Pogány Ö. Gábor - Csengeryné Nagy Zsuzsa dr. szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1. szám. (MNG Budapest, 1970)

P. Balás Edit: Ferenczy István Pásztor lánykájának családfája

A lehetősége tehát megvolt, hogy Ferenczy rajzokat láthasson Schicktől Kómában, bár az már akkor elköltözött onnan, vagy esetleg Fr. W. Müllertől, egy a portré után készített rajzot. Müllerék tulajdonában volt a Schick-portré, feleséére Henriette Papp Danneckerné unokahúga volt, G-otthold Kapp lánya, aki 1805-ben Magyarországon halt meg. Henriette Danneckerék házában nevelkedett. Schick ennek a Müllernek adott megbízást Apollo-képe metszetének elkészítésére is. Budán, februárius első napján. Wallentiny i. m. 206. o. Amelung, W.: Die Sculpturen der Vaticanischen Museum. Berlin. 1909. II. 680. o, 427. sz. Tat. 76.; Lullies i. m. 17. sz.— Amelung és Lullies is rámutat, hogy a Vatikáni Múzeum anyagának első kiváló publikálója., Ennius Quirinus Visconti hozta először összefüggésbe ezt a Guggoló Aphroditét a Flinius Nat. Hist. 35., 36. által megjelölt művel. Ez a hétkötetes díszkiadás rézmetszettáblákkal illusztrálva 1781—1807-ben jelent meg, majd 1817—.22-ben Milánóban újból, francia és olasz kiadásban, egyszerű kör vonalrajzok kíséretében. Ferenczy, az antik művészet kedvelője, minden valószínűség szerint ismerte ezt a művet, annál is inkább, novel a Thorvaldsen barátjánek. Zoegának az észrevételei a műről 1817ben F. G. Welckernél, a Zeitschrift für Geschichte und Auslegung der Alten Kunst-ban megjelentek. Lehetséges, hogy meg is szerezte magának, mint az Erizzo, Dichiaratione di medaglie antiche o. művét (Melier í. m. 112. o.), s mint Pinelli több metszetgyűjtemény-kiadását is. S bizonyára a Visconti könyvének is szerepe volt abban, hogy éppen a Vatikáni Guggoló Vénusz felé fordult az érdeklődése a számos római változat közül. Elképzeléséhez is ez a példány állt legközelebb, mert míg a mintaképek alapján szobra kompozicionális elgondolásánál a látvány ritmusából indult ki, szerkezeti megvalósításának egyensúlyát éppen e példány zárt felépítése, sajátos elrendezése és rendkívüli bája segítette elő. — A térdelés és kuporgás motívuma általában nem monumentális és nem statuáris — ahogy Kazinczy és Lullies megállapítja —, a mindennapi élet ábrázolásai között szerepelt ez a tartás a vázákon és a kisplasztikákban. Halandókat, esetleg még Thetist és Nymphákat személyesítettek meg a kuporgok. A nagyplasztikában Doidalsasszal került be ez a motívum, s lett monumentális jelentőségű, Ferenczy pedig szobrában egyesítette a mindennapos tevékenységet a lehető legegyszerűbb plasztikai kompozícióval. 22 Lee Johnson: Delacroix's Decoration for Talma's Dining-Itoom. Burlington Magazine. 1957. 78. o. 15. rpr.: Guggoló Aphrodité. Delacroix. 1821. ceruza vázlat a Louvre (MA 53) Doidalsas szobrának változata után. Ennek alapján fejlesztette tovább két rajzát a Talma dekoráció számára a Négy Évszakhoz. 23 Arts Plastiques Francais. Musée National des Soares dos Keis. Porto. 1964. 94. sz. Gulbenkián vásárlása 1910. — A katalógus megjegyzi, hogy a művész ceuvre-jében itt először említve. Szerintünk szintén a Doidalsasszoborhoz kapcsolódik. 21 E. Hildebrandt: E. M. Falconet. Strassbourg. 1908. 125. o. 25 J. S. Held: Kubens Selected Drawings. London. 1959. 95. o. Kiemelia Kaffael-iskola, főleg Marcantonio Raimondi hatását Rubensre. 26 Arnold von Salis: Antike und Renaissance. Zürich. 1947. 229. o. 27 Irodalomtörténeti Közlemények. Bp. 1967. LXXI. 5—6. sz. 630. o. Széles Klára idézi Arany János Poétikai nézeteihez c. cikkében.