Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)

Bajkay Éva: Uitz Béla négyszáz ismeretlen műve

UITZ BÉLA NÉGYSZÁZ ISMERETLEN MŰVE Uitz Béla eddig ismeretlen 400 műve került 1969. március 21-én a mester ajándékaként a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonába a Tanácsköztársaság 50. évfordiilója alkalmából. A mintegy másfélezer munkát felölelő Uitzoeuvre jelentős hányadát képezik ezek a lapok. Egy olyan életműbe nyújtanak közelebbi betekintést, amely az emigráció megpróbáltatásokkal, hányattatással, harccal teli esztendeiben rendkívüli körülmények között maradt fenn, s ma, ha megkésve is — hiszen az 1968-as kiállítás jelentette az első bemutatót, amelyről a művek egy jelentékeny része vásárlás útján a Grafikai Osztályra került — képzőművészetünk aktívan ható részévé lett. A bécsi, párizsi és a Szovjetunióban készült kompozíciók, vázlatok sora egy eddig alig felnyitott ablakot tárnak szélesre, amelyen keresztül mélyebb betekintést nyerhetünk Uitz Béla alkotó műhelyébe, különös tekintettel az 1920—30-as évekre, amikor tevékenysége különösen széles skálán mozgott. Az emigráció Uitznál nem hozott megtorpanást, más műfajú újrakezdést, ahogy ez 1919 után nem egyszer, akár Kassák útját figyelve is, észrevehető. A Tanácsköztársaság bukásával átélt csalódás nem vezette kiúttalansághoz. Bécsben bekapcsolódott a magyar csoport munkájába, múzeumlátogatásokat szervezett és a maga számára kamatoztatni igyekezett a művészi megismerés és alkotás új lehetőségeit. A meghatározó élmény, amely a már depreszszióba szoruló forradalmi lendületet pótolta, s világnézetének egy életre elkötelezve művészpályáját meghatározta — a Komintern III., 1921-es moszkvai kongresszusa volt, ahova a forradalmi központokon, Berlinen, Leningrádon át utazva jutott el. Az üléseket szorgalmasan látogatva nyűgözte le Lenin beszédeinek egyszerű logikája. „Ez volt az én legfelsőbb akadémiám. Ennek emlékére írtam első poémámat Moszkva nagy ünnepe címmel."

1 Nemcsak eszmei gazdagodás, hanem művészetének formai és motívumkincsbeli bővülését, kiteljesedését is jelentette a moszkvai út. A bécsi korszakot figyelve (74. kép) a művészi újrateremtésben a kiindulópontot a művészt közvetlen körülvevő élet személyi és tárgyi valósága jelentette. így nőtt a tűzhely vagy a csésze (75. kép) köznapi formáiból absztrakt kompozíció, amelyeken a képépítés elemeit próbálgathatta a kubisták módszerével. Közvetlen analógiaként Picasso 1912. évi Csészés kollázsát'

1 tekinthetjük. De Lütz, híven tehetségéhez és az aktivista művészprogramhoz, sohasem került egyetlen izmus sodrába sem. A unilt művészetének tanulmányozása nála tudatos, sokszor tudományos igényű analízis volt, amely mércéül is szolgált művészetéhez, és így ekkor számára fel sem merült a Kassák által már korábban felvetett probléma, amellyel a művészeket a múltba fordulás, a klasszicizmus veszélyétől óvta.

3 Uitznál a Kreml építészeti együttesének, a székesegyházak gazdag ikonművészetének tanulmányozása csak a festészet szín- és formalehetőségeinek tisztázását célozta, olyan élménvt adhatott számára, mint a század eleji francia művészeknek a néger plasztika felfedezése. A moszkvai vázlatok, majd azok nyomán Bécsben kiérlelt kompozíciók önmagában élő, erővonalak és színkontrasztok feszítette expresszív absztrakt képi egységbe sűrítődtek. A háromszögek és körök rendszerére épült az orosz ikon analízise (76. kép, F 69.344). Nagyméretű papírlapot betöltő tusrajzán a legszebb moszkvai templom, a \ aszilij Blazsennij kupolarendszere szinte lángnyelvként lobog (77. kép, F 69.383). A középkor művészetének expresszív átértékelésében Uitz a századfordulón induló orosz művészekkel rokonítható. A középkorhoz többen fordultak a XX. századi francia mesterek közül is, de inkább a kubizmus analizáló szemével. L. Feininger és J. E. Laboureur fénytörésvonalak szerint egymás fölé rendezett kompozíciói Uitz felfogásához hasonlók. 1926-ban jelent meg a kubista-orfista B.Delaunay litográfia sorozata a Saint Severin székesegyházról, ugyanakkor, amikor Uitz is tanulmányozta a francia gótikus katedrálisok ívegységekbe összefogott építészeti rendjét. Ceruza-, színes és fekete tusrajzokban vonta le a képi konstrukció számára nyújtott tanulságait, inspirációit, ugyanolyan törvényszerűségekhez jutva el, mint amilyeneket korábban a táj, fák, ágak természeti valóságából szűrt le. A Magyar Nemzeti Galéria tulajdonába ezúttal 8 rajz került a párizsi gótika sorozatból (78. kép, F 69.314 — F 69.321). A műalkotás szerkezeti elveinek vizsgálatát láthatjuk a gótikus szobortanulmányok (F 69.322— F 69.332) sorában is. Uitz művészetének ihlető forrásait nemcsak az európai kultúra csomópontjaiban : az olasz reneszánszban — amihez gyermekkori emlékeitől kezdve és különösen a később tárgyalandó monumentális kompozícióiban kapcsolódott —, a francia gótikában, az orosz középkori művészetben találjuk meg, hanem a művész hasonló intenzitással tanulmányozta a Távol-Kelet, India, Japán művészetét (79. kép). Míg annak idején az impresszionisták az azonos táj változásait örökítették át a japán fametszetekről, Uitz japán másolataiban a női szépség megjelenítésének vonalrendre