Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Szabó Júlia: A naiv művészet problémái és a magyarországi emlékanyag

A NAIV MŰVÉSZET PROBLÉMÁI ÉS A MAGYARORSZÁGI EMLÉKANYAG A műkritikai szakirodalomban Henri Rousseau műveivel kapcsolatban használták először a „naiv művészed" kifeje­zést. 1 Művészetének varázsa érdeklődést ébresztett Rous­seau vélt vagy igazi rokonai iránt, akiket elkezdtek fel­kutatni, összegyűjteni, kiállítani, csodálni, elemezni. Az évtizedek folyamán egyre több anyag gyűlt össze;, s a gyűj­tési rétegek kiszélesedésével egyre több jelentésréteg ta­padt a fogalomhoz, s az elnevezések is változtak. Nevezték ezeked az alkotásokat „neoprimitívek" vagy „vasárnapi festők" műveinek, Franciaorszéigban a Sacré Coeur művé­szei által létrehozott műveknek, őstehetségek alkotásainak, sőt még art populaire-nek is. Ugy tűnik, az utolsó év­tizedekben a leggyakrabban használt a naiv művészet el­nevezés. 2 Mi is maradunk e kifejezés használatánál — noha az utolsó nagyszabéisú naiv művészeti kiállításon, az 19ö(i­os pozsonyi téudaton a csehszlovák kutatók a latin „insitus" szóból származtatott új kifejezést javasolták'', — mivel úgy érezzük, hogy nem az elnevezés megváltoztatása, ha­nem az összegyűjtött anyag többszempontú elemzése szük­séges. E műtárgycsoport közös jegyeinek meghatározása tör­temhet gondolati, tartalmi jegyek, éibrázolásmódok — tehát a műtárgyban le;vő belső tulajdonságok alapján, valamint a műtárgyak keletkezésével kapcsolatba hozható külső tényezők rétegeződése alapján. Rövid elmefuttatásunkban elsődleges tényezőként hang­súlyozzuk a történelmi kor, az idő szempontját. Ez az aspektus e;gyoldalúnak tűnik, de feltétlenül szükséges, mi­vel az eddigi kutatások általában a naiv művészet időn­koron kívüliségét hangsúlyozták,' aminek pedig elsősorban nem is az elmélet, hanem az emlékanyag mond elle;nt, melyből kis gyakorlattal ötven-hatvan esztendős távlatban is szinte évtizedes pontossággal meg lehet különböztetni a művek keletkezési idejét. Vajon véletlen-e ez? Teljes mértékben elfogadható-e az az álláspont, mely szerint a naiv művészet történelmen kívüli jelenség, mint a gyerme­kek művészete;, vagy az elmebetegek alkotótevékenysége, ha ugyan azoknál is nem lehetne bizonyos szociális és törté­neti hátteret felfedezni speciális kutatásokkal ? Feltételezésünk, hogy különbséget kell tenni az alkotó­tevékenységben levő, ösztönös faktorok jelenléte és a naiv művészet adott időpontban való történelmi megjelenése között. Ha a naiv művészetet csupán a spontém teremtővágyból, a művészeti alkotás létrehozásának akarásából származ­tatjuk, ahhoz a fogalomhoz jutunk, amelyet a művészet­elméletben Alois Riegl meghatározásával „ Kunstwollen" ­nek neveznek. 5 Ez esetben magáról a művészetről beszélünk, hiszen Kunst wollen nélkül nincs műalkotás. A „naiv művészet" fogaiméiból tehát csupán a művészet olyan történelmen kívüli tevékemység, amely az emberiség létével egyidős, s keletkezésének fő feltétele a Kunstwollen. A Kunstwollent nem lehet úgy felfognunk, mint egy ember különös adományát, képességét, hanem csak úgy, mint az ember társadalmi létezésének következményét. A megszülető mű nem csupán az alkotó művész, hanem az egész közösség alkotása. Ez a tény azonban nem minden korszakban tudatosodik. Van olyan korszaka a művészet­történetnek, amikor az egész közösség, ha nem is vett részt materiálisán a művészeti alkotás létrehozásában — ezt teljesem magáénak fogadja el. Más korszakokban az cigyén és közösség ugyan létrehozza az alkotást, de a közösség nem a magáénak, hanem az egyén kivételes eredményének tartja a művet. A művészet léte szempontjából az a leg­rosszabb, ha a közönsi'g annyira idegennek érzi magától az egyén művészetakarása által létrehozott alkotást, hogy semmit nem fogad el belőle. Látszólag teljesen ötlet­szerűen dönti el, hogy milyen közlésformát tűr meg, de azonosulásról már szó sem lehet. Az egyéni kifejezés ilyen­kor különös utakra indul — bizarr, de mindig szubjektív aberrációk felé tendál. Oka ne;m elsősorban az egyén szemé­lyes egyensúlyának felbomlása, hanem az egész társadalom válsága. Mikor tűnhet a spontán művészetakarás egy speciális te;rület sajátjémak, s mikor kerülhet szembe a műalkotások egy csoportja más arányú és összetételű csoportokkal ? Hiszen ez történt a naiv művészet tárgyaival. Külön ki­állítások, külön történelem, külön világ — így alakultak a kutatás gyakorlati és elvi célkitűzései. Más kutatók viszont, akik a XIX. és XX. század művészettörténetét tárgyalják, teljesen kihagyják a naiv művészetet. 6 Minimális technikai ismerettel, kevésbé kulturált formák­kal, darabosabb megmunkálással, egyszerűbb szerkezete­ken nyugvó kompozícióval a művészettörténet minden eddig ismert korszakában keletkeztek alkotások — a művé­szet minden éigában. Általában ezek a művek kevésbé bonyolult, kevesebb ellentmondást éreztető világképet mutatnak. Másrészt viszont az egyszerű szerkezet, a teljes egyensúlyban levő mondanivaló elemek biztonságot sugá­roznak, sajátos értékvilágot teremtenek, amely önmagában megálló egységes rend, teljesse'>g, tiszta viszonylatok rendje,

Next

/
Thumbnails
Contents