Korner Éva - Gellért Andor szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 5. szám (Budapest, 1965)
Márffy Albin - Rukavina Erna: A Magyar Nemzeti Galéria elhelyezése a Budavári Palotában
A MAGYAR NEMZETI GALÉRIA ELHELYEZÉSE A BUDAVÁRI PALOTÁBAN A régi és az újabbkori magyar képzőii»űveszet alkotásait magába foglaló országos gyűjtemény korszerű elhelyezése ós a műalkotások kiállítása hosszú idő óta megoldatlan kérdés. A probléma az idő múlásával egyre súlyosbodik, hiszen a meglevő gyűjtemények egyre gyarapodnak, a gyűjtőkör mind tágabb időszakra terjed ki. Egyre időszerűbbé válik képzőművészetünk felszabadulás utáni fejlődésének, különböző irányzatainak állandó jellegű bemutatása is. A középkortól a XVIII. század végéig terjedő időszakot magába foglaló Régi Magyar Képtár és a XIX. és XX. századi festményeket reprezentáló Új Magyar Képtár, a régebbi és újabbkori szobrok, érmek és grafikai alkotások együttes elhelyezésére és kiállítására nincs mód. A műkincsek számottevő része raktárakban rejtőzik, onnan csak egy-egy alkalmi kiállításon kerül a közönség elé. A kérdés megoldása égető, hiszen szocializmust építő társadalmunk a múzeumoktól azt kívánja — ós feladatukként törvénybe iktatta —, hogy a kultúra és a termelés fejlődésének kiemelkedő tárgyi, írásos és egyéb emlékeit ne csak gyűjtsék és tudományosan dolgozzák fel, hanem hozzáférhetővé is tegyék az egész nép számára. A képzőművészeti gyűjtemények értókes, a művészi alkotómunka fejlődését reprezentáló kincsednek helye tehát nem a raktárakban, hanem a kiállítótermekben van. Az utóbbi években határozottan javult a helyzet. A javulást a kormánynak az az elhatározása jelentette, amely 1957-ben a magyar képzőművészet önálló országos múzeumaként létrehozta a Magyar Nemzeti Galériát. Néhány kiváló művészettörténész 1957 januárjában tett javaslatot önálló Nemzeti Galéria szervezésére. A javaslat indokolása szerint: „A művészettörténeti tudomány terén az elmúlt évek fejlődése sürgetően előírja a Nemzeti Galéria létrehozását, mert a Szépművészeti Múzeumban mind a tudományos problémák ós módszerek eltérése, mind helyszűke miatt a magyar anyag tudományos kutatása és bemutatása szükségképp háttérbe szorult." A Magyar Nemzeti Galéria a NIN. és XX. századi magyar képzőművészet alkotásainak gyűjteménye. A kormány az új önálló képzőművészeti múzeum elhelyezésére a volt Kúria épületének mintegy 2 / 3-ad részét jelölte ki. 1957. október 5-én volt a Galéria ünnepélyes megnyitása és ekkor nyílt meg a XIX. század festészete kiállítás, az új múzeum első állandó kiállítása. Ezt rövidesen követte a XX. század festészetét, valamint a XIX. és a XX. század szobrászatát bemutató állandó kiállítás. Az épület földszinti teremsorában és első emeleti dísztermében időszaki kiállításokat rendez a Galéria. A Magyar Nemzeti Galéria szervezéséről szóló határozat előírta, hogy a múzeumban őrzött értékeknek egyre nagyobb mértékben kell nyilvánosságot kapniok. Feladatává tette a múzeumnak a képzőművészet eszközeivel való nevelést, továbbá a vidéki múzeumok képzőművészeti irányú gyűjtő és kiállító tevékenységének irányítását, közvetlen szakmai segítését. Az 1957-ben megalakult Galéria mindjárt az első évben részt vett a vidéki múzeumok képtári anyagának rendezésében és évente igen nagyszámú kiállítást rendez vidéki városaink múzeumaiban saját anyagából ós a műgyűjtőktől kölcsönkért műalkotásokból. Mindez azonban közelről sem jelenti a kórdós kielégítő megoldását. A régi ós az újabb kori gyűjtemény különállása miatt nincs lehetőség képzőművészetünk egységes és összefüggő feldolgozására, bemutatására. Emellett, a szorongató helyhiány miatt, az igen gazdag XIX. és XX. századi festészeti gyűjteménynek alig 10%-a mutatható be állandó kiállításon, a szoborgyűjteménynek alig egyhatoda, az érmeknek pedig csak kis hányada. A múzeum kb. 20 000 lapból álló grafikai gyűjteményének kiállítására pedig egyáltalán nincs lehetőség. A jelenleg állandóan kiállított festészeti anyagnak legalább háromszorosát, a szobrászati ós éremanyagnak kétszeresét-háromszorosát kellene állandó kiállításon bemutatni, a gazdag grafikai anyagból pedig egyszerre 2—3 állandó kiállítást lehetne rendezni. Rendkívül korszerűtlenek a Galéria jelenlegi raktározási lehetőségei is és nincs mód a műtárgyak korszerű konzerválására és restaurálására som. Képzőművészeti és egyes más országos gyűjteményünk helyzetének gyökeres megoldására a kormány 1959-ben úgy határozott, hogy a budavári palotát kulturális intézmények, országos jellegű gyűjtemények részére kell újjáépíteni. Méltóbb megoldás el sem képzelhető, minthogy ezeket a gyűjteményeket az egész környezetében történelmi légkört árasztó budavári palotában helyezzük el. Ezzel lehetővé válik, hogy bemutassuk képzőművészetünk teljes nemzeti gyűjteményét. A palotában tekinthetjük majd át a magyar képzőművészet kiemelkedő alkotásait legrégebbi korszakától szinte napjainkig. A budai várhegy déli sarkán emelkedő budavári palota (a volt királyi palota) épp oly elválaszthatatlanul tartozik hozzá Budapest látképéhez, mint például Moszkváéhoz a Kreml, Prágáéhoz a Hradsin, Leningrádéhoz a Téli Palota,
