Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)

Haulisch Lenke: El Lissitzky fotómontázsának hatása a magyar művészetben

EL LISSITZKY FOTÓMONTÁZS AN AK HATÁSA A MAGYAR MŰVÉSZETBEN El Lissitzky életműve talán egyik leghűségesebb tükre annak az átalakulásnak, ami a két világháború között a szovjet és európai művészetben lezajlott. Az élet mód­szeres megjavítását célul kitűző konstruktivizmus, az egyén különös vágyait felszabadító szürrealizmus és az embert a környezeti valósággal újra rokoni kapcsolatba hozó új tárgyiasság külön-külön és szintézisben is megvalósult mun­káiban. 1 Egyike azoknak a szovjet művészeknek, akik hazájukat nem hagyták el, hanem tudásukat a győztes forradalom által elért fejlődési lehetőségek érdekében kíván­ták kamatoztatni, s ebben bontakoztatták ki tehetségü­ket. 2 A konstruktív jellegű európai avantgárdé második ge­nerációjához tartozott Tatlinnal, Rodcsenkóval, Schwitters­szel, Moholy-Naggyal 3 , jóllehet inkább művészi fejlődését, mint életkorát tekintve, hiszen 1890-ben született', Tatlin 1885-ben, míg elődjük: Malevics 1878-ban 5 . Lissitzky mű­vészete emberi magára ismerésével és társadalmi feladat­vállalásával párhuzamosan bontakozott ki. Vityebszkben, az oroszországi zsidóság egyik központjában, kispolgári családban született, anyja erősen vallásos ortodox zsidó­asszony. Első művészi élményei: a vityebszki faházak, zsidó képeskönyvek és a népművészet. Chagall, aki Lissitzky korai művészeti periódusára hatással volt, ugyanebből a környezetből kerül ki, és bizonyos kaballisztikus, miszti­kus expresszionizmust alakít belőle. 6 Lissitzkyt azonban műszaki tanulmányai a darmstadti politechnikai főiskolán 1909-től, majd európai utazásai kiemelik ennek a zárt kör­nek a miszticizmusából. A szovjet forradalom eseményei, majd valószínűleg Malevics személyes hatása is a forrada­lom győzelme után Vityebszkben megalakult főiskolán, ahol Lissitzky is tanárként működött 7 , elfordították a cha­galli irracionalizmustól, ettől kezdve az új társadalom új embere életének megszervezése kötötte le. Ezt a tevékeny­séget összehangolta a korabeli Európa hasonló, építő jel­legű törekvéseivel. Annál inkább lehetett módja ebben, mivel az 1920-as évek folyamán több nyugati demonstratív szovjet kiállításnak a rendezője volt. „Proun"-jai 8 , melye­ket az 1920-as években nagyrészt vityebszki műtermében készített", magukon hordják nemcsak Malevics, hanem a Bauhaus és a De Stijl mozgalom törekvéseinek ismeretét is. Malevics még szembeszállt a művészet gyakorlati fel­használásának elvével, tárgyi, építészeti modelljeit ideák­nak és nem prototípusoknak szánta. Ez a nemzedék azon­ban már a tényleges építésre készült, arra törekedett, hogy a különféle anyagokról, szerkezetekről és eljárásokról minél inkább bővítsék ismeretüket. Ez az érdeklődés vezette őket a fotográfia, majd a him felé, mint új eszköz, új anyag felé 1 ", éppen mint Lissitzkyt. A fotó képzőművészeti felhasználá­sának ötlete ugyan még a német dadaistáktól származott", és a szürrealisták a konstruktivistákkal párhuzamosan művelték a 20-as évek folyamán 12 . A 20-as évek közepére a fotó már annyira összeforrott a képzőművészet egyéb ágaival, hogy az alkalmazásának feltalálásáért a német dadaisták és Max Ernst versengtek. 13 A fotó a konstruktív törekvések számára az új tapasz­talat örömét jelentette — a dadaisták és szürrealisták szá­mára a meghökkentést és felhívást. E lényegében társa­dalmi szükségletből fakadó célkitűzéseken túl azonban a képzőművészet immanens fejlődését tekintve is meg volt a maga oka a fotó és képzőművészet összekapcsolódásának : a 10-es évek folyamán és a 20-as évek elején az európai képzőművészetből kiszoruló vagy benne bizonytalanná, felismerhetetlenné vagy elidegenedetté váló tárgy vissza­hívásának, megszelídítésének, az új tárgyiasságnak a szük­séglete. Ez a szükséglet pedig, s ezt még egyszer alá kíván­juk húzni, éppen olyan intenzitással fakadt fel magukból a művészet mesterségét művelőkből, mint a társadalmi követelményekből. 11 A geometrikus forrnák tartalom nélkü­livé, divattá, kommersziálissá kezdtek válni 1 "', a művészi és társadalmi mondanivaló számára alkalmatlanná. Az 1920-as évek második felétől a tárgy visszakéredzkedik a képzőművészetbe, illetve világosabb megformálást köve­tel. Ezt a folyamatot szemlélteti pl. az olasz „valori plas­tici" Ui filozófiája, a német „neue Sachlichkeit", a francia szürrealizmus s a szovjet „konstruktív realizmus", majd szocialista realizmus. Lényegében ez a három, egy időben, csak némi fázis­eltolódással fellépő tendencia: a konstruktivizmus, szürrea­lizmus és az új tárgyiasság követelményei, illetve a szin­tézis szükséglete segítette életre Lissitzky fotóit, és ezek nyomát viselik magukon talán sokkal inkább, mint akár Moholy-Nagy, Man Kay vagy Grosz ebben a műfajban létrejött munkái. 17 Lissitzky a 20-as évek első felétől fog­lalkozott fotóval 18 , 1930-tól pedig az teszi ki művészeti tevékenységének nagy részét 13 . Fotómontázs felhasználásá­val készült 1924-ben szónoki emelvényterve Lenin alakjá­val (az ún. Lenin tribün), amely az 1924-es bécsi nemzet­közi kiállításon szerepelt. 20 1924-ből keltezi özvegye azt a témánk szempontjából különösen érdekes fotót is, mely Lissitzky művészetének különös, mégis az egyetemes törek­vésekbe beillő hangját szólaltatja meg. Ez az 1924-ből származó önarckép fotogram-fotómontázs 21 , mely özvegye

Next

/
Thumbnails
Contents