Korner Éva - Gellért Andor szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 5. szám (Budapest, 1965)

Szíj Béla: Bartók a képzőművészetben

literatúra legteljesebb s legmagasabb rendű alkotása, s európai viszonylatában is biztossággal jelöli Bartóknak a legkülönállóbb helyek egyikét." (Erről a vonósnégyesről alig hat évvel azelőtt Berény Róbert írt a Nyugatban,

56 s ugyancsak a fokozott ragaszkodás hangja csengett ki soraiból.) Végül a tanulmány utolsó soraiban Náray megállapítja, hogy: „senkinek zenetermelése elé nem nézek olyan érdeklődéssel s annyi várással, mint Bartók további dolgozása elé." A megkülönböztetett tisztelet és ragaszkodás itt sem lehet kétséges!—1918. december 29-én a Ma útja ós célja címmel Juhász Gyula költő tartott előadást Szegeden a Ma első vidéki matinéján. Bartókkal kapcsolatban a következő megállapításokat tette: „...ebben a romboló és alkotó lelki forradalomban a Mának. . . bajtársa és elvtársa Bartók Béla, akinek zenéjében a komoly lélek ősi borzongásai és a modern idegek új remegései ölelkeznek a teremtés lázában. . . "

57 Mindezek után egy nem döntő, de talán nem is közömbös mozzanatot említünk. 1917-ben a Ma ismételt esetben közölte olvasóival, hogy annak, aki előfizet a lapra, tiszteletpéldányként megküldi azt a korábbi számot, mely a Bartók—Ady dalmű kottáját közölte.

58 íme egy magyar irodalmi ós képzőművészeti folyóirat 1917-ben, amely Bartók kottamelléklettel kívánt kedveskedni olvasóinak, illetve akart magának újabb híveket szerezni. Önmagában sem közömbös szempont, de még inkább nem az, ha arra gondolunk, hogy nemcsak 1917-ig, de még ogy-két évtizeddel később sem találkozunk képzőművészeti lapban Bartók nevével, vagy ha igen, az szóra alig érdemes. Indokolatlan lenne megakadnunk azon, hogy képzőművészeti lapjaink nem foglalkoztak kifejezetten zenei problémákkal, de az a körülmény, hogy Kassák lapján kívül nem volt magyar képzőművészeti lap, amelyben párhuzam, vagy igazolás keresést látnánk, vagy olyan lépést, amely szolidaritást jelentett volna Bartókkal— e helyen nem hagyható említés nélkül. (Az igazság kedvéért rneg kell jegyeznünk, hogy a Magyar Művészet 1929-ben ismertette Kunwald Cézárnak a Magyar Zene nyolc mesteréről készített rajzsorozatát s mellékleteiben közölte Hubay, Dohnányi, Bartók, Kodály portréját. De hol van ez intenzitásban és időben attól a megnyilvánulástól, mellyel a Ma magáévá tette a Bartók-zenéje által felvetett problémák ügyét':) Különösen nehéz és sorsterhes idők voltak azok is, amelyekben Kmetty elindult. A tízes évek elejére maximálisan összesűrűsödtek az első világháború előtti politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális stb. ellentmondások. Az évtized második felét pedig a világháború s az azt követő válságok uralták. A képzőművészeti élet súlyosan magán viselte e fejlemények következményeit. Maguk a művészek is súlyosabb válaszút elé kerültek, mint máskor. Az adott lehetőségek közti helyes út megtalálása nehezebb volt. Kmetty János tizenkilenc éves volt, amikor Budapestre jött, hogy művész lehessen. „Egy bútorüzletben, majd az Országos Munkásbiztosítóban voltam alkalmazva s álmaim teljesülni kezdtek."

50 Vagyis munka után, szabad óráiban képezhette magát. Nehóz lenne felsorolni, hogy mi mindent látott Budapest, illetve az ország művészeti életéből. O mégiscsak a kevesek által akceptál! Nyolcak kiállításánál állt meg. Igaz, minden személyes körülménye erre kényszerítette. (Ötgyormokes család utolsó tagjaként szűkölködte végig a gyermekkort. Érettségi bizonyítványával, húsz forintjával és az anyjától örökölt művészetszeretettel — ez utóbbit gyakran szóvá tette — állt művészpályája elején.) Öntudata tisztázhatta benne, hogy a könnyebb boldogulást kínáló lehetőségeket nem választhatja. Ez a meggyőződése nem változott sem Párizsban, sem Párizs után idehaza, élete későbbi szakaszán. Igazolást, biztatást a kétségek közt, vagy a válaszutak előtt inkább csak eszményképeitől, illetve azok munkásságából kaphatott. Es ezen a ponton kellett Bartcjk felé tekintenie úgy, ahogy művészi pályája elején Cézanne-ra tokintett. Legalábbis feltételezéseinkben ma így tudjuk megfogalmazni. Talán nem tévedtünk, amikor nem kizárólag stilisztikai alapon indultunk ol vizsgálódásunkban, hanem tágabb, illetve általánosabb összefüggéseket kerestünk. Az utolsó művész, akinek Bartók-ábrázolását e dolgozatban ismertetni kívánjuk Voit Ervin.

60 Rokoni szálak fűzték Bartókhoz, első unokatestvérek voltak. Középiskoláit Nagyváradon végezte, s annkor Bartók is Nagyváradon tanult, Voit Ervin édesanyjánál, özvegy Voit Lajosnénál lakott.

61 Később azután, hogy Voiték Budapestre, a Felsőerdősor utcába költöztek, Bartók, mint fiatal főiskolai növendék szintén ott lakott egy ideig.

6A gyermekkorban kialakult szoros nexusnak később is szép jelei születtek, még azolőtt, hogy az olaj portré elkészült volna. Szempontunkból különösen fontosak azok a rajzok, illetve vázlatok, amelyeket Voit Ervin Bartók örökbecsű zeneműveinek kiadványaihoz készített. Sőt, ahogy erre két fennmaradt, s eddig még nem publikált eredeti Bartók levélből következtethetünk, kifejezetten Bartók kérésére, és intenciói szerint történt minden.

63 Tizenkét szép és viszonylag jó állapotban levő rajzról tudunk jelenleg, közöttük szerepelnek a Ivót portré zenekarra, a Gyermekeknek, a Két román tánc, a 3 burleszk zongorára, a Két kép zenekarra és az I. Szvit zenekarra c. Bartók-művek címlaptervei (54—62. képek). Hozzájuk nem fűzünk részletesebb megjegyzéseket, de azt megállapíthatjuk, hogy az ábrázolás, és az elvont díszítés között mozogva sokat merítettek az ismert népi motívumokból. Viszont, hogy mivé alakultak Voit Ervin kezén ezek az alapmotívumok, az az ő variáló és csoportosító erejétől függött, ezenbelül a szigorú számítás és a játékos ötletesség váltakozásaiból. A Bartókról készült olajportró sem vet fel bonyolultabb problémákat.

64 Félreérthetetlenül és pontosan akarja adni a modell arcának külső vonásait, azt, amit az életben, a vele való találkozások során általában meglátnak és megjegyeznek az emberek. Különösen szépen tükrözi a fej beosztásának nemes arányait, a magas homlokot, a szem. orr, ajak