Takács Imre – Buzási Enikő – Jávor Anna – Mikó Árpád szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára (MNG Budapest, 1991)

GERSZI Teréz: Christoph Jobst rajzai

CHRISTOPH JOBST RAJZAI GERSZI TERÉZ Jóllehet az utóbbi évtizedekben a korábbiaknál több publikáció foglalkozott az 1600 körüli német művészettel, még mindig keveset tudunk a korszak rajzművészetéről. Viszonylag kevés olyan német művész ismeretes ebből az időszakból, akinek jelentősebb volumenű rajzosuvre-je van. A gyűjteményekben igen sok még a meghatározatlan lap és a rajzoknak valószínűleg jelentős hányada semmisült meg az idők folyamán. Christoph Jobst is azok közé a művészek közé tartozik, akiknek jelenleg kevés rajza ismeretes, de azok kvalitásuk alapján kiemelkednek a korszak német rajzainak átlagszínvonalából. A Drezda melletti Dippoldswaldeban született művész 28 éves korában, 1586-ban a kasseli udvar festője lett.

1 Míg ez időpont előtti tevékenységéről nem ismeretesek adatok, ettől kezdve néhány említés áll rendelkezésre életére és művészetére vonatkozóan. A források főként portréfestői tevékenységét említik, és beszámolnak arról, hogy részt vett a bückenburgi kastély újjáalakítási munkálataiban. Mint rajzoló, eddig ismert néhány lapja alapján is markáns művészegyéniségnek tűnik. A düsseldorfi, müncheni és budapesti grafikai gyűjteményekben lévő rajzai homogén csoportot alkotnak és a német későmanierista tájképművészetbe illeszkednek. Ezeken az erőteljesen lavírozott tollrajzokon dekoratív összképet alkotnak a kulisszaszerűen elrendezett facsoportok és házak, s egyéni jellegüket főként az építészeti motívumok kissé romos, pittoreszk jellege és a szinte ornamentikává stilizált lombozat hangsúlya adja meg. A budapesti gyűjtemény két szignált rajza közül a „Táj házzal és híddal"

3 (1. kép) különösen kulisszaszerű, mivel a képszéllel párhuzamosan és szorosan egymás mellé komponált motívumok nemcsak erősen stilizáltak, hanem síkszerűek is és elzárják a háttéri kitekintést. A formák dekoratív rajzolata mesevilág hangulatát kelti, amihez a karikírozott staffázsalakok is hozzájárulnak. A másik budapesti kompozíció, a „Táj távoli hegyekkel"

4 (3. kép), némileg valóságosabbnak hat azáltal, hogy a lap nagyobbik felén tágas háttéri kitekintés nyílik. Itt is feltűnnek Jobst jellegzetes, romszerű épületei és síkhatású, tagolt lombú fái. A düsseldorfi rajzhoz hasonlóan mindkét budapesti lapon két fő fatípus figyelhető meg: egy zártan felmagasodó, tömörebb lombkoronájú, helyenként lecsüngő ágakkal és egy igen tagolt, kalligrafikusán rajzolt, ornamentális hatású lombozattal - a valóságos fafajtákra mindkettő csak távolról emlékeztet. E stilizált motívumok karakterőt az egymáshoz kapcsolódó félköríveket preferáló tollkontúrok és az élénk, a fény-árnyék ellentétek energikus kiemelését célzó lavírozási technika teszi teljessé. A szignált és pregnáns rajzmodorú düsseldorfi és budapesti lapok alapján a művész néhány további rajza is felismerhető. Kérdőjelesen Pieter Stevens műveként szerepel a berlini Kupferstichkabinettben a „Fantasztikus sziklás erdei táj"

5 (2. kép), amely motívumai, kulisszaszerű kompozíciója, dekoratív rajzmodora és figuratípusa alapján a „Táj házzal és híddal" című, elsőként említett budapesti rajzhoz kapcsolódik. A komponálásmód és az egyes motívumok kétségtelenül hasonlítanak némileg Stevens műveihez, akinél gyakori a hfdmotfvum és az előtérben kiemelkedő, fákkal koronázott földdomborulat vagy szikla. A két művész rajzstílusa azonban eltérő. Jobst valószínűleg jól ismerte kortársai metszetekben sokszorosított műveit és merített is motívum- és formakincsükből. Erre vall a berlini rajzon szereplő motívum, a vízből kiemelkedő, sziklára támaszkodó híd, ami nyilvánvalóan Egidius Sadeler Roelandt Savery rajza után készített rézmetszetéből eredeztethető.

6 A II. Rudolf prágai udvarában működő, tájábrázolással foglalkozó mesterek - Roelandt Savery, Paulus van Vianen és Pieter Stevens - művészetének igen erős kisugárzása lehetett Németországban, amit ma még távolról sem mértek fel a jelentőségének megfelelő mértékben. Christoph Jobst kezére vall a zürichi Meissner-gyűjtemény „Táj két alakkal" (4. kép) rajza,

7 amelyen a romos építmények és a vegetációs motívumok diagonális elrendezése bizonyos térillúziót kelt, hasonlóan a „Táj távoli hegyekkel" című budapesti laphoz (3. kép). A zürichi rajzot egy ideig Paulus Brill modorában készült műnek tartották, illetve Frederik van Valckenborch-hal hozták összefüggésbe. Az utóbbi attribúció azon az alapon érthető, hogy mindkét mester fokozottan élt az 1600 körüli északi későmanierista tájképművészet fantasztikumra és expresszivitásra törekvő kifejezési lehetőségeivel. Szorosan kapcsolódik e két újonnan Jobstnak tulajdonított rajzhoz a drezdai gyűjtemény „Táj Neptun-kúttal" lapja

8 (5. kép), amely Lodewijk Tbeput műveként szerepelt a washingtoni The Age of Bruegel-kiállításon. Kétségtelenül felfedezhető némi rokonság Toeput tájrajzaival, különösen a vegetáció ábrázolásmódjában, azonban itt a göcsörtös törzsű, súlyos lombozatú fák kalligrafi-