Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

Csengeryné Nagy Zsuzsa: Eötvös Loránd és Kelety Gusztáv kapcsolata

kérdéses időben, a regényes szépségű vidék önkéntelenül is felidézhette benne a Grande Chartreuse emlékét. A vízfestménysorozaton Kelety az Eötvös-család valamennyi tagját szerepelteti: a szülőket, a három leánykát és kis tanítványát, Lorándot.

28 Eötvös Loránd tíz év körüli üúcska e lapokon, s mivel ő 1848-ban született, ez a körülmény azt is bizonyítja, hogy a rajzok a hatvanas évek legelején készültek. 1858-ban már meghitt kapcsolat fűzi Keletyt az Eötvös-családhoz. Másként nem került volna sor az előbbiekben ismertetett Eötvös Lorándot ábrázoló olajportré megfestésére. Viszont 1861 októberében Kelety Eötvös József ajánlódevelével festészeti tanulmányainak folytatására Münchenbe utazik.

29 A vízfestmények valószínűleg a két időpont közötti években készültek, bár éppen a Kelety és az Eötvös-család között folytatott meleg, baráti hangú, levelezés bizonyítja, hogy a kapcsolat közöttük továbbra is fennállott. A vízfestmények a szereplők jelentősége miatt, kultúrtörténeti szempontból is érdeklődésre tarthatnak számot. Nem annyira a stílus vagy megfestésük módja, hanem az előadásmód, az üde és közvetlen téma az, ami megragadó bennük. Egyik akvarellen két lányka játszik a kipányvázott gidával, másik lapon a kisfiú, jelenik meg, szamárháton lovagolva. Majd az édesanya alakja tűnik fel, amint a kor divatos krinolinjába öltözve sétál a kert útjain, lánykáitól körülvéve. A ház előtt lovaskordé álldogál, rajta a Dunavizet szállító hordó, nyilván fontos tartozéka a ház életének. Az egyik festményen kibontakozik előttünk a nagy ház tornácos homlokzata, s a virágágyások, melyeiket Voinovich Géza is megemlít egyik írásában, elmondva, hogy Eötvös rózsákat ültetett svábhegyi háza körül.

30 Ugyancsak Voinovich írja, hogy Eötvös „délelőtt rendesen kertjében dolgozott" és, hogy „verandájáról nagy kilátás nyílt a városra."

31 A festmények hátterében újra meg újra viszontláthatjuk a nyitott távlatú, regényesen szép kilátást, melyről azt mondja Bluntschli, az Eötvöst meglátogató német jogtudós, hogy e távlatok hatását érezni lehet Eötvös írásain.

32 Végül megjelenik" maga a házigazda is, gyümölcsfái és szőlő-ültetvénye előtt beszélgetve füvet kaszáló kertészével. A háttérben ismét a végtelenbe tágul a táj, ami Láthatóan megbűvölte Kelety romantikus fantáziáját. Az apa mellett fiacskája, a tízéves Loránd, hálóval kezében féltérdre ereszkedik, s éppen a lepkevadászat gyönyöreibe merül el. A könnyed, közvetlen kis akvarell kétségtelenül az 1858-ban Eötvös Lorándról festett olajportréhoz kapcsolódik, mint friss élmény-vázlat. Eötvös József szép családi élete fogalom volt kortársai előtt.

33 0 maga írja: „Nőm és gyermekeim körén kívül alig van olyan életviszony, melyet nekem meg ne keserítettek volna."

3

'

1 Később, a hatvanas évek végén, a sok közéleti problémával küszködő apa és student fia között rendkívül meleg baráti kapcsolat alakul ki. A húsz év körüli Eötvös Loránd egyetlen bizalmasa elkeseredett, megfáradt apjának.

35 Ez a nagy kapcsolat már ezekben a vízfestménysorozat rögzítette svábhegyi években kezd formálódni a még egészséges, tevékeny férfi és a lepkehálós kisfiú között. Az Eötvös-villát ábrázoló sorozaton épp az alakok kedves természetessége az, ami Kelety kissé aprólékos előadásmódját fűszerezi. Legtöbbjük kicsiny, staffage-szerű figura, de az érzelmi hangsúly, amely a festőt Eötvösékhez fűzi, lehántja róluk a staffage Imbujellegét és emberi tartalommal tölti meg őket. Kelety érzelmibb e téren, mint mestere, Marké) Károly. Marko artisztikusan elrendezett istennőihez hasonlítva Kelety fogócskázó gyermekalakjai kedvesen hétköznapiak és valószerűek. A vízfestménysorozat lapjai a kortársakhoz viszonyítva képzőművészeti szempontból nem jelölnek különleges utakat. Akadémizmusban gyökerező romantikus irányzatuk nem tekinthető elszigetelt jelenségnek a hatvanas évek képzőművészetében. Ezekben az években Lötz Károly alföldi tájai és Székely Bertalan felhőtanulmányai jelzik hazánkban a kor élenjáró tájképfestési problémáit.

36 Lotznál a táj magyaros jellege jelent fejlődést az előzményekhez viszonyítva, Székelyt a festőiség kérdése és a színproblémák foglalkoztatják. Kelety táj kép festészete ezzel szemben — melyhez városképi vonatkozásai ellenére az Eötvös-viliéit ábrázoló vízfestménysorozat is csatolható — több kortársáéval együtt Marko művészetéhez kapcsolódik. A hatvanas évek elején ez a szemlélet nem szokatlan és nem is feltűnő jelenség. Kelety Molnár Józseffel, Brodszky Sándorral, Telepy Károllyal együtt ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely sohasem tudott elfordulni kitűnő mesterének hagyományaitól. Markó árkádiai egyensúlyához viszonyítva azonban Kelety képei szubjektív, romantikus elemekkel telítettek. Markó nimfái helyett az ismertetett vízfestménysorozaton a baráti család tagjai jelennek meg, más, a budai hegyekben készült akvarelljein pedig kirándulók, vadászok, rőzsehordó parasztok. S ez a körülmény — ha kis mértékben is — közeledést jelent a valóságábrázolás, a kor időszerűbb problémái felé (67. kép). Természetesem Keletynél az alakok szerepének és fontosságának nagymérvű növekedését hiéiba keressük. A staffage térkitöltő jellegénél több a rendeltetésük, az életkép mondanivalójától azonban távol esnek. Azokban az években, amikor Kelety akvaredljei készülnek, az osztrák Pettenkofen magyarországi tájai benépesülnéd* a magyar élet jellegzetes alakjaival. A bécsi Waldmülher 1864-ben festett „Vorfrühling in Wiener Wald" című Bécs környéki tájképén is az előtér gyermekfiguráin van a hangsúly. Pettenhofen és Waldmüller képein szinte elmosódik a határ táj- és életkép között. Béljós és közvetlen vízfestménysorozatán — ha nem is oly erőteljesen, mint említett kortársai — Kelety is közeledik a táj akadémikus jelle;gének fetoldéisa felé. Jelentős kidtúr- és várostörténeti érdekességük mellett ez jelöli ki képzőművészeti vonatkozásban e friss és kedves sorozat helyét. Gsengeryné Nagy Zsuzsa