dr. D. Fehér Zsuzsa - N. Újvári Magda szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 4. szám (Budapest, 1963)

Szíj Béla: Berény Róbert életútja gyermekéveitől a berlini emigrációig

jóformán egy vonal emlékeztet csupán, egy hirtelenül és lendületesen húzott kontúr. De ennek a vonalnak energiája is csak annál kirívóbban válik el a kép tudatosan destruált egészétől..." Erős közeledést lát (a berlini képekben) Rippl-Rónai művészete felé: „. . . Téd a harmonikus kerekdedség és a Matisse-ra emlékeztető disszonáns ferdülések különbségén: Rippl-Rónai is, az új Berény is csak a szemlélődő passzivitás ösztönével rendezkedett be a lefokozott színek és síkszerűség semleges légkörében ..." Kállai lényegileg a plasztikus modellálás feladását fájlalja. Tíz évvel később Genthon István szintén a bizonytalanság és fásultság érzetét hangsúlyozta, ami szerinte már majdnem a némaságig fokozódott.

80 Oltványi Artinger Imre viszont inkább a technikai ismeretek megszerzésének vágyát, a modern képalakítás izgalmas lehetőségeinek keresését érezte a berlini periódusban.

81 Igen figyelemreméltóak ezek a megállapítások, mert éppen a berlini időszakban festett képeiből ismerünk a legkevesebbet, s kicsi a valószínűsége annak, hogy megtaláljuk azokat. így főleg kritikai utalásokra kell támaszkodnunk. Van valami ellentmondás a fent említett szerzők között, De talán Kállai ós Genthon álláspontja mérte fel legjobban a helyzetet. Kállai szinte szemtanú volt a művek keletkezésénél, Oltványi inkább a nagybányai hagyományok felé közeledő, sőt az oda eljutó Berényt vizsgálta. Talán ez a körülmény befolyásolta őt, amikor a berlini periódusban is a konszolidált momentumokat akarta meglátni. 1926 tavaszán a belügyminiszter engedélyével visszajött Budapestre.

82 Az emigráció nehéz évei után idehaza megkezdődött új festői arculatának kibontakozása. Szíj Béla