett. 1729/30-tól Augsburgban él, kezdetben a jelentéktelen Johann Georg Rothbletz mellett dolgozik, de művészetét Holzer, Bergmüller és Cosmas Damian Asam befolyásolják. 1733-ban megnősül és polgárjo-