Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

DÉTSHY Mihály: Adalékok Filiberto Luchese építész munkásságához

parancsát, s ne kelljen elutaznia, de legalább halaszthassa későbbre indulását: „Királyi Felségtek rendelkezésére don Anniba! Gonzaga őrgróf stb. tudtomra adta, hogy a Császár ő császári felsége, legkegyesebb uram azt parancsolja, utazzam FelsőMagyarországra és Erdélybe, hogy végrehajtsam mindazt, amit az erdélyi fejedelem rámró, és elrendel nekem. De mivel annak az országnak a levegője különösen nyáron nem kedvez az egészségemnek, ahogyan az 1640. esztendőben is, amikor ugyancsak a császári Felség parancsára ott voltam, hogy valamennyi erősségnek és a törökkel szomszédos végháznak felvegyem a méreteit, és elkészítsem rajzait, amiket ma is magamnál tartok, hat teljes hónapig betegeskedtem, nem csekély veszedelemben, hogy életemet vesztem, amint azt Pálffy Pál gróf tanúsíthatja. És mivel sem a magyar, sem az erdélyi nyelvet nem ismerem, és nem szoktam a módfeletti iváshoz sem, ami ezekben az országokban dívik, különösen külföldiek társaságában, ezért remélem, hogy a császár őfelsége nem akarja majd engedni, hogy Erdélybe kelljen mennem. A felső-magyarországi erősségekről és végházakról itt is el tudom készíteni a rajzokat a felmérések alapján, amelyeket ma is őrzök, anélkül, hogy oda visszatérnék. De ha őfelsége mégis úgy döntene, hogy visszatérjek oda, és még tovább is menjek, mindenkor a legkészségesebben azon leszek, hogy végrehajtsam legkegyesebb császári parancsolatait. Csupán azért könyörgök alázatosan, méltóztatna kegyesen elhalasztani és elodázni ezt a bemenetelemet a jövő szeptember elejéig. Egyben utaljanak ki számomra napi tíz forint ellátmányt is élelemre, és adjanak alkalmatosságul egy kocsit is a magam és két segédem számára, akiket szükséges magammal vinnem, hogy segítségemre legyenek. Ezért várom a legkegyesebb császári és királyi döntését erre nézve, hogy tőlem telhető minden igyekezetemmel, szorgalmammal és hűségemmel végrehajthassam azt."

8 Luchese alighanem tévesen emlékezett korábbi felsőmagyarországi utazásának évére. 1640-ből fennmaradt leveleit augusztus 27. és november 30. között Bécsből keltezte, előzőleg Rohoncon járt, majd december elsején hazautazott feltehetően a Luganói tó partján fekvő szülővárosába. Melidébe, ahonnan 1641. április derekán tért vissza. Semmi sem utal tehát arra, hogy 1640 nyarán utazott volna Felső-Magyarországra és hat hónapig betegeskedett, aminek tanúsítására Pálffy Pált ajánlja. Pálffy, aki akkor a pozsonyi Magyar Kamara elnöke volt, az uralkodó parancsára 1639 augusztusában járta végig a felső-magyarországi és tiszántúli végvárakat katonaságuk zsoldjának kifizetése céljából. Mint jelentésében írja, Szendrőből „Putnok erősségének szemléjére kiküldtem a mellettem lévő építészt, akit Bécsben vettem magam mellé, és egész úton kísérőm volt."

10 1639. július 29-én indultak el Bécsből, augusztus 11-én értek Lőcsén át Kassára, 16-án Szendrőbe, majd Diósgyőrön át 18-án Ónodra, 22-én Tokajba, 24-én Kálióba és 26-án Szatmárra. Innen 29-én indultak vissza Kassára, ahová terebesi kitérő után szeptember 2-án érkeztek. Kétségtelenül Luchese volt a Pálffyt kísérő építész. Tálán ezen az útján készült rajzaira vonatkozik az 1642. augusztus 10-i királyi rendelet a Magyar Kamarához, hogy folyósítsanak Luchesének 600 Ft jutalmat, mert az uralkodó parancsára a Magyarország végein álló erősségeket delineálta, lerajzolta. Luchese kérésére a király visszavonhatta parancsát, mert Tőrös június 27-i levelében kénytelen volt ismét szorgalmazni az uralkodónál kiküldetését: „Ami Philibertus fundáló kirendelését illeti, miután én a fejedelmet Felségtek kegyes határozatáról már tudósítottam, alázatosan kérem Szent Felségteket, méltóztassék különleges parancsot adni számára, hogy további halogatás nélkül induljon útnak. És minthogy a fejedelem ... a folyó hónap végére Felső-Magyarországra munkácsi várába jönni bizton szándékozik, annak jelenlétében...lerajzolva Tokaj várát és más tiszántúli végházakat, annál hamarabb újra visszatérhet munkájához. Nemrég tárgyaltam vele Pozsonyban, tudtára adva Felségtek kegyes akaratát, ó azonban a neustadti erődítéssel mentegetve magát, amelyet irányít, bizonygatta, hogy Felségtek külön parancsa hfjján nem távozhat onnan. Ha ezt megkapta, útra kelne, de minden napra, ameddig úton lesz, 5 Ft útiköltséget kíván Felségtek kamaráitól adatni magának a fuvarköltség mellett."

1 A kancellária Tőrös levelét az uralkodóhoz továbbítva tájékoztatójában lényegében megismételte a levélben foglaltakat, azzal kiegészítve, hogy Tőrös Pálffy Pál jelenlétében tárgyalt Luchesével, aki azért kívánt kiküldetésének teljes tartamára napi 5 Ft költségtérítést, mert „nem nagyon bízik a fejedelem adta díjazásban és nagyvonalúságában." Hozzáfűzte még: „Tőrös nem tartaná haszontalannak Felségtek számára, ha a fejedelem végházait mindenütt meg lehetne szemlélni, és valamennyinek a rajzolatát Felségtek is megtarthatná magának." Végül azzal érvelve sürgette a király kedvező döntését, hogy Tőrös „nem tartaná tanácsosnak, ha a fejedelem csalatkoznék reményében", amit az ő korábbi értesítése óta táplálhatott a fundáló kiérkezéséről.

13 Különösnek tűnhet, hogy Rákóczi, akinek ekkor két velencei fundáló állt a szolgálatában, nem tartotta kockázatosnak, ha korábbi és esetleg jövőbeli ellenfelétől, a Habsburg uralkodótól kéri saját várainak szemléjére, felmérésére és esetleges tervezésére annak szolgálatában álló építész kirendelését. Ennél a kockázatnál azonban többet nyomhatott a latban, hogy Bécsből felkészültebb építészt küldhettek, aki szakszerűbb és korszerűbb tanácsokat és terveket adhatott, és a zálogbirtokul kapott várak állapotáról olyan jelentést készíthetett, amelyet a királyi kamarák a további építkezéseknek a zálogösszeghez írható költségei becslésénél mérvadónak tekinthettek. Rákóczi Tőrös május 30-i - elkallódott - levelére, amiben Luchese húzódozásáról és indokairól tájékoztatta, június 29-én Gyulafehérvárról így válaszolt: „Az eo Felsége Fundalojanak miczoda superstitioja legyen az Magyar Orzaghi uttul való idegenségben, ertjük aztis kegmed leuelebeol; hogy sem az jámbor meg hallyon, ottan czak az Delineatiojokot igyekezze keg(iel)med ala küldeni".

14 Tőrös azonban továbbra sem tett le Luchese kirendeléséről, és még július 9-én szinte szó szerint megismételte kérését a királyhoz.

15