Korner Éva - Gellért Andor szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 5. szám (Budapest, 1965)

Oelmacher Anna: Derkovits Gyula és hatása a Szocialista Képzőművészek csoportjára

József Attila, a történelem egy fontos pillanatában, képviselni a jogaiért harcoló munkásságot. Nem magányos üstökös a modern magyar festészet egén, nem Zeusz fejéből pattant ki előzmény és következmény nélkül. A magyar nép sok évszázados függetlenségi harcából, a megváltozott helyzetnek megfelelően — kapitalista társadalomban — az osztályharcra koncentrált küzdelem állította az élre. Előzményei: Munkácsy és követői, a századforduló körüli kritikai realisták; közvetlen előzmény a Nyolcak új útkeresése s az ebből következő, felejthetetlen művészeti megmozdulások a Tanácsköztársaság idején, amelyeknek már bizonyos fokig résztvevője is volt. Követői: már életében, de halála pillanatától tudatosan és szervezetten a Szocialista Képzőművészek Csoportja fiataljai, akik ugyanazt az ügyet ugyanazzal az erővel akarták szolgálni, mint tette a nagy példakép. Derkovits Gyula magasrendű művészettel, az elnyomók iránti feloldhatatlan gyűlölettel, de — ós művészetének éppen ez az eléggé nem hangsúlyozható többlete a kortárs német forradalmi festők ós grafikusok munkáival szemben —- a munkásosztály győzelmébe vetett törhetetlen bizakodással teremtette meg varázslatos ós beszédes életművét. Ez az életmű a szocialista realizmus minden lényeges kritériumával bír. Közérthető kifejezésének roppant szenvedólyessógével együtt; típusalkotó, mert az egyszerit általános érvényre emeli, s mert a művészt mindenkor valóságismerete vezette, eljutott az igazsághoz, a társadalmi és művészi igazság egyedülálló ötvözetéhez. Mindezt összegezve: a nagyvonalú, sajátos stílusban jelentkező forradalmi tartalom, mint nem mindennapi egység meghatározza helyét a XX. század egyetemes művészetében. Amikor a követők, a Szocialista Képzőművészek munkásságát vizsgáljuk, mindenekelőtt a direkt és indirekt hatásokat és ezek okait kell áttekinteni. Indirektnek tekinthető kortárs-mivoltuk, direkt hatás a világnézeti rokonság és mindaz, amit ebből Derkovits már művészetileg megvalósított. Elöljáróban le kell szögezni, hogy a Derkovits halálát követő évtized, ami alatt a csoport létezett ós dolgozott, politikailag és gazdaságilag ha lehet, még pokolibb volt a válságéveknél. Azt is tekintetbe kell venni, hogy a Csoport tagjai közül alig néhány érte el a negyven évet, amit Derkovits megélt. Különösnek tűnhet, hogy Derkovits ma már ismert, irgalmatlan létfeltételei szinte vonzóan szabad életformának tűnnek a zseniális Mészáros száműzetésben töltött utolsó hét esztendejéhez képest, vagy Goldmann életfogytiglani ítéleteihez, börtöneihez és a koncentrációs táborban történt elpusztításához képest. A harmincas évekbeli fiatal művészek magárahagyatottsága — mondhatjuk elidegenedése — még fokozottabb volt és éppen ez késztette a Csoport nem egy tagját a csatlakozásra. Támaszt kerestek egymásban, tanultak egymástól és tudva vagy nem egészen tudatosan vállalták a pártmunkát. Egyenetlen volt a művészi képzésük is, akadt köztük főiskolát végzett, külföldet járt művész, sikeres kiállításokkal maga mögött és voltak autodidakta munkásművészek. Abban azonban nagyjából megegyeztek, hogy kezdetben hagyománytagadók voltak. így például Fenyő Endre Vaszary növendék létére, Bán Béla Rudnay növendék létére vagy B. Juhász Szőnyi növendék létére semmit vagy majdnem semmit sem hoztak magukkal mestereiktől. A proletárművészet — úgy vélték — merőben más, tehát kifejezési formáikban is inkább a már létező proletárművészet, a német proletkult darabos, kormos, sőt, komor képalakítását követték. Később természetesen a tanulmányok, a magyar ós külföldi hagyományok, valamint a közeg, amiben éltek, a kortárs magyar művészet nemcsak hatottak, hanem tudatosan előtérbe kerültek. A Csoport működése erősen változott történelmi helyzetben, a német fasizmus hatalomra jutása utáni életveszélyes terjedése idejére esett, amikor — ellentétben Derkovits egyértelmű osztályharcával — gyakorta nehezen követhető politikai fordulatok zavarával kellett megküzdenie. (A párt feloszlatása, a szovjet—német paktum közvetlenül a háború kitörése előtt, maga a háború, majd a német támadás a Szovjetunió ellen, a nácik kezdeti gyors sikerei, és így tovább.) Mindezt rekonstruálni nem nehéz, de hatását és a gyorsan változó feladatokra való felkészülést, mindezeknek a művekben való tükrözését csak nagy pszichológiai tudással lehetne felrajzolni. A követők ós a követett viszonyának vizsgálatánál nem szabad elfelejtkezni egy lényeges momentumról: Derkovits zseni volt, messzebbre látott, mint a Csoport bármely, legtehetségesebb és ideológiailag legműveltebb művésze. A követést általában a világnézeti rokonságban vagy azonosságban, valamint az ebből fakadó témaválasztásban látom. A konkrétebb hatás, mint motívum átvétel, kompozíciós hasonlóság, típusok ilyen vagy olyan rokonsága a Csoport munkáin kimutathatólag jelentkezik. Kezdhetjük Goldmann György Horthy-rendőrével (5. kép), a szobrász egyetlen, gyilkosan szatirikus alkotásával. Ha felidézzük az 1930 szeptember elsejei tüntetésről készült Derkovits rajzokat (7. kép),elháríthatatlan az összehasonlítás eredménye. A szemlélet és élmény azonossága teremtheti csak meg azt a mély rokonságot, tulajdonképpen azonosságot, ami Derkovits kardlapozó rendőrei és Goldmann öntelten feszítő, brutális, bugris rendőralakjában mutatkozik. A Vasút mentén című Derkovits kompozíciónak (9. kép) nem egy, motívumaiban tulajdonképpen szétszórt utánérzésével találkozunk. B. Juhász Pál FerdinárKl-hídjában és Háy Károly Krumpliszedők koncopciójában (8. kép)— mindkettőn füsttel-gőzzel elfutó vonatok — térnek vissza. Bán Béla Háború című rajzán (6. kép) a gyászoló anya hatalmas alakja, de későbbi asszonyfigurái is a Gond (10. kép) kendős, nagy tömegét idézik. Fenyő Endre a Szerszámos csendéletbe (11. kép) gondolkodás nélkül átveszi a nyitott ablak elé rendezett — tehát bent és kint — tárgyak közé a fehér papírra helyezett darab kenyérkét. B. Juhász Pál Proletáranya című tusrajza, gravid nő a szélfújta kendőbon, de a Ferdinánd-híd ( 1 'i. kép) is az előtér bal alsó sarka-