dr. D. Fehér Zsuzsa - Pásztói Margil szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 1. szám (Budapest, 1959)
KÖNYVISMERTETÉS - Bodnár Éva: Kiss Lajos „Vásárhelyi Művészélet”
Alföldön és művészetükben a magyar parasztság életét, környezetét, a magyar Alföld valóságát örökítik meg. Az alföldi festészet önmagában sokrétű, vidékek, művészek felfogása szerint változó, egyesek munkásságán belül is ellentmondó : más Hódmezővásárhelyen, más Szolnokon, más Kecskeméten, Szegeden, Debrecenben. Ivz az elnevezés nem valamifajta leszűkítést akar és csak a vásárhelyiekre korlátozódnék, nem is szembeállítást, példáid a nagybányaiakkal, csak összefogni kívánja azt a művészetet, melyet a Nagy Magyar Alföld szeretete hívott életre. Hatalmas erejű ez az összefogó erő, talán így nevezhetnénk : az alföldi szemlélet. A hódmezővásárhelyi legnagyobbak, az „égigérők", a- szolnoki legkiválóbbak döntő szereped játszanak művészetünk huszadik századi, nemzeti hagyományainkhoz hű, s azokat megértő, a népből táplálkozó művészet fejlődésében. Tornyai, Rudnay, Koszta, Mednyánszky, Fényes szemlélete ma is friss erővel hat, mind a hódmezővásárhelyi, mind a szolnoki művészt clcpen, mind újabbkori festészetünk egész területén. Az alföldi szemlélet nemzeti piktúránk gazdagságát, változatosságát teszi nyilvánvalóvá, jelentőségének felismerése elengedhet el len hagyományaink helyes értelmezésében. Kippern ezen a téren jedemt mérhetetlen segítséget Kiss Lajos értékes könyve, mely elöntő érveléssel, vitathatatlanul bizonyítja alföldi festőink igazát. Egyetlen művésze-soport se tuelott annyira eggyé válni a néppel, a magyar valósággal, mint éppen a. Viharsarok művészei : a vásárhelyiek. Tornyai, Rudnay, Endre Béla, Pásztor János (9S. kép) - Kiss Lajossal együtt „belülről" ismerik a népet, nemi az idevetődött ielegenek érdeklődő, felületes tekintetével nézik, hanem szokásait, típusait, jedlemét, sőt gonelolalait is ismervén, lelkük mélyébe hatoló pillantással. A szegénynép sorsának mostohasága egybevág az ő megélhetési gondjaikkal, a Tiszatájra boruló tunyaság az ő kulturális küzdelmeinek áthatolhatatlan ködfalát képezi. Ke\serűvé válik a szó Kiss Lajos szájában, amikor a sorozatos megnemértőséről, a városi vezetőség mérhetetlen nemtörődömségéről beszél, de boldog izgalom fűti, mikor nagy erőfeszítéseik legcsekélyebb eredményeit ismertetheti. Tornyaiék ezedíben az együtt töltött években valóságos kulturális forradalmat idéztek elő Hódmezővásárbely életében. Kezdeményezésükked valóban megtermékenyítették a vásárhelyi „ugart". Kiállításokat rendeztek, múzeumot alapítottak, felkutatták a veszendőbe menő, elkallódó népművészeti e^mlékeket, majolika és agyagipari tede>pot létesítettek az alföldi gölöncsér művészet megmentésére. Résztvettek a vásárhelyi kultúrpolitikai-irodalmiművészeti folyóiratnak, az „A Jövendő"-nek megalapításában, mely Ady Endre beköszöntőjével indult és „a magyar intellektuális forradalom új sánc-helyének" nevezi „Hunniának ezt az elátkozott szögletét", a „paraszt Párizst", Hódmczővásárhedyt. Lankadatlan eréllyel törődtek a város szépítésének ügyével és gyérszámú műemlékének megóvásával. Alig lehet megdöbbenés nélkül olvasni a korabeli állapotokról, a művészek nehéz helyzetéről és a tudósok „életszínvonaláról" szóló sorokat, melyek lélekbemarkolóan mutatják a társadalom részéről megnyilvánule'> elöbbenetes részvétlenséget. A város költségvetésében egy fillér sine\s a vásárhelyi művészkolónia, de a Rudnay-féle festőiskola támogatására sem, komoly művészet pártolására . . . „Mert hál hogy egyik szavamat másikba ne öltsem írja Tornyai János A Jövendő hasábjain 1910-ben Kiss Lajosról — úgy áll a eledog — örök ehetőségére legyen mondva Hódmezővásárhely városának ! hogy Kiss Lajos „néprajzi múzeumi tisztvisedő TJr" nem kap annyi fizetést, mint amennyiért egy jóravaló bérest lehetne fogadni. (Mindamellett sértésszámba megy Vásárhelyen, ha valaki ki találja szalajtani a száján, hogy itt nine's kultúrélet)." A „Vásárhelyi művészélet" nyolc esztendős krónikájában, a. napi kis és nagy események sodrában a legtündöklőbben mégis a művészek lenyűgöző erejű és megrázó hatású alkotásai állanak előttünk. Kiss Lajos szemléletes, ízes magyar íráséiban végtelen közvetlenséggel, őszinte elragadtatással és mégis tárgyilagosan beszél azokról a képekről, szobrokról, amelyeket ő születésükkor szinte az edső pillanattól az utolsóig látott, amelyek az elképzelés hevétől a kiv-ilcl nagyszerűségéig szinte a szeme előtt készültek. Ot1 van a Serház téri kaszárnyában Tornyai népi faragásokkal, parasztbútorokkal berendezett műtermében, gyakori vendég Entire Béla halk, finom lényét tükröző kulturált otthonában, szinte naponta megfordul Plohnéknál a fényképészeti műteremben, ahol mindig tárt ajtókra találtak a művészek és ahol sok jeles alkotás látott napvilágot. Ez a néhány esztendő művészeink életében egyike a legtermékenyebb időszakoknak. Tornyai 1904-ben a Juss-sal kezeli a sort, mellvéd Budapesten első országos sikerét aratja, melyért első kitüntetését kapja, Egymás után születnek aztán remekművei : Rákóczi Rodostóban, Menyecske a műtci-omben, Édesanyám a szobájában (mindhárom a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona) majd a Hurkatöltés, Csizmahúzás, Bet yárszerelem (Hódmezővásárhely, Tornyai János múzeum tulajdona) 1908-ban pedig a huszadik szá/adi magyartörténeti festészet remeke: Nagy Bercsényi Miklós (Hódmezővásárhely, Tanácsháza). A kuruckor legendás hősébe Tornyai valami sajátos, magyar paraszti hőst, a maga paraszt ideálját formálta ki, alkotásába
