Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. – Doroghyné Fehér Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2. szám. (MNG Budapest, 1974)

Szíj Béla: Egry József fiatalkori művei a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében

elhelyezett figurák foltritmusa mellett fent és lent üres felületeket látunk, így pozitív-negatív formák is segítik az aszimmetrikus kompozíció felépítését. Ugyancsak szociális problémák tükrözésére vállalkozott akkor, amikor illusztrációkat készített Laky Imre Rendőri krónikák című könyvéhez 1904-ben.

8 Laky Imre elbeszélései a köztörvényi bűnözök, alkoholisták, prostituáltak és más, a társadalomból kiközösített, valamint a rajtuk nyerészkedő, a társadalomban mégis becsült figurák ismertetése közben a menhelyek világába is betekintést nyújtanak. Egry számára nem volt ismeretlen e világ. Édesapja mérhetetlenül sok alkoholt fogyasztott, s ezzel lehetetlenné tette, hogy családja (felesége és egyetlen gyermeke) valamennyire is békében éljen. Már Budapestre is majdnem üres kézzel kerültek. Helyzetük itt sem javult, sőt inkább rosszabbodott. Szállásuk gyakran hasonlított a Rendőri krónikákban leírt szállásokhoz, s míg édesanyjával együtt szűkös megélhetésüket biztosították (például hatósági ingyenes étkezéssel), gyakran láthatták a teljes létbizonytalanságba vagy erkölcsi züllésbe kényszerültek döbbenetes példáit. 1904-ig nyolc művét állították ki a Szalonban, könyvet illusztrált, ezenkívül színházi kritikusokról, például Keszler Józsefről, Ábrányi Emilről karikatúrákat készített

1

' (már kezdettől fogva sok karikírozó rajzát ismerjük). Már 1903-ban találkozott Lyka Károllyal, s ő néhány rajzát megvásárolta azzal, hogy a Művészet című lapban közölni fogja. Önképzésével kapcsolatban megemlítjük, hogy egy müncheni tanulmányúttal próbálkozott 1904-ben, de ez nem járt sikerrel. Ltja során valószínűleg érintette Bécset is. Végül 1904 fontosabb képzőművészeti eseményei közül megemlítjük, hogy az év elején a Nemzeti Szalonban angol és francia mesterek műveit állították ki.

10 E kiállítást bizonyára látta Egry is. Itt találkozhatott először Turner művészetével (tizenöt alkotásával volt képviselve), s Millet kivételével láthatta a barbizoni mesterek nagy csoportjának képeit. Emberi és művészi sorsára némileg rávilágít az alábbi két levél: „Magamról mást nem írhatok, mint hogy nagy haladással előbbre vagyok, miután a Művészet című lap megvett két zsánerrajzot, mi legközelebb fog megjelenni. Megdicsérték dolgaim."

11 A levél 1904. május 31-én kelt, és Nágel József nevére szólt. Nem sokkal később a következőket írta: „Kedves Nágel úr . . . Dolgozom, és sorsom éppoly komisz, mint volt. Hogy rajzaim mikor jelennek meg, azt nem tudom határozottan, de lehet, hogy legközelebb. Most voltam a napokban sorozáson, de szerencsére nem tartottak benn. . . Szüleim is köszönik b. figyelmét."

12 Ekkor huszonegy éves volt, már sok mindent megismerhetett az általános emberi sors és a művészi élet ellentmondásaiból. A másokról festett arcképeken, fejtanulmányokon, tájképeken és tematikus kompozíciókon kívül önmagáról is készített portrékat. Nézzük meg ezek tükrében, milyen volt ő maga pályája elején. Legkorábbról fennmaradt ceruzarajz portréin finom, érzékeny grafikai megoldásokat találunk.

13 Még nincs bennük említést érdemlő egyéni formai jelleg, de minden bizonnyal jó karakterérzékkel készültek, s a bizakodó derűvel világba tekintő gyermekművész rokonszenves megjelenését őrzik. 1903-ból egy kisméretű, alig levelezőlap nagyságú olajkarton

14

, 1904-ből pedig egy nagyobb méretű olaj-vászon önarcképét őrzi a Galéria.

15 A kisméretű kép (55. kép) komorabb életérzést sugároz, de a művészi feladatai megértéséhez közeledő festőről is tudósítást ad. A fény-árnyékkal alakított fejen és a testet borító öltönyön finom átmenetekben váltakoznak a halványra fogott színek tónusai. A kép hátán Egry sajátkezű verses szövege: „Fönt magasban / Játszva fellegekkel / Lent a porban, / Veszni kinlódni / Az élet kegyetlenségében." — Keményebb és drámaibb az 1904-ben készült önarckép (56. kép). A színek egymás közti ellentéte nagyobb, anyagszerűséget, plasztikai jellegű formálást látunk, utolsó jeleit a Munkácsy festészetéből merítő alkotómódnak. * Az 1905. esztendő bizonyos változást hozott a fiatal Egry pályáján. Nemcsak a Szalon, hanem a Műcsarnok is elfogadta beküldött képeit. Nagyon sajnálatos, hogy sem köz-, sem magángyűjteményekben nem találjuk az 1905ben kiállítottakat. Felkutatásuk azért is fontos lenne, mert a Szalonban három esetben egymás mellett helyezték el a rendezők Egry és Gulácsy Lajos képeit, Lyka Károly pedig a Vasárnapi Újságban együtt ismertette és közös jelzőkkel dicsérte őket.

lfi A párhuzam nem volt sem oktalan, sem véletlen. Egyikük sem tartozott érdekvédelmi vagy stilisztikai szempontból körvonalazható csoporthoz. Meglátszott rajtuk a rendszeres akadémikus képzés hiánya, de azt a kifejezés őszintesége pótolta. Találunk bennük bizonyos naivnak tűnő bájt, esetleg groteszkséget. Mindkettőn másféle változatban ugyan, de a magukra utaltság állapotát is megmutatva. Természetesen óvatosan kell bánnunk a párhuzamokkal, mert Gulácsy ekkorra már nagyszerű műveket alkotott, s mint Itália rajongója kezdett ismertté válni, Egry ellenben még kisszerű műveit festette, s életkörülményei is másként alakultak. Egry fejlődését és állapotának gyors változását szolgálta az is, hogy 1905 végén eljutott Párizsba. Ö maga Lyka Károllyal való kapcsolata eredményeként említette párizsi útját.

17 Párizsban a Colorassie-t s a Julian Akadémiát látogatta, de egyikről sem volt jó véleménye. Ott festett művei közül egy öntöző figurát ábrázoló és papírlemezre festett olajképet találunk a Galériában (57. kép). Címe: Munkás.

lH Előadásmódja artisztikusabb, mint korábbi képeié. Uj az is, hogy a barna és az okker változataiból, tehát kevés színből