Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Csengeryné Nagy Zsuzsa: Eötvös Loránd és Kelety Gusztáv kapcsolata

FÜGGELÉK Eötvös Loránd publikálatlan ifjúkori levelei volt nevelőjéhez, Kelety Gusztávhoz I. à Monsieur Gustav Klette Munich Barresi Strasse en Baviene Pest November 15. — 1861 Tisztelt Klette Úr! Engedjen meg hogy, kedves levelére, mellyel engemet véghetetlenül megörvendeztetett, mégeddig nem feleltem, azonban higyje el, nagyon elvagyok foglalva; de csak igen mulatságos tanulmányokkal. Léissa napi rendemet: fölkelünk minden nap reggel ötkor, ekkor a más nap megtanult leczkét repetálom 7 Y> kor megyek iskolába s egész tizenegyig ott maradok. Ekkor héiromszor hetenkint rajz-leczkém van; háromszor pedig lovardába megyek. — 12 kor villásreggelizünk 1—~ pedig mindennap a Lónyaiékkal megyek Keresztessyhez vívni. — 2—4 megint iskolában vagyok; 4 x

/

2 ebédelünk 6—7 háromszor hetenkint angol leczkém, héiromszor pedig Vécsey úrral Görög s Latin repetitio órám van; hétkor leczkét tanulok; 8 y

2 kor theázunk — A kedd délután szabad; de óráink délelőtt kivéve szombatot; midőn csak tízig tartanak 11 kor végződnek. Professoraim következők: az osztály és magyar nyelv tanára Koczány; — a latin nyelvet Cseh, a görögöd Szepessy, az ásvány és mértant Peck, a phisicát Dct. Polák Ede, a történetet Nachtigall, a hittant Trautwein tanítja; a német nem obligeât. — Papa ki ma korán reggel Szenttornyára ment; valamint mi többiek is, igen jól érezzük magunkat, s papának írt mulatságos levelének; melyet mindnyájan elolvastunk; — igen örvendettünk melyre papa e napokban felelni is fog. — Kérem írja meg jövő levelében, hogy Greguss úr, micsoda rajzterembe jár, szintúgy mondja meg neki hogy tisztelem. — E napokban kaptam levelet Udvardytól, ki önt tiszteli. — Most papa, mama, és mind a lyányoknak; továbbá Vécsey úr, s a kisasszony szintúgy Strohmayer úrnak tiszteletéről tudósítván önt, maradok én is örökre szerelő Lorándja IL à Monsieur Gustav Klette a p. Vienne Munich Pest 1861 December 27 Kedves Klette bácsi! Alig írhatom le azon véghetetlen örömömet, melyet levelének fölnyitásakor éreztem; a mint beléptem a szobába asztalomhoz; mindjárt feltűnt szemem előtt a kis levélke; fölvettem kezembe, megtapogattam; láttam hogy valami kemény van benne, megnéztem mi az, és léim előttem állt Kiette bácsim, szivarral kezében, épen úgy mint mikor valami képet elmélyedve nézett; az egész estét képzeletben önnel töltém; eszembe jutott mily boldog idők voltak azok mikor mi, még eggyütt éltünk; valóban csak most érzem azt, midőn már nélkülöznöm kell ezen élvezetet; nem tudom mit adnék érte, ha most csak egy napig lehetnénk eggyütt habéir tanuléis közt. — Most tudom csak megbecsülni mily boldog voltam midőn, önnel voltam! Higgyje el ha csak gondolok is cmre könnyek jönnek szemembe, és este ágyamban néha úgy elgondolkozom, azon szép időkről melyeket eggyütt tölténk, hogy az édom eszembe sem jut. — De elég a sopánkodásból a mi egyszer úgy van, az csak úgy van. — Most röviden leírom mit kaptam karácsonyra papéitól egy igen csinos szűrt; Pablotól egy pálczát, Dénes bácsitól egy gyönyörű szekrényt régi pénzeimnek stb. — Az új év is közeleg már, fogadja tehát ön tiszta szívbőli szerencsekívánataimat örömest, és szenteljen ezen évben is; csak néhány perczet arra, hogy reám gondolkozzon; oh mert higyje el ha ön nékem csak néhány levelet is ír ez esztendőben; de tiszta szívből, ez kedvesebb nekem mint hogyha esztendő alatt tíz Koncz papirost ír nekem de csak hidegen! Isten önnel áldja meg a mindenható s emlékezzék meg néha egykori tanítvémyáról Eötvös Lorándról