A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 3. szám. (MNG Budapest, 1980)

Vinzenz Oberhammer: Munkácsy Mihály mennyezetképe a bécsi Kunsthistorisches Museum lépcsőházában

6 Verw. Arch. 29, 378,1891. július 21. 7 A cím később változott: „Törvény és igazság" ill. „Egyházi és világi festészet". 8 A Kunstchronik 1883. (18. évf.) május 3-i dátummal a 488. oldalon a „bécsi múzeumok festői díszítéséről" azt írja, hogy a képekhez készült vázlatokat már régen leszállították." 9 Verw. Arch. 29, 7275, 1882. január 15. és Hasenauer levele az HBC-hez 1883. május 29-éről. 10 Verv. Arch. 29, 1884. október 18-i nyugta. 11 Reprodukálva: Emü Püchan: Hans Makart, 124. tábla. 12 Verw. Arch. 29, a HBC 1884. október 23-i ülésének jegyzőkönyve (referens feljegyzése). 13 Verw. Arch. 29, 1884. december 27-től 1885. január l-ig a HBC határozata (Hasenauer beszámolója a belügyminiszternek). 14 Verw. Arch. 29, 8431, a HBC 1884. november 14-i 158. ülésénekjegyzőkönyve, 378. 1891. július 21. 1 s Az Oktatásügyi Minisztérium (Bundesministerium für Unterricht) rendelete 36/1921, Inv. nr.: 3756 ill. 3755 a, b és c. 16 Valószínűleg az építész Hasenauer javaslatára, a lépcsőház ,arányát" különböző módon keUett kitűzzék. (A lunetták negyedik hármas csoportja érdekes módon hiányzik, látszólag sohasem létezett. A középső lunetta egyik allegóriája, amelyik egyébként színtelenségével és rajzának vázlatosságával a sorozat művészképeitől feltűnően elüt, arany keretén a „művészet" megjelölést viseli.) Az egyik lunettáról (Holbein) egy fekete ceruzával arany alap előtt finoman kivitelezett rajz található a bécsi Albertina grafikai gyűjteményében. 17 Verw. Arch. 29, 8843,16. pont. 18 Verw. Arch. 29, 378. 1 9 Ltsz.: (Inv. no.) 3757, 2537, 4101 20 Hans Canon, Skizzen-Entwürfe-Dokumente 59, Wechselausstellung österreichische Galerie Wien, Einführung u, Katalog von Z. Ebenstein, 1966. (Vázlatok, tervek, dokumentumok a bécsi österreichische Galerie 59. időszaki kiállítása. A bevezetőt és a katalógust Z. Ebenstein üta, 1966. Az ismeretgazdagító beszélgetésekért,, Dr. Z. Ebenstein asszonynak vagyok lekötelezettje. 21 Charles Sedelmeyer: M. von Munkácsy, Sein Leben und seine künstlerische Entwicklung. (Munkácsy Mihály élete és művészi fejlődése) Párizs, 1914. 16. old. skk. 22 „Krisztus Pilátus előtt", Phüadelphia (417x 636 cm) és a „Golgota", Philadelphia (460 X 712 cm) 2 3 Neue Freie Presse, 1884. november 23. 4. old. 24 New York, Lenox Library (210 X 300 cm) 25 Colpach, 1886. július 13. A colpachi kastély, Luxemburg, de Marches báró bütoka volt, akivel a művész már düsszeldorfi korszaka óta barátságban volt és akinek özvegyét Cécüet, (szül.: Papier) később feleségül vette. Még de Marches báró életében a festő gyakori pihenőhelye, házassága után pedig a nyári hónapokban rendes lakó- és munkahelye. Éppen ezekben a júliusi napokban (1866) vendégeskedett a kastélyban, Párizsból jövet, néhány héttel Bayreuthban bekövetkezett halála előtt, az idős Liszt Ferenc, és ebből az alkalomból keletkezett a művész képe a Magyar Nemzeti Galériában. 26 Farkas Zoltán (továbbiakban Farkas): Munkácsy Mihály válogatott levelei. 1952. - Végvári Lajos: Munkácsy Mihály élete és művei, Budapest, 1958. 229. old. skk. 27 H. H. u. St. Arch., 1886. szeptember 13. 4929/50/9 28 Farkas, 1886. október 20. 29 Verw. Arch. 29, 1887. március 21, 1037 és 5122 (1887) 30 Farkas, 1888. október 21. ül., 1888. november 15. 31 Farkas 1888. október 28. 32 Verw. Arch. 29, a HBC. 1889. május 24-i ülésének jegyzőkönyve, 15. pont. 33 Verw. Arch. 29, 1885. július 17., ill. augusztus 14. 34 Guillaume Dubufe (1853-ban Párizsban született, 1909-ben halt meg, egy tengeri utazás során Buenos Aües felé) portréfestő és figurális kompozíciók festője, elsősorban Franciaország különböző városaiban, túlnyomórészt Párizsban készített igen sok terjedelmes dekoratív freskót. (Thieme-Becker, Allgemeines Künstlerlexikon). A művész apjával, (Eduard Dubufe, szül.: Párizs 1820, megh. Versailles 1883), aki a maga idejében megbecsült arcképfestő volt, Munkácsy már korán megismerkedett: mint az 1870. évi Szalon kiállításának zsürielnöke Munkácsy első sikerképének díjazását határozottan ellenezte. (1. Gheorghe Vida vonatkozó tanulmányát: Contributii la studiul vietti si operei lui Munkácsy, pe baza scrisorilor si marturiilor ramas da la Sigmund Ormos, Studii si cercetari de istoria artei, S. Arta Plastica T. 19/2 Bucuresti 1972). G. Vida fentemÜtett munkája sok érdekes adatot tartalmaz Munkácsy párizsi lakásviszonyaüól is. Munkácsynak a párizsi társaságban rögtön az első sikere után elért fényes pozíciójáról világosabban beszélő dokumentáció alig képzelhető el: Párizsba költözésekor, 1872 elején Munkácsy a rue de Lisbonne 74 alatt műteremmel egybekötött garzonlakást vett ki és ezt a lakást és műtermet „provizórikusan" még 1874-ben de Marches báró özvegyével kötött házassága után is egyelőre megtartotta, mivel - ahogy honfitársának és barátjának, a temesvári (Timisoara) polgármester és műgyűjtő, Ormos Zsigmondnak 1874. december 20-án keltezett levelében írja - lehetetlen volt azonnal megfelelő lakást műteremmel együtt találni. Röviddel ezután a művész beköltözik első házába, égy nagyon nagy, (túl nagy) „palotába" a rue Legendre 8. sz. alatt, munkahelyekkel a második emeleten. A művészt és feleségét ábrázoló festménye „A műteremben" 1876-ból bizonyára már ott készült. Hamarosan kiderült, hogy ez a lakás a hozzáfűzött várakozásnak, elképzeléseknek (különösen a feleség igényeinek) egyáltalán nem felelt meg, így Munkácsy egy új, valamivel ugyan kisebb, de nagyon nagyúri ház építésére adott megbízást az Avenue des Villiers-n, a már akkor „luxusnegyednek" számító Parc Monceau közvetlen közelében. 1878 végén az új ház építése már nagyon előrehaladt állapotban volt; az első házat a festő (úgy látszik már nagyon korán) eladta, de a második emeleti műteremhelyiségeket az új ház teljes elkészültéig fenntartotta, miközben ideiglenesen a rue d'Offémont 31. sz. alatt lakott. Csak 1880 őszén költözhetett be az új házba (magánpalotába), mely minden elképzelhető komforttal (istállókkal is), a legnagyobb luxussal volt berendezve. Itt is a felső emeleten volt a műterem. A drága bútorok, értékes műtárgyak pazar gazdagságával a párizsi társaságban betöltött híre után ítélve ez a ház párizsi párhuzamát képezte Makart bécsi műtermének a Gusshausstrassen. A Munkácsy-ház fekvése a Parc Monceau közvetlen közelében, éppen az akkor még nagyon „új" Avenue des Villiers-n, ahol ezidőtájt ugyan még más művész is lakott (pl. a két Meissonier, apa és fia, a csataképfestő A. de Neuville, Puvis de Chavannes, a komponista Gounod stb.) önkéntelenül is bizonyos asszociációkat ébreszt Nana házához Zola hasonló című regényében, melyet „egy fiatal festő építtetett, akinek egy első siker a fejébe szállt", amit azonban el kellett adnia „alighogy beköltözött" (bâti par un jeune peintre, grisé d'un premier succès et qui avait dû le revendre à peine les plâtres essuyés) - Muffat gróf barátnőjének adott ajándékba. Zola Nana házát az Avenue des Villiers és rue Cardinet sarkára tette. Zola regénye a „Voltaüe

"-ban folytatásokban 1879. október 16.-1880. február 5-ig, majd közvetlenül ezután, még 1880-ban párizsi első kiadásként nyomtatásban jelent meg, tehát pontosan abban az időpontban, amikor Munkácsy „új" palotája véglegesen elkészült. Zola színes, részletekbe menő előadásmódja úgy tűnik, indokolttá teszi, hogy regényét összefüggésbe hozzuk Munkácsynak költséges építkezésével, ill. feltételezzük, hogy Zola az akkor városszerte ismert tényeket regényében a költői képzelet hitelesebbé tételére használta fel. A hagyomány szerint - hogy helyesen-e vagy sem -, a félvilági hölgy Valtesse de la Rigue háza, amely az „Union des artistes" gúnynév alatt is ismert volt, Nana házának volt modellje. (V. ö. vonatkozó jegyzetet Zola: Les Rougon-Macquart II., Edit. ült. publ. sous la Düection d'Armand Lanoux, Études, notes et variantes par Henri Mitterand 1961.) Zola helyzetrajzához nem szabadna figyelmen kívül hagyni legalább járulékos forrásként ezt az időben egészen „friss" Munkácsytól kiinduló ösztönzést. Ez már a magyar festő társadalmi pozícióját saját korában tükröző második lecsapódás