dr. D. Fehér Zsuzsa - N. Újvári Magda szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 4. szám (Budapest, 1963)

Philipp Clarisse: Czóbel Béla fiatalkori képei

CZÓBEL BÉLA FIATALKORI KÉPEI Czóbel Béla művészetének a helyét meghatározni századunk festészetében •— csakúgy, mint számos kortársáét —- nem egyszerű feladat. Mostanáig mintegy hat évtizedet felölelő festői pályája a művészet egyetemes történetének olyan szakaszával esik egybe, amikor többször változik a művészi eszmény, amikor a Cézanne-nal meginduló művészeti fejlődés sűrűn változtat irányt, lehetőségeket keresve a világról újabban alakult kép kifejezésére. Az út egyenetlen, néhol több irányba ágazik el. Szükségszerű, ha. a kor művészének életműve nem egyöntetű, hanem különböző stílusirányokat képviselő „korszakokra" oszlik. E periódusok már nem csupán a művészi érettség egyegy fázisát jelentik, mint a múltban, hanem tudatos meggondolások alapján gyakran az előző művészi elképzelésekkel való szakítás miatt jönneK. létre. Azok a művészek, akik a századforduló táján kezdték festői pályájukat, mindmind alárendeltjei e törvényszerűségnek. Czóbel életműve sem kivétel ez alól. Periódusai egymásból következnek ugyan, továbbjutásának útja jól követhető, mégis, ha összehasonlítjuk két egymástól időben távolálló művét, meglep törekvéseinek különfélesége. Festői működését Nagybányán kezdte, rögtön az érettségi utáni nyáron utazott ide. Éppen ekkor, Hollósy Simon eltávoztával, 1902-ben nyílt meg a „Nagybányai négyek" szabadiskolája. Bár mint a fiatalokat általában, Czóbelt is inkább Ferenczy Károly művészete ragadta meg, mégis Iványi-Grünwald Bélát választotta mesteréül. Választását indokolja, hogy Ferenczy nem szívesen foglalkozott teljesen kezdők tanításával, és hozzájárulhatott ehhez IványiGrünwald fiatalos, minden újért lelkesedni tudó természete is. A legjobbat választotta, amikor kezdő lépéseit a festészetben a nagybányai mesterek vezetése mellett tette meg. Didaktikájuk ma is korszerű elveken alapult, amennyiben nem valamely meghatározott stílus látási módjára akartak nevelni, hanem a festőegyéniség szabad kibontakozását igyekeztek elősegíteni. Egyetlen elvük — amelyhez Czóbel a későbbiekben is ragaszkodott—, hogy a látási élményből kell kiindulni. Az élmény interpretálásán belül a kifejezési eszközöknek azonban csak bizonyos szűk részét fogadták el, mereven elzárkóztak bármiféle torzítás vagy absztrakció megértése elől. „Mint a festés iskolája, kitűnő volt ez a felfogás" —• írja Réti István a „puritán naturalizmus"-ra értve, „de a művész temperamentumát s képzeletét láncra verte".

1 Hasonló nézet alakult ki később a nagybányai második nemzedékben mestereivel kapcsolatban. Egyelőre azonban még nem merülnek fel ellentétek, úgy tűnik, Czóbel beilleszkedik a festőiskola és a művésztelep életébe. Szorgalmasan dolgozik, és az első év után még többször visszatér Nagybányára, Az 1902—03-as tanévben a müncheni akadémián tanul Herterich és Diez vezetése mellett. Mindketten történelmi zsánerképeket és mitológiai kompozíciókat festettek, tőlük a festés technikáján kívül nem sokat tanulhatott, A következő évben, 1903 őszén a párizsi Julian-Akadémiára iratkozik be, ahol a harmadik köztársaság legjelentékenyebb történeti festőjének, Jean Paul Laurens-nak a növendéke. Még ebben az évben megnyeri az Akadémia egyik aktrajzpályázatát. Először a Nemzeti Szalon 1903-as őszi tárlatán állít ki, majd Párizsban ugyanebben az évben a Champs-de-Mars-i szalonban. Lyka Károly írja róla az első kritikát, egy 1904-ben, a Műcsarnok téli tárlatán kiállított portréjáról.

2 A nagybányai festők ekkor már beérkeztek, elült a vihar, amit váratlan fellépésük okozott. A kiállításokon feltűnő fiatalok többé már nem az akadémikus festőt, Benczúrt választják példaképül, hanem Ferenczyt követik. Részben örvendetes ez a változás, mert a csillogó, reprezentatív, de üres stílussal szemben a nagybányaiak természetelvűsége hódított teret. Mégsem volt teljesen szerencsésnek mondható, mert a most fellépő fiatal festők egyetlen feladatuknak azt tekintették, hogy a természetben megfigyelteket minél hívebben, szinte mesteremberi kötelességtudással adják vissza. Festményeik nem lépnek fel a kész kép, a kompozíció igényével, nem valami megrázó festői élmény tolmácsolói, hanem becsületes stúdiumok. Lyka Czóbelnek itt kiállított képét ugyan kiemeli, említi, hogy alapos rajzzal készült és gazdag színskálában festett kép, ez a műve azonban mégsem emelkedik kvalitásban a többi fölé. Ugyanezek a jellemzői 1903-ban festett Önarcképének is.

3 Első pillantásra látszik, hogy nem műalkotás igényével készült. A kép határozottan tanulmány-jellegű, alaptónusa tompa sárgás, megfestésénél kevés színt használt. Különösen az arc nem hat befejezettnek, nem érződik rajta elmélyedés. Széles ecsetvonásokkal festett, részletekbe nem mélyedő: a nagybányaiaknál megszokott festési mód, a dvis traktálás hiányzik s így a széles ecsetvonások nem a nagyvonalúság, hanem a vázlatszerűség benyomását keltik. Nem itthon készült, hanem Bruges-ben, mégis jeles nagybányai erényekkel dicsekedhet a Munkás c. kép (19. kép). A műteremben készült mű Önarcképéhez képest jelentős változást mutat. Jellegzetesen nagybányai szem-