Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)

Haulisch Lenke: El Lissitzky fotómontázsának hatása a magyar művészetben

szépségében olyan nagy örömöt találó konstruktivista második generációval. A Munka 1930. áprilisi címlapja (67. kép) viszont felhasználja mindazt, ami az említett folyamatból összegezhető volt. Konstruktivista háttér előtt álló figura, a képbe belenyiiló kézzel. Készítőjének nevét a lap nem közli, éppen ezért, de stíluskritikai alapon is feltehető, hogy Kassák maga az. Erre mutat a háttéri konstrukció és a figura még kényszeredett összekapcsolása.

57 Hogy ez a jelképi lehetőség mennyire megfogta Kassákot nemcsak az mutatja, hogy később sorozatosan jelentette meg a kapott rajzokat, melyeket annak idején valószínűleg maga választott ki, hanem még egyszer ennek felhasználásával tipografizáltat egy oldalt

58 ( 68. kép), amelynek rajza stílusát tekintve eltér az eddigi képektől (leginkább Schubertre emlékeztetnek), szerzőjük ismeretlen. Kassák ebben az időben valamilyen nem világosan megfogalmazott új realizmust kért számon a fiataloktól, melyet ő sem tudott festményeken megvalósítani. Fel is hagyott ebben az időben a festéssel, viszont az Egy ember élete c. regényében megvalósította elképzeléseit a tárgyiasság jegyében. Azt azonban nem vette észre, hogy' a fiatalok munkáiban ugyanez a folyamat zajlik le. Az új realizmust azonban nem ingyen akarták megkapni a századforduló előtti hagyományokra támaszkodva csupán, hanem megküzdöttek érte és a kortárs művészet akkori eredményeit igyekeztek beolvasztani. Ez az újfajta reálisabb világ, amely Lissitzky fotóin is jelentkezik, s melyet — mint utaltunk rá — a Szovjetunióban konstruktív realizmusnak is neveztek, Korniss és Vajda által később „konstruktív szürrealizmus'

,-nak nevezett, bár nagyjában azonos vagy legalábbis hasonló képzőművészeti gondolat megfogalmazása volt a kettő. Annál figyelemreméltóbb ez, mivel ebben a képzőművészeti gyakorlatban és annak teoretikus megfogalmazásban az 1920-as években kezdődő szintetizáló törekvéseknek tipikusan kelet-európai vonásait fedezhetjük fel. Ez a szürrealizmus valóban a konstruktivizmussal párosul, s így a realitáshoz közelebb áll, mint a szürrealizmus irracionális nyugati formái.

59 De mint keleti jelenség is egy korszak jellemzője: nagyjában és elmosódóan 1924—50 között fellelhető a Szovjetunió és Magyarország területén is bizonyos művészek alkotásaiban, de nyomait ma is megtalálhatjuk. Kassák az általa elképzelt realizmust a képzőművészetben nem találta, és talán ez volt az oka, hogy a Munkakörön belül az 1930-as évek elejétől a vizuális ábrázolást a fotózás képviseli. A munkások életével foglalkozó ún. szociofotó elméletét hirdeti meg, mel\

r dokumentumul lesz állítható az utókor számára a magyar munkásság helyzetéről, éppen a gazdasági válság éveiben/'

0 A fiatal fotósok munkáit 1932-ben adja ki Kassák A mi életünkből c. albumban, amelyben két kép viszi tovább a jelképpé alakított kézmotívumot: Lengyel Lajos Csendélet és Proletárkonyha c. képe (69—70. kép). Lengyel Lajos akkor fiatal munkásfotós.

81 Néhány akkoriban induló fiatal íróval (Vas István, Zelk Zoltán) együtt ugyancsak a Munkakörhöz tartozott

02 — Csendélet c. képén éppen Schubert Ernő keze látható, akivel a kép készítése idején együtt lakott 1930—31-ben.

63 Mindkét felvétel a különféle anyagi struktúrák (gyékény, celofánpapír, halpikkelyek, gyalult fa, zománcedény, bél stb.) érzékeltetésével egészíti ki Lengyel Lajos ugyanakkor készült tendenciózus felvételeit. A kéz motívumának jelentőségteljes felhasználását megfigyelhetjük később Vajda Lajos művészetében

61 is más tartalommal, mint az eddigiekben láttuk. Vajda lassabban fejlődő, befelé élő alkat, az 1930-as évek körül inkább csak raktároz és tájékozódik.

6

'' 1930—33 között Párizsban szinte kizárólag fotómontázsokat készített, és méltatói többször is hangsúlyozzák, hogy mennyire foglalkoztatta a szovjet film, és valamenynyien ezzel és Max Ernsttel hozzák kapcsolatba montázsait.

06 Ezt kiegészíthetjük a Foto-Augéban megjelent művek hatásával is, mert a Lissitzky által olyan átható művészi erővel megfogott motívum ismeretét felfedezhetjük bennük. Ez az időszak ui. a fotó mellé a film iránt való érdeklődést is meghozta, Lissitzky 1929 után maga is a film felé fordult

67

. Vajda Tigris és liliom c.

68 fotómontázsában nem nehéz felfedezni a képbe nyúló kéz és arc egymásra rnontálásánál az ismert motívumot (71. kép). Vajdánál azonban a dolgok elveszítik direkt átlátszó jelképi jelentésüket, ez a montázsa is inkább a szürrealisták szubjektív szimbólumalkotásával rokon. — Végül Vajda egyik fő művén, az 1936-ban, már szentendrei korszakában keletkezett Felmutató ikonos önarcképén

63 kap igen fontos szerepet a kép oldaláról benyúló kéz (III. tábla). Lissitzky önarcképének emlékét több dolog aláhúzza ennél a festménynél is. Vajda Párizsból való hazatérése után, amikor először mentek ki dolgozni Szentendrére Korniss Dezsővel, fotófelszerelést szeretne, hogy párizsi fotómontázs korszakából kiindulva fejlessze tovább mondanivalóját, pénze azonban nem volt rá.

70 Tovább foglalkoztatta tehát még ekkor is a 20-as évek fotórevelációja, s hogy ez szoros kapcsolatban volt az orosz, illetve szláv művészettel, azt mutatja ikonos periódusa 1935—37 között. Bár Vajdának ez a műve autonóm mestermű, valahol mégis áttűnik alatta a Lissitzky önarckép emléke. A kép alsó szélével elvágott kéz, a jelentőségteljesen csillogó szemek, a geometrikus rendbe szerkesztett formák strukturális szépsége s az egészet egybefoglaló festői líraiság felidézik Lissitzky montázsának emlékét. Lényegében az a szintézis jelentkezik itt, ami már a szovjet művésznél egy évtizeddel előbb, a konstruktivizmus, szürrealizmus és az új tárgyiasság összeegyeztetése — látszatra hasonló, mégis egészen más jelentéssel. Lissitzky önarcképe a háború után időlegesen dinamizálódó „arany" 20-as évek és egy győztes forradalom országának önmaga sorsát formáló gyermekeként tekint ránk —Vajda az 1930as évek második felében, a közeledő háború látható jelei közepette, a rohamosan fasizálódó Közép-Európában a humanitás misztikumba emelt képzetével, ha felemelt fejjel és