dr. D. Fehér Zsuzsa - Kabay Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 2. szám (Budapest, 1960)

Bordácsné Haulisch Lenke: Ámos Imre emlékkiállítás

szemben, hogy annak mindig hűen kell kivetítenie érzelmeit. Ebből a feltételből pedig élete végéig nem engedett. így bármennyire is küzdött a lezárt kifejezési formáért, tragikus körülményei között csak elvétve sikerülhetett elérnie. De mert nem próbált kitérni, elbújni a valóság elől valamilyen idillikus mesevikígba, vagy tisztán művészi kísérleteket folytatni, mint akkor sokan tették, éppen azért válhatott ilyen intenzív kifejezőjévé azoknak az éveknek, amelyeket nem egyedül élt és szenvedett végig. Művészete nem felületes játszadozás a formákkal, hanem a benne levő reális indulatoknak a képpéformálása. S hogy ezek az indulatok valódi eseményeket tükröztek, nem merő képzelgés volt a szülőjük, azt ő maga és még sokan mások erőszakos halálukkal bizonyították be. Bordácsné Haulisch Lenke