dr. D. Fehér Zsuzsa - N. Újvári Magda szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 4. szám (Budapest, 1963)

Szíj Béla: Berény Róbert életútja gyermekéveitől a berlini emigrációig

már a kész eredményeket is tekintve ez a kép esemény és a művész tudatos előretörésének, logikus munkálkodásának rendkívül becses dokumentuma..." Bálint Aladár írta ezeket a sorokat a Xyugat 1913. évi májusi számában. A későbbi műtörténészek •— akik vizsgálták az arcképet •—• összehasonlították Kokoschka művészetével. A pár­huzam nem volt alaptalan. Az expresszionizmus egyik leg­nagyobb művésze portréival is megkülönböztetetten elő­kelő helyet biztosított magának a XX. századi európai művészet történetében. Berény műve, a XX. századi ma­gyar portréművészet remeke, elbírt, sőt megkívánt ilyen összehasonlítást. Ezenkívül mindkét művész fokozott erő­vel tárja fel az ábrázolt modell belső életét meghatározó pszichikai vi másokai. Csakhogy Kokoschka a jellemet rend­szerint a pillanatnyi lelkitartalmak igen intenzív és egyben gyorsan múló reflexjátéka gyanánt jeleníti meg. Berény viszont arra törekszik, hogy az expresszív előadás mellett a hirtelen feltörő benyomásokat rögzítse, és szerkezeti elveit, mindenkor meglevő konstruktív készségét is érvé­nyesítse. Erre mutatnak kubista jellegű képelemei. A hom­lokot és az arcot borító geometrikus síkok szerepe félre­érthetetlen. A portré történetének legfontosabb mozzanatai ma már tisztázottak. 1914-ben Bécsben a Brüko Szalonban volt kiállítva, 1915-ben pedig a San-Franciscó-i Világkiállításon szerepelt s ez utóbbi kétkötetes katalógusának első kötete közölte reprodukcióját. 1916-ban Elek Artúr az Újság október 27-i számában tudósít a kiállításról és a portré­ról. 1917 augusztusában magának Bartóknak Busitia János román tanárhoz írt levelében találunk rá utalást: „. . . Az ígért Berény képet még nem tudtam megszerezni, mert alig jutok be Pestre mostanában. De ugyebár nem sürgős ?. . . " 1918-ban Kassák Lajos Ma c. lapjának Bartók számában közli a reprodukciót. 1922-ben Hevesy Ivánnak A post­impressionizmus művészete c. kötetében látjuk Újra, azután Kállai Ernő a Magyar Piktúra története 1900—1925-ig c. tanulmányában reprodukálja és elemzi, 1935-ben Genthon István, 1947-ben pedig Szegi Pál tárgyalják részletesen. 57 1915-től 1953-ig nem szerepel nyilvánosság előtt, ekkor egy San-Franciscó-i árverésen feltűnt, és Leon Kolb professzor megvásárolta. 1956-ban a High Fidelity Magazin októberi számának címlapján jelent meg színes reprodukciója s a nyolcvanegyedik oldalon ismertetése. Ekkor került Bátor Viktor tulajdonába, s azóta a New York-i Bartók Archí­vumban látható. Újabb reprodukciója és elemzése jelent meg a Művészet 58 és a Magyar Zene 59 c. folyóiratban, Horváth Zoltán Magyar Századforduló c. könyvében, 60 végül a Művészettörténeti Értesítő 1961. 2—4 számának címlapja közölte és eddigi legrészletesebb ismertetését adta. A portré megfestése után Olaszországba ment Berény. Első feleségének levele ad ismertetést az útról: „. . . 1913 áprilisától október végéig voltunk Olaszországban, egy hónapot Szicíliában, Taorminában, azután Nápolyban és főleg Capriban, ahol Róbert rengeteget dolgozott, sőt egy hetet Pompeiben töltöttünk, ahol engedélyt kapott, hogy fessen a régi városban. Nem tudom, mi lett ezekkel a képek­kel. . ." A Művészháznak 1914. évi február—március hóban rendezett nagy kiállításán két darab olaszországi kép is szerepelt, közülük egyik, a Capri táj a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van. 61 A problémák felvetése itt nem olyan bonyolult, impresszionista színességét visz át szerke­zetes kompozícióiba. (Ezen a kiállításon számos más festő mellett a Nyolcak hat alapító tagja és két vendégművésze is kiállított.) Közben, még a Művészház említett nagy kiállítása előtt Bécsben a Brüko Szalonban szerepelt Berény, Pór, Tihanyi. Ennek ismertetését is Bölöni György írta meg a Nyugat 1914. évi áprilisi számában: „ . . . így messze kitépve ezeket a fiúkat földjükből a lármás és veszekedő Budapestből. . . még jobban megértettem, hogy mit jelent nekünk ez a há­rom festő..." Nem tudjuk, hogy mire gondolt pontosan Bölöni, mikor a lármás és veszekedős Budapestet említi. Talán általában az itthoni művésztársadalom harcaira vagy csupán a Nyolcak tagjai közt felmerült ellentétekre — mert voltak ilyenek is. Pl. Orbán Dezső egyik levelében ezt írja: „. . . Csak egynéhány évig maradtunk együtt; a félté­kenység, irigység, főleg a kenyéririgység széthúzásra veze­tett. De az a pár év jelentős átalakulást hozott művésze­tünkben. . ," 62 Természetesen ha így is volt, ez a jellemzés csupán általános érvényű, mert a legtöbb hasonló jellegű tömörülés, különösen a század első évtizedeiben igen rövid életű volt, és ilyen okok miatt szűnt meg. Magáról Berény ­ről Bölöni a következőket írja: „. . . most is a legkompli­káltabb közöttük, portréi: az Ignctusé és elsősorban Bartók Béláé, klasszikus szoliditásúak. Kompozícióin a természet és a felszabadult fantázia találkozik. Képei, amiket fest valóságos jelenségek, de mintha mégis álommal látott vagy átérzett impressziók egybeszövődései volnának. Színes, varázslatos, mágikus tehetség. . ." Végül az egész kiállítás jelentőségét a következőkben foglalja össze: „. . . Bécs fokozta e három festő értékét. Berény, Pór, Tihanyi kiállí­tása . . . nemcsak a mi fejlett magyarságunknak képviselői, de amint egy bécsi kritikusunk is helyesen észrevette, védő­bástyái az új művészetnek Bécsben. Megjelenésük azt fejezi ki, hogy ha már kelet felől is ilyen talentumokkal süvít az új szellem, Kokcschkáék még sem lehetnek olyan különckö­dők és bolondok..." Minden valószínűség szerint 1913-ig és nem később készítette szénrajz önarcképét, 63 (12. kép) mely a Nyolcak idejére kialakult grafikai szemléletéről hű tájékoztatást ad. Korábbról is több szép rajza, aquarellje maradt, persze összehasonlíthatatlanul több az, ami elveszett. A portré vonalai dinamikusan haladnak, nagy karaktererőt mutat­nak, akár a külső azonosságra, akár a töprengő lelkialkatra gondolunk. Ugyancsak 1913-ban reprodukálta a Nyugat Antonio Torossiról készült 64 rajzát. (11. kép) A zegzugos­nak ható vonalak végig indokoltak, az arcon és a fejen

Next

/
Thumbnails
Contents