dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)

Csengeryné Nagy Zsuzsa: A tánc motívuma Medgyessy Ferenc művészetében (1881—1958)

elementáris jellemzőerőt érzi mindkét nagy szobrász, mikor a tánc motívumát hívja segítségül a népi psziché megragadásánál. Az antik művészet állandóan ható inspiráló ereje és Izsó példája voltak tehát feltehetően azok a külső indítékok, melyek táncábrázolásainál Medgyessyt ihlették. Meg kell vallanunk azonban, hogy épp azért, mivel Medgyessy az a tehetség, aki elsősorban saját talentumával birkózik és csak elvétve enged külső befolyásoknak, egy belülről ható indítékot is döntőnek érzünk. Medgyessy karakterének, tehetségének alapvonása hangsúlyozottan statikus jellegű,

13 mint azt már korábban megállapítottuk. A dialektika egyetemes törvénye azonban pszichikai vonatkozásban is kiegyenlítésre törekszik,

14 minél egészségesebb az egyéniség, amiál inkább. Medgyessy nemcsak kivételes tehetség, hanem minden beteges disszonanciától ment, egészséges lélek is. 0 maga vall erről megejtő egyszerűséggel és szépséggel e néhány sorban: „Mindig boldog voltam. . . Gyermekkoromban Debrecenben voltam nagyon boldog, diákkoromban Pesten voltam nagyon boldog, művészpályám kezdetén Párizsban voltam nagyon boldog, azután Firenzében és most fél évszázad óta itt a Százados úton vagyek nagyon boldog."

15 Az egészséges lélek boldog lélek. És ez az egyensúlyozott lélek fordult ösztönös lendülettel az élet szemlélődő, békés, tűnődő aspektusától önön egyensúlyának természetes forrása, a dinamizmus felé. Medgyessy táncolói végső fokon alkotójuk helyes ösztönéről vallanak, mellyel rátalált művészete kiegyensúlyozásának forrására. KATALÓGUS Az alább felsorolt műtárgyakon nincs évszám feltüntetve. A datálás leggyakrabban László Gyula könyve alapján törtónt (László Gy. : Medgyessy F. Bp. 1956.), néhány esetben pedig az 1956-ban a Műcsarnokban rendezett Medgyessykiállítás katalógusának évszámait használtuk fel. (Medgyessy- F. szobrászművész kiállítása. 1956. A kiállítást rendezte Makrisz A. és Baránszky-Jób L.) Ezért tettük az évszámokat mindenütt zárójelbe. Rövidítések : MNG — Magyar Nemzeti Galéria, Bp. Tört. Múz. Újk. Oszt. — Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztálya. MFH —• Medgyessy Ferenc hagyatéka az özvegy birtokában. MEDGYESSY PERENO TÁSOÁBEÁZOLÁSAI A MAGYAR NEMZETI GALÉRIÁBAN 1. A tánc. (Táncolók.) (1912). dombormű, br. 36 X 72,5 cm, ltsz.: 56.481—N. 2. Tánc. (Táncolók.) (1927). dombormű, kő, 57 X 96,5 cm, ltsz,: 59.144—N. Jelzése lb.: Medgyessy. 3. Táncosnő (1934). br., 39,8 cm, ltsz.: 56.68—N. Jelzése hátul a talapzaton: Medgyessyt. 4. Táncosnő (1954). gipsz, 165 cm, ltsz.: 59.14—N. Bronz változata Budapesten az Izabella téren van felállítva, 160 cm (1954). MEDGYESSY PERENO TÁNCÁBRÁZOLÁSAI EGYÉB MÚZEUMOKBAN ÉS GYŰJTEMÉNYEKBEN 5. Tánc. (1902—1903). Plasztilin, átmérője kb. 31 cm. Lydta Károly tulajdona. László Gyula közlése. 6. Táncolók. (1912). Dombormű, br., 35 X 77,5 cm. Dr. Petró Sándor. Miskolc, 56.481—N. ltsz. alatt bronz példánya a MNG-ban. 7. Táncolók. (1912). Dombormű, gipsz, 37 X 73 cm, MFH sz.: 219. 56.481—N. ltsz. alatt br. példánya a MNG-ban. 8. Táncolók. (1912). Dombormű, gipsz, 35,5 x 72,5 cm, MFH sz.: 229. 56.481—-N. ltsz. alatt br. példánya a MNG-ban. 9. Táncosnő. (1923) Gipsz, 100 cm, MFH sz.: 258. Terrakotta példány van a Debreceni Múzeum, a Hódmezővásárhelyi Múzeum, a Műcsarnok, dr. László Gyula és Borsos Miklós tulajdonában. 10. Faun és nimfa. (1923). Dombormű, br., 43 X 29 cm. Dr. Petró Sándor. Miskolc. 11. Faun és nimfa. (1923). Dombormű, gipsz, 45 X 40 cm, MFH sz.: 230. Méreteitől eltekintve azonos a dr. Petró Sándor tulajdonában levő br. példánnyal. 12. Faun és nimfa. (1923). Terrakotta, 43 X 39 cm. Debreceni Múzeum, ltsz.: II. 59.3.13. 13. Táncoló faun, muzsikáló nimfa, Terrakotta, 39,5 x 50 cm. 13 Nemzeti Galéria Évkönyve 193