Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)

Szíj Béla: Egry József fiatalkori művei a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében

iiak az emberi magatartásában olyan arisztokratikus vonást is láthatott, amelyet nem tudott megérteni. Es legvégül említjük azt a föltevésünket, hogy Szinyei Merse Pál politikai nézeteivel

29 sem tudott egyetérteni. Mindez segítette a szakadást. Miután kimaradt a főiskoláról, bizonyára újabb szomorú tapasztalatokat szerzett afelől, hogy mit jelent intézményes támogatás és befolyásos emberek bizalmának élvezése nélkül venni részt a művészeti küzdőtér eseményeiben, vagy egyáltalán meglenni az életben. Eddigi legínségesebb időszakait élte át újra. A művészeti élet persze ment tovább, sőt jobban forrongott, mint valaha. A mellőzött, illetőleg szabadabb alkotói mozgást kereső művészek arra kényszerültek, hogy új megnyilvánulási fórumokat keressenek. Már a MIÉNK megalakulása is ilyen irányzatok eredményeként jött létre. Egry nem szerepelt e csoport kiállításain (Márffy, Czigány és Gulácsy igen). 1909 végén megalakult a Nyolcak csoportja, Kernstok Károllyal az élén. A képzőművészeti élet forrongásának és átalakulásának ez volt a legkiemelkedőbb eseménye. De a Nyolcakon kívül is voltak még fiatal és megújulást váró művészek. Belőlük toborzódott a Művészház elnevezésű intézmény. Közvetlen előzményét a Magyar Művészet Részvénytársaság vállalkozásában találjuk. Ennek vezetője Vay Péter pápai prelátus és Rózsa Miklós volt, aki a Művészház létrehozásán is kitartóan fáradozott. A Művészház első kiállítására az alábbiakat hívták meg: Egry József, Boromisza Tibor, Borszéky Frigyes, Kádár Béla, Littkei Antal, Plány Ervin, M. Vészi Margit festőket (ezenkívül két szobrászt, Kisfaludi Stróbl Zsigmondot és a finn Liipola Yrjöt). Már a névsor is megmutatja, hogy a Nyolcak egysége szervesebb volt, a világnézeti és stilisztikai egység szempontjai jobban kidomborodtak. Közös fellépésük a polgári radikális vonal képzőművészeti képviseletét adta. A Mfívészház kiállításairól nem mondhatunk el ilyen egységet. Szemléletbeli, kvalitásbeli, sőt származásbeli különbségek járták át az alkalmi egyesülést. Mindenesetre a kiállítás létrejött, sőt körülbelül három héttel megelőzte a Nyolcak Könyves Kálmán Szalon-beli kiállítását. Bizonyos érdekellentétekre is gondolhatunk, amelyek a Nyolcak és a Művészház között voltak, de ez számunkra most mellékes. A nagy érdeklődéssel várt kiállításra harmincöt művét küldte Egry. Már e nagy szám is azt mutatja, hogy elég termékeny volt. Oppozíciója, mestereivel szemben mutatkozott bizalmatlansága megnehezítette ugyan mindennapjait, de nem akadályozhatta teljesen alkotó munkáját. Kiállított művei között alig volt olyan, amelyet már korábban látni lehetett volna. A kiállítás katalógusában változatlanul sok munkás tárgyú képet találunk. Felkutatásuk, azonosításuk eddig nem sikerült. Hogy milyen kvalitást képviselhettek, azt kénytelenek vagyunk a kiállítást kísérő korabeli sajtóvisszhangból kikövetkeztetni. Nagyon sok ismertetés jelent meg, közülük idézünk. „Egy nagy talentumnak felfedezésével kezdi munkásságát az új egyesület... Ez a talentum egy fiatal festő: Egry József, őserejű, nagyon kivételes tehetség, hozzáfoghatót csak a külföldiek között találunk. Köztük is keveset. . . Bár hálátlan mesterség a jóslás, Egry Józsefről mégis meg kell mondanunk, hogy megjelenése nagy művészi esemény, és jövőjét olyan szépnek látjuk, amilyen kevés magyar festőművészé lesz. . ."

30 „Aki figyelemmel kísérte az utolsó esztendők forrongását, az várta, hogy az elégedetlenek, a keresők, a fejlődők, a fiatalok igen tekintélyes tömege elszakad majd a Műcsarnoktól is, a Nemzeti Szalontól is. Ez most megtörtént a Művészház kiállításán. A tárlaton nyolcan szerepelnek. Sorrendben Egry József az első, egy tudásra erős, komoly talentum. Képei, rajzai közt alig van olyan, amely ne volna abszolút becsű. A vonalai élnek, beszélnek, ám nem a novellák köznapivá váló nyelvén."

31 „A hét festő közül sorban, de erőben is legelső Egry József, akinek kollekcióját, különösen a munkásfiguráit öröm nézni. Kissé Steilen hatása alatt áll, de tiszteletreméltó művészi bátorsággal s nem azzal a nyers handabandázással, mely sajnos, Párizst járt fiataljainkat sokszor jellemzi."

32 Egry ilyen és hasonló ismertetéseket olvashatott saját munkásságáról. Úgy érezhette, hogy a figyelem feléje fordult. Mindez alig két héttel azelőtt történt, hogy a Nyolcak első közös kiállításáról beszámoltak az újságok. Az utóbbiak körül ellentétesebb vélemények születtek. Dicsérték és ócsárolták őket. Igaz, időszerűbb problémákat vetettek föl, mint a Művészház ugyancsak nyolc művésze. Ihletést közvetlenül a francia, illetőleg a német művészet akkor élenjáró mestereitől szereztek. A hagyományokat védők szemében emiatt megbotránkozást váltottak ki. Egry eredményei szerényebbek és szolidabbak voltak. Nem keltettek megbotránkozást, ugyanakkor frissebbek, időszerűbbek voltak, mint a Műcsarnok és a Szalon hivatalos művészeié, akik miatt a szakadás elsősorban bekövetkezett. Ezek a körülmények is segítették Egry művészházbeli sikerét. Fiatalkori munkásságának első felét, nem egészen egy évtizedét (az 1901-től 1909 végéig terjedő szakaszát) néztük át. Még egy — nem teljes — évtized van hátra. Ennek történetét most nem vizsgálhatjuk, de az eredmények ismeretében bátran állíthatjuk, hogy Egry emberi és művészi arculata nem változott lényegileg. A proletariátus iránti ragaszkodásának továbbra is szép példáit adta, kialakította monumentális munkás alakjait (II. tábla) (1910-ben, 1911-ben). Munkásábrázolásain a konstruktív formaképzés és tértagolás törvényeit kereste. Nagyméretű kompozícióin örökítette meg az 1912. évi munkássztrájknak reá tett hatását.

33 Ez a műve akár önálló tanulmányt érdemelne. 1912 után ő is, mint haladó szellemű művészeink jó része,