dr. D. Fehér Zsuzsa - N. Újvári Magda szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 4. szám (Budapest, 1963)

Csap Erzsébet: A felszabadulást ünneplő kiállításainkról

A FELSZABADULÁST ÜNNEPLŐ KIÁ L L í TA S AIN K R Ó L A háború pusztító viharának elmúltával, 1960-ban tizenötödször ünnepeltük szabad, békés életünket. Szerte az országban a múzeumok számos kiállítással emlékeztek meg erről az évfordulóról. A Magyar Nemzeti Galériában két kiállítást rendeztünk. Április negyedikéji Pogány Ö. Gábor és Csap Erzsébet rendezésében nyílt meg a „Képzőművészetünk a Felszabadulás után" című tárlatunk. (56, 57. kép) Ez volt egyben az első kiállításunk, mely kizárólag élő művészeket mutatott be Közel 650 műalkotás, festmény, szobor, érem, grafika került a közönség elé. Nem törekedhettünk teljességre, mert az elmúlt időszak termései közül, monumentális szobrászatunk, freskó festészetünk alkotásai helyhez kötöttségük miatt nem szerepelhettek, az összképhez pedig ez is hozzátartozott volna, Körülbelül 15UU műből választottuk ki a műveket. Ezeket a közönség az évenként megrendezésre került oi'szágos tárlatokon, egyéni kiállításokon korábban mái-láthatta. Egy részét az utolsó három évben megismerhette Moszkva. Berlin, Prága, Varsó művészet iránt érdeklődő közönsége is. Amint a kiállítás katalógusa is dokumentálja, az alkotások kétharmada a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, egyharmadát különböző intézményektől, művészektől kölcsönöztük. A korábbi vásárlások zöme tehát kiállta az idő próbáját, s mutatja a szocialista realizmus megvalósítása terén elért eredményeket, olykor iit veszi őket. A gazdag termést gazdagon kívántuk bemutatni, s a tizenkét földszinti kiállítóhelyiséget a belső terek (folyosók) bekapcsolásával bővítettük, A rendezésnél törekedtünk a kronológiai sorrendre, de az esztétikai s technikai követelmények természetszerűleg korlátozták és módosították ezt az alapvető szempontot. Az aulában helyeztük el Kádár György és Konecsni György: Vihar előtt című 1952-ben Kossuth díjjal jutalmazott festményét. Az 1514-es paraszt felkelésről készült kép, nyitánya azoknak a történelmi eseményeket megörökítő alkotásoknak, melyek a távoli és közeli múlt haladó mozzanatait idézték fel, s a Rákóczi szabadságharcot, az IS4S-as szabadságharcot, az 1919-es Tanácsköztársaság küzdelmeit, a második világháború pusztításait s az utána meginduló új életet magas színvonalot) jelenítették meg. Kezdetben a valóság elemeinek részletező visszaadása, később a festőibb törekvések domináltak: a művészi átélés, az őszinteség mindegyikben érezhető. Szobraink között is élővé vált a történelem. Kerényi .Jenő. Mikus Sándor jólismert (Partizán, Parlamenter) emlékműterveit változatos felszabadulási emlékműtervek sora követte, többet azóta állítottak csak fel közülük. Dózsa, Szondi emlékművének kis terve mellett helyet kapott Lenin, Ságvári, Majakovszkij köztérre szánt portréja, valamint a Magyar Tanácsköztársaság dicső napjait idéző emlékművek vázlatai is. A lehetőségekhez képest igyekeztünk éreztetni művészetünk sokoldalúságát. A különböző művészeti törekvéseket tükröző, de realista fogalmazásit életképek, tájképek, csendéletek, portrék sora ezt bizonyította. Sikerült néhány freskó-, panneau-tervet, kompozíciót is beleilleszteni az összképbe, hogy csak Domanovszky Endre, Szőnyi István, Bernáth Aurél munkáit említsük. Az élet változásait gyorsan követő grafikai lapokat a festményekkel párhuzamosan helyeztük el. A felrobbantott hidak, rombadőlt házak után az lijjáépítés áldozatos feladatai, a munka hősei, a teremtő munka szépségei, a természet lírai hangulat ti részletei jelentek meg rajtuk. ízelítőt kapott a látogató a könyvillusztrálás legszebb, legkiemelkedőbb alkotásaiból is. Ezek azt bizonyították, hogy a kultúra terjesztésének programját magukévá tevő, a klasszikus és modern irodalmat jól ismerő, kiváló grafikusművészeink varrnak. Külön vitrinekben mutattuk be érzékletes finomsággal mintázott kisplasztikáinkat. Portrék, intim hatású női és férfi alakok, állatfigurák, nagyméretű megvalósulás után vágyakozó kompozíciók mind alkotóik kísérletező kedvét, az alkotás örömét sugározták. A három hónapig nyitva levő kiállítás anyagát két részre bontottuk. Nagyobb felét három hónapon keresztül Szegeden, kisebb felét több mint egy éven át Székesfehérváron mutattuk be. Közel 50 művet pedig vándorkiállításokon ismertettünk meg a budapesti nagyüzemek dolgozóival. December 17-én A Felszabadult Budapest művészeti címmel nyílt meg a második jubileumhoz kapcsolódó kiállításunk a Budapesti Történeti Múzeum és a Fővárosi Tanáccsal közös rendezésben. (58, 59. kép) Az egész földszintet igénybevevő bemutatón — néhány mű kivételével — az április negyedikén megnyílt kiállításon nem szereplő darabokat láthattunk. A téma leszűkült ugyan egy város életének ábrázolására, mégis gazdagodott, színesedett. A szokásos múzeumi kiállításokkal szemben nemes faanyaggal, irányított világítással, különböző színű drapériák alkalmazásával a belső térképzés, az egyes részek kiemelése és ugyanakkor az egyes darabok összekapcsolása kitűnően sikerült. A tervezői munkák Szabó Istvánt dicséi'-