Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

EMBER Ildikó: Három flamand allegória a Szépművészeti Múzeumban

Repr.: Hollstein, F. W. H.: Dutch and Flemish Etchings, Engravings, and Woodcuts. Amsterdam 1949-. XVII. 1976. 50.; Müller-Hofstede, J. (Zum Werke des Otto van Veen 1590-1600. Bulletin des Musées Royaux des BeauxArts, Bruxelles 6 (1957) 157-59., valamint 44. és 47. jegyzet) érdekes módon egyedül a metszetet tartja O. van Veen autentikus művének, és minden festményt másolatnak tekint. 6 Olaj, vászon, 157,4x114,3 cm. London (Christie's) 1970. nov. 6. 55. sz. Fotóját az RKD dossziéiban találtam meg, Christie's azonban nem tudott kópiát küldeni róla. A felirat, mely vagy töredékes, vagy hibásan másolt, így volt olvasható: „Facilius excluduntur affectus quam ex ebuntur / vir fortis et bonus cupidines malas / si passus incredi sit ex incuria bono fugientibus eus". 7 Marcello Violante szíves közlése, melyért ezúton is köszönetet mondok. A kép mint „Circle of Otto van Veen: An Allegory of the Choice of Hercules" került árverezésre Londonban, Christie's-nél 1991. ápr. 19-én, 37. sz. Olaj, vászon, 141x118,4 cm. 8 Ld. 5. jegyzet, 23. sz. - Hollsteinnél valószínűleg azonos a 95. szám alatti „Hercules"-lappal. 9 Az 1991-es londoni árverési katalógus a balról álló két figurát a tőr és a duda (?) alapján a Tragikus és Komikus Múzsaként értelmezi. A budapesti képen azonban világosan látszik, hogy a nézőnek háttal álló gyerek pénzes zsákot tart a hóna alatt. - Ugyanott a zablát és kantárt a büszkeség jelképeként magyarázzák, nem véve észre, hogy a menekülő puttók pozitív tulajdonságok hordozói. 10 Cesare Ripa: Iconologia (első kiadás 1953): „Repulsa de pensieri cattivi: Un huomo che tenghi per li piedi un piccolo fanciullino, e che con disposta attitudine lo sbatta in una pietra quadra, e per terra vene sieno morti di quelli, che gia sieno stati percossi in detta pietra." Az 1630-as padovai kiadásban: Parte lerza, 17. A folytatásban így szól a meglehetősen brutális ábrázolás magyarázata: „Perche tutti i Teologi consentono, che Christo e pietra". 11 Az Emblemata Horatiana I. 40. szám (az 1612-es kiadásban a 80-81. oldalon); Repr.: Goldsmith, M. M.: Picturing Hobbes's Politics? Journal of the Warburg and Courtauld Institutes 44 (1981) 235-36, 37/a kép. 12 A példákat az 1624-es brüsszeli kiadásból vettem, melyhez a müncheni Zentralinstitutban jutottam hozzá, fotók vagy kópiák készítésére azonban nem kaptam lehetőséget. 13 A 10. számú emblémán keresztbe tett kard és olajág látható az égő oltár felett, a felirat így szól: „Debellare et parcere pium", s a magyarázat szerint a harcos, aki békét köt és kegyelmet gyakorol, a Pietas jegyében cselekszik. 14 Az 1624-es brüsszeli kiadáson: „Emblemata stve symbola. A Principibus, viris Ecclesiasticis, ac Militaribus, alijsque usurpanda". Az 1646-os párizsin: „La doctrine des moeurs tirée de la philosophie des Stoïques." Ld. erről: Gerard-Netissen, I.: Otto van Veen's Emblemata Horatiana. Simiolus 5 (1971) 20-63. 15 A Herkules-kompozíció derivátuma pl. a „Philosophia vitae magistra" feliratú, 13. számú embléma, melyen stúdiószerű szobabelsőt és a szenvedélyeket képviselő puttókat látjuk viszont. 16 Ltsz. 80.16, olaj, vászon, 154x224 cm. 17 Az „Improvisa Lethi vis" feliratú ábra főszereplője az 1656-os Verdussen-féle kiadásban feltűnően hasonló, tartalmilag azonban nincs összefüggés: ott az elhárító kézmozdulat arra vonatkozik, hogy a harcos nem akar a háborúba menni, nehogy ott lelje halálát. 18 Bayerische Staatsgemäldesammlungen, ltsz. 807-12. V. ö. Haberditzl i.m. (Id. 3. j.) 226-227. és MüUer-Hofstede i.m. (ld. 5. j.) 1957, 127. 19 Olaj, fa, 159x198 cm. Bruges, Musée Groeninge. 20 Olaj, fa, 38x158 cm. Utrecht, Central Museum. 21 Olaj, fa, 134x172 cm. Amszterdam, Rijksmuseum. Kat. A 112. sz. V.o. van de Waal, H.: Drie eeuwen vaderlandse geschieduitbeelding 1500-1800. Den Haag 1952.1, 3. kép. 22 I.m. (ld. 10. j.) Parte Terza, 4. old. „Quiete: Donna di aspetto grave et venerabile, sara vestita di nero, chc.Seco qualche segno di Religione, ... il vestimento nero mostra la fermezza di pensieri." 23 A felirat szabad fordítása: Már révbe értem. Remény és Szerencse, isten veletek! Hozzátok többé semmi közöm, mással játsszatok immár. 24 Ld. erről: Saintenoy, P.: Les arts et les artistes à la cour de Bruxelles. Bruxelles 1935; Terlinden, Ch.: Les tableaux d'histoire au Musée Royal d'Art Ancien à Bruxelles. Bruxelles 1942; de Maeyer, M.: Albrecht en Isabella en de Schilderkunst. Verhandelingen van de Koninklijke Vlaamse Académie voor Wetenschappen, Letteren en Schone Künsten van Belgie. 9 (1955) 25 Müller-Hofstede, J.: disszertációjában O. van Veen oeuvre-katalógusában a „Literarisch überlieferte Werke" között említi: „237. Friedensfest anlässlich des Waffenstillstandes zwischen den Vereinigten Provinzen und Erzherzog Albrecht, 1609". 26 Olaj, fa, 147x230 cm, ltsz. 753. Pigler, A.: Katalog der Galerie Alter Meister. Budapest, 1967, 38., mint H. van Baien. 27 Az 1630-as kiadásban 145-146.; „Donna ghirlandata di fiori, che siede in un bel seggion regale, nella destra mano tiene il caduceo, et nella sinistra il cornucopia pieno frutti e fiori." 28 Mandowsky, E.: Untersuchungen zur Iconologie des Cesare Ripa. (Diss.) Hamburg 1934, 92-93., 66. jegyzet - a 26. száma alatt Ripa „Felicitas Publica" leírását Baldini művében a 71-72. oldalon találhatókkal hozta összefüggésbe. G. Wemer az Iconologia illusztrációinak előzményeit kutatva (Ripa's Iconologia. Quellen, Methode, Ziele. Utrecht 1977, 64., XXIV-XXV tábla) közli a Giulia Mammaeamedaillonról 1592-ben készült rajzot, valamint Cavalière d'Arpinónak egy szép Felicitast ábrázoló lapját. 29 Ld. Ripa 1630. 191. és 360. 30 Az 1821-es Inventar Journalban 1042. szám alatt „W. de Vos"-ként, de O. Mündler becslési jegyzőkönyvében 1869ben VII, 15. szám mint Maerten de Vos. 31 Kleine Galeriestudien I. Bamberg 1892. 215-217. 32 Terlinden, Ch.: Henri de Clerck, le peintre de Notre-Dame de la Chapelle. Revue Belge d'Archéologie et d'Histoire de l'Art, XXI. 1952. 81-112. W. Laureyssens kutatásainak eredményeit négy tanulmányban adta közre: Bulletin des Musées Royaux des Beaux-Arts de Belgique. 15 (1966: 3 es 4), 16 (1967) és 18 (1969). 33 A budapesti kép színei jelentősen megváltoznak a tábla nagyon esedékes letisztítása során, mert sokszoros, sötét lakkréteg fedi az eredeti ragyogó és élénk tónusokat.