Korner Éva - Gellért Andor szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 5. szám (Budapest, 1965)
Szíj Béla: Bartók a képzőművészetben
zenójót, a zene Cézanne- jának érezte ő is és néhány fiatal művésztársa egyaránt. — Míg a vázlatokat készítette, beszélgetett Bartókkal. Ebből csak arra emlékezett, hogy megkérdezte Bartóktól, van-e szláv eredetű vér benne? Mire Bartók azt válaszolta, hogy egyik nagyanyja lengyel származású volt. Beszélgetésük többi részére nem emlékezett, cle megjegyezte, hogy a tágas szobában, melyben Bartókot rajzolta, igen szép „korsók" voltak. (Bizonyára Bartók remek kerámia gyűjteményére gondolt, melyet Erdélyi Jcizsef költő is megemlített, amikor a Cantata Profana fordítása alkalmából Bartóknál tett látogatását a magyar rádió hallgatói előtt ismertette.) 39 Végül közölte Kmetty, hogy a Rózsavölgyi kiadónál Szenes Lajos szorgalmazta a rézkarc elkészítését. Szenes Lajos 40 kérésünkre a következőket mondta el: 1920-ban a Tanácsköztársaság bukása után került a Rózsavölgyi kiadóhoz. Bartók gyakran bejárt a kiadó Szervitatéri üzlethelyiségébe. Ott ismerkedett meg vele, és akkor vetette fel a gondolatot a kiadó előtt, hogy a neves külföldi klasszikus mesterek mellett készíttesse el Bartók-portréját is. Kmetty Jánost találta erre legalkalmasabbnak, akit már 1910 ben Párizsban megismert, azóta is nagyra bocsült. Sugár Jenő üzletvezető közölte Bartókkal a kiadó részéről elfogadott tervet, s ő beszélte meg a megbízás körülményeit is Kmettyvel. Szenes Lajos úgy emlékezett, hogy a Rózsavölgyi kiadó a kedveltebb vásárlóknak ajándékozta a lapokat. Ami a rézkarc portré elemzését illeti, szintén szerencsés helyzetbon vagyunk. Elek Artúr a Nyugat 192l-es évfolyamában, tehát már készülése után közvetlenül írt róla. 41 (Itt megjegyezzük, hogy Kmetty tévesen írta levelében az 1925 és 26 közötti időpontot, ugyanis a mű minden valószínűség szerint 1920 második felében készülhetett.) Elek Art útelemzése a következő: „Kmetty János grafikusi tevékenykedésének első próbáit mutatja be most egy Bartók Bélát ábrázoló arcképén, melyet Rózsavölgyi cég bocsát forgalomba. . . Ez a mindég nagyranéző művész a kicsiny méretek között sem hagyja cserben ideáljait, a karcolótűvel is monumentális gondolatait igyekszik kirajzolni. így válik keze alatt heroikussá Bartók Béla aszkétai feje, heroikussá fejének nagy energiával kialakított, néhány kemény vonallal összefoglalt formavilága. A hasonlatosság kérdése az ilyen ábrázolaton mellékes. Bizonyos, hogy a művész karcolótűje sok mindenben elváltoztatta modelljét, eltolta, megmásította fejének arányait, másrészt egy-egy erélyes vonalával különös nyomatékot adott a fej bizonyos részeinek, az állnak és állkapocsnak, a fülnek, a homloknak, de mindez a monumentalitást látó művésznek ösztönös vagy tervszerű stilizálása: arra való törekvése, hogy a természetet megnagyítsa ós móltóvá tegye a benno élő tartalomhoz, hogy Bartók szolídségében is energiás fejének kifejezését a benne fejlett gondolatok és alkotások jelentőségéhez fokozza fel." Amikor Elek Artúr a Bartók-portrét elemezte, egyúttal Kmettynek tíz lapból álló rézkarc sorozatáról is ismertetést írt. Ezekben a lapokban, mint ahogy a Bartókról készült portréban is a magyar rézkarc megújulását üdvözölte, azt, amely a korábbi évtizedek pangása után már nagyon váratott magára. Ugyanígy elismerő hangon írt a rézkarcokról Bálint Aladár, az Ars Una című haladó szellemű képzőművészeti folyóirat hasábjain 42 és kiemelte, hogy mily fontos vállalkozásba kezdett Kmetty, amikor segítette ennek a grafikai műfajnak fellendülését. Az utóbbiakat meggondolva a Bartók rézkarcban — az ábrázolttól függetlenül — a modern magyar sokszorosított grafika hajnalának egy becses darabját is láthatjuk. Mindezek után kísérletet teszünk annak megvilágítására, hogy mit is érthetünk Kmettynek fent olvasott kijelentése mögött, mely szerint „a zene Cézanne-jának érezte Bartókot". Hogy a képzőművészetben Cézanne, illetve az ő munkássága nyomán támadt kubista törekvések adták számára a legnagyobb élményt, azt egész munkásságával igazolta, (még akkor is, ha életművének későbbi eredményei több szempontból eltérnek a korábbiaktól). 43 Már egészen fiatalon találkozott nagy inspirálójával. Budapesten Szablya Fischauf Ferenc iskolájában töltött rövid tanulmányi idő után 1911-ben Párizsba ment, ahol a Grand Chaumière-ben és az Orosz Szabadiskolában képezte magát. Itt is csak kevés időt töltött, de a technikai ismeretek megszerzése mellett szembekerült Párizs sokrétű és állandóan újulásban levő művészeti életével. Ahogy már említettük, Cézanne fett vezérlő csillaga, illetve a formálásnak az a módja, amit az aix-i mester eredményeivel továbbinduló kubisták (elsősorban Picasso), munkásságából a maga látás- és érzésvilágának megfelelően kialakíthatott. Itthoni méltatta többféleképpen értelmezték a francia mesterek nyomán támadt szemléletét. Elek Artúr megírta, hogy: „művészetünkben <") volt az első kubista, sokáig egyetlen is." 44 Kassák Lajos, Kállai Ernő viszont fenntartással nézték a kubizmus irányába tett lépéseit. 45 ' 48 Kállai, bár elismerte, hogy „Cézanne szerkezeti elemein túl a kubizmus stílusproblémájával is érintkezésbe került", de ezt az érintkezést nem találta elég következetesnek. A vélemények nagyrészt aszerint oszlottak meg a mérlegelő felek között, hogy ki-ki mennyire tekintette elsődleges kritériumnak az európai fejlődéshez való igazodást, vagy vele szemben a hazai hagyományokon való építkezést. Az előbbiek kevesellték, az utóbbiak elégnek találták Kmettynek a kubizmus koncepciójából átvett, vagy annak jegyébon tett formai megoldásait. Nem lehet feladatunk, hogy most felmérjük Kmettynek az európai kubizmushoz való viszonyulását, de azt részletes indokolás nélkül állíthatjuk, mint ahogy már korábban is tettük, hogy Cézanne-nak, s a kubisták törekvéseinek egyik igen jelentős képviselője volt itthon, sőt több szempontból úttörő. Ez a körülmény rávilágít a Nyolcak radikális művészeivel való kapcsolatára, ezenkívül már előre feltételezi helyét
