dr. D. Fehér Zsuzsa -Párdányi klára szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 3. szám (Budapest, 1961)

Scheiber Mária: Magyar művészeti szaklapok a XIX. században

MAGYAR MŰVÉSZETI SZAKLAPOKA XIX. SZÁZADBAN A művészettörtónet aránylag új tudomány. A művészeti tárgyak gyűjtését és ezek beosztását Johann Joachim Winckelmann (1717—1768) helyezte tudományos alapra. Ő előtte a művészettel foglalkozó irodalom csupán technikai tanácsadásból, vagy szórakoztató művészéletrajzokból állt. A XVIII. század, Winckelmann korában, a Pompeji beli ásatások megindulásával (1748), az Encyklopedisták rendszerező gondolatkultúrájának elterjedésével, a sok magángyűjtemény és a kor egyre újításokra vágyó mohósága következtében felfedezi, hogy a művészet nemcsak élvezetre szánt valami, hanem tanulmányozni, csoportosítani is lehet. Az európai hírlapirodalom, amely már az előző században megindult, ebben a korszakban hihetetlen méreteket öltött és e virágzás eredménye, hogy megindulnak az első szakfolyóiratok is, többek közt az első művészeti lapok. Francia nyelven, Hágában született meg az első olyan folyóirat Bibliothèque des Sciences et des Beaux Arts címen —, amely nem tisztán képzőművészettel foglalkozott ugyan, de címében már feltünteti az érdekes új témakört is. E sorozat 1754—1780-ig élt. Ez alatt az idő alatt sokan szerkesztették. Létezésének 26 éve alatt 50 kötete jelent meg. Augsburgban 1770—72-ben hivatalos szakfolyóirat látott napvilágot az Akadémia kiadásában: Kunstzeitung der Kaiserlichen Akademie zu Augsburg. Lipcsében Magazin des Buch und Kunsthandels címen jelent meg 1780—82-ben Breitkopfnál egy könyv- és régiséggyűjtők számára szerkesztett lap. Bécsben is indult két folyóirat 1782-ben és 1783-ban, az egyik havi, a másik heti megjelenéssel. Mindkettő Hieronymus Rieger szerkesztésében. (Monalschrift für Bildenden Künsten és Wöchentliche Anzeigen von Künstlern und Kunstsachen). Időrendben utolsónak Róma maradt művészeti lapjával. 1784—87 közt jelent meg a Qiornale délie Belle Arti, Onofrio Boni szerkesztésében. Kivéve az első francia kiadványt, egyik folyóirat sem hosszú életű. Ezek a szaklapok nem is merítik ki mindig a folyóirat mai értelmét, esetleg csak időközönként megjelenő sorozat — mint pl. a francia Bibliothèque •—, de a szakirodalom nem válogatta még pontosan szét e kiadványok jellegét, és a mai bibliográfiák is általában folyóiratként sorolják be valamennyit. Xálunk Magyarországon ezen a téren lemaradást találunk, amit azonban a politikai helyzet, a Habsburg elnyomás magyaráz meg. Első művészeti írónk, a reformkorbeli Nóvák Dániel még nem is álmodott művészeti szaklapról. Örül, hogy 1835-ben kis könyvet tud kiadni, ,,Haj dan és középkori híresebb képírók, szobrászok és rézmetszők életrajza" címen. Ezt a kis könyvet valószínűleg a művészeti ismeretek terjesztésére szánta. Tulajdonképpen egy rövid, lexikonszerűen összofogott írás a világ híres művészeiről. Magyar nyelven ez tényleg az első művészettörténeti kiadvány, ez az egyedüli érdeme. Nem sokkal jelentősebbek ennél Nóvák művészettel foglalkozó cikkei, amelyeket a XIX. század 30-as éveiben írt a pesti lapokba, magyar vagy német nyelven, a művészet ismertetéséért és a kultúra terjesztésére. A Társalkodó, Honművész, Regélő igen sok művészeti cikkét hozta 1833 és 1842 közt. A Tudományos Gyűjtemény is sokat foglalkozott művészeti kérdésekkel. A század első felében a pesti művészeti viszonyok igen gyengén álltak. Nem volt nyilvános képtárunk, a Pyrkerféle kéjjgyűjteményt csak 1846-ban nyitották meg a nagyközönségnek, nem volt képzőművészeti akadémiánk sem. Marastoni festőiskoláját, az első nagyobb magán festőiskolát, szintén 1846-ban nyitja meg, de halálával, 1860ban, ez is megszűnt. Az első Műtárlatok már 1840 óta hívták fel a közönség figyelmét a képkultúrára, de amint a korabeli kritikákból olvashatjuk, nagyszámú a külföldi kiállító (osztrák és német), kevés a hazai festő, még akkor is, ha Rudolf Altot magyarnak számítják. A Tudományos Akadémia 1847 febr. 22-i ülésén elhatározta, hogy felszólítja az ország népét a műemlékvédelemre. Ez a felszólítás csak azt jelenti, hogy a földművelés közben véletlenül előbukkanó történelmi emlékeket ne törjék össze és ne dobálják szét, hanem őrizzék meg eredeti állapotukban, jelentsék az Akadémiának, s várják meg türelemmel, amíg egy bizottság a helyszínre kiszáll. Mindebből kitűnik, hogy a művészeti állapotok igen kezdetlegesek voltak a forradalom előtt. 1848 forradalmi lendülete egy művészeti szaklap megindítását is tervbe vette. A Nemzeti Politikai Hírlap — ez a Kultsár-féle Hazai Tudósítások neve 1848 ápr. közepe óta — aug. 4. számában hirdetést tesz közzé. E szerint az Ipar ós Művészet c. lapnak új neve: Magyar Építész lesz, amely az Iparegyesület támogatásával fog megjelenni, acél-metszetekkel és rajzokkal díszítve, Glembay Károly szerkesztésében. A Kossuth által életre hívott Ipar egyesület sok mindent vett tervbe, úgy látszik építészeti lapot is szeretett volna indítani, de ennek egyetlen számát sem ismerjük.