dr. D. Fehér Zsuzsa - Pásztói Margil szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 1. szám (Budapest, 1959)
ADATTÁR - Pataky Dénesné: Derkovits Gyula plasztikai alkotásai
Kernstok iskolában kezdte 11 , képek és rajzok hosszú során át folytatta, 1-, míg egyikében utolsó képeinek, az 1934-ben festett Anyában a mindent felmagasztositó anyai szeretet extatikus állapotát ragadta meg; túl jón, rosszon — öntudatlanul mór az életen is túl az életben való hitvallását festette meg. Az anyaság szobrászati megfogalmazásának ötlete Derkovits özvegye szerint 1928-ban merült fel a művészben. Derkovitsné ,,Mi ketten" című művében leírja 13 hogy ezidőben a megyeri ingyenstrandra jártak ki rajzolni. Kora reggeltől késő estig ott voltak. Itt, a megyeri Dunaparton hit ja. meg ,, 'termékenység" c. kis szobrának eredeti modelljét, egy munkásanyát, aki terhes állapotával két éves kisfiát a hátára véve lépked be a vízbe." A plaszt ilinszobrot a művész halála után özvegye Varga Oszkár szobrászművészszol műkőbe öntötte 14 . A csoport 15 sommás mintázással, meztelen, kövér terhes nőt ábrázol, aki, hogy a hátára vett gyermek súlyát jobban viselje, előre hajlik, ballábával előre lép. Hátán a két év körüli gyermek, anyja bal vállára támaszkodva, nyakát két karjával átkulcsolja, kerek feje anyja feje mellett baloldalt jelenik meg. Itt is a kompozíció, a plasztikai tömegek ritmikusan kiegyensúlyozott elhelyezése és a világos körvonal a szobor fő erőssége. A szobor minden oldalról megkomponált ; ritmikusan egymásba játszó felületei kényszerítik a tekintetet, hogy kövesse hajlásaikat. A részleteket elnagyolja, az egész hatásának rendeli alá, látásmódja monumentális. A szobor felfogása tömbszerű, a kompozíció zárt, a gyermektest szinte hozzátapad az anya testéhez, az anya és gyermek bensőséges összetartozásának jelképeként. A kissé terpesztett, vaskos, rövid lábakon nyugvó szobor erőt sugall. A terhes asszony érett felsőteste meghajlik a ránehezedő gyermeki test súlyától, a nagy has, a. duzzadt mellek és kövér karok nagy tömegeit kiegyensúlyozzák a, gyermeki test szelíd ívei. Az asszony csak vázlatosan motivált, előrenéző, szélesarccsont ti feje a gyermek kerek fejének tömegében kapja meg ritmusát. Az anya. hátul összekulcsolt két karjával tartja a gyermektestet. A hátrakulcsolt alsó kar mozdulata hangsúlyt kap a. gyermek combjaiban, a gyermek lábait anyja felső karja alatt dugja előre, ugyancsak ezt a hangsúlyt erősíti a gyermek karjának anyját átölelő mozdulata is. A szobor előnézetében az előre helyezett bal lábnak az indulás pillanatát megelőző mozdulatát a gyermek anyja hasához tapadó jobb lába és jobbkarjának anyja nyakát átfogó íve erősíti. A szépséget a művész a kifejezés teljességében és a kompozícióban kereste és találta meg, a rövid kövér lábak, a széles csípő, a. terhes has, a lógó keblek és -vállak plasztikus tömegeinek egymást hangsúlyozó ritmusában és a szobrot minden oldalról körülölelő lágyan ívelt körvonalban. A felület mintázásáról nem kapunk jó képet, mert ez a szobor is műkő-öntvény, mely a felület finomságait nem adja, vissza. Derkovits e kis szobrán, a proletáranya típusát formálta meg. Stílusán érezhető a német expresszionizmus hálása a formáknak az erőteljes kifejezés érdekében való hangsúlyozásában. Szobraszatunkban az 1920-as években, amikor Derkovits kisplasztikáit mintázta, a döntő lépés, az akadémikus formanyelvtől való elszakadás a Derkovitsot megelőző nemzedék nagyjainak, Medgyessy Ferencnek, Beek Ö. Fülöpnek, Vedres Márknak művészetében már megtörtént, bár a Műcsarnok hivatalos formanyelve az 1940-es évekig az akadémizmus maradt. Az expresszionizmus Derkovits kiváló szobrászkartársai közül Pátzay Pált fiatal éveiben futólag érintette, Ferenczy Béni alkotásaiban 1921 körül epizódként jelentkezett, míg Bokros Birman Dezső és Beck András művészetét tartósan befolyásolta. Derkovits elsősorban festő volt, plasztikai alkotásai forrongási időszakában készültek, s ha nem is érik el érett korszakában festett képeinek magaslatát, erejükkel, új proletár humanizmust hirdető lendületes pátoszukkal szobrászatunk expresszionista stílusirányzatában megállják a helyüket. Különleges jelentőségük pedig abban áll, hogy témáikkal, felfogásukkal és kifejezésmódjukkal egyaránt a Szocialista Művészcsoport szobrászati munkásságának közvetlen előzményei. Pataky Déncmé ITA
