dr. D. Fehér Zsuzsa - Pásztói Margil szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 1. szám (Budapest, 1959)
Székely Zoltán: Derkovits Gyula a Magyar Nemzeti Galériában
gyalt, elvont képgondolat ok közlését, hanem a valóságmegismerés és intenzív kifejezés sajátos eszközét látja benne. Tehát alkotómódszerében is realistává lett. A Dunai homokszállítók kompozíciója is változatos, enyhe hajlású diagonálisokra és a két napszítta munkás vertikálisára épült ; az egészet a középen lévő, terhétől pereméig lesüllyedt uszály homokhalmai és hullámzó vonalai kötik össze. Színben a sárgától vörösesig terjedő meleg barnák, s az ezüstös kéktől a feketéig terjedő szürkék ellentétére és varriánsaira bomlik, s ugyanakkor egységesül a kép. A középső kiáltó munkásalak színe a legmelegebb : barnás szienna ; ezzel is hangsúlyozódik formai és tartalmi centralitása. Az evező munkás fakóbb okkere a második szólamot játsza. Az uszály hullámzó homokbalmai barnás-sárgás vibrálásukkal színben is átmenetet — összekötő-elválasztó — jelleget mutatnak, úgyszintén az enyhén hullámzó halvány zöldesokker víz is az elő- és háttérben. Mindezt a meleg szín-folt együttest tömören összefogják az uszályok szürke alaptónusú masszív foltjai. Mesterien oldja meg Derkovits a kép síkhatását azzal is, hogy a homokszínű könnyed felhőfoszlányokkal tagolt, áttetsző világoskék ég színét belejátsza az előtér uszályának szürkéjébe és így a két távoleső foltot valőrben szinte észrevétlenül egymáshoz közelíti. Kétségtelen, hogy ezekkel az eszközökkel Derkovits egyik legmonumcntálisabb művét alkotta meg. Az a nagystílű formalátás, ami még idegen elemekkel keveredve ugyan, de már legkorábbi főművén, a Koncerten is tapasztalható volt, itt teljes tisztaságában tárul elénk, mint egy eljövendő nagy kor új monumentális művészetének messzehangzó beköszöntése. 9 '' A Dunai homokszállítók az utolsó életében kiállított müve. 1934 tavaszán maga cipelte el feleségével a nagy vásznat a Műcsarnok kiállítására. Tetszett is a mű, meglepő s a többiekétől eltérő kompozíciója és témája miatt, De hangzanak olyan vélemények is, hogy „kinek kell ekkora és ilyen tárgyú kép?" 97 Mit akart mondani Derkovits ezzel a két keményre edzett munkással? És mit kiált az a munkás ott az uszály tatjáról ? Nem tudjuk. De Derkovits művészetének dolgozatunkban végzett rövid vizsgálatával, gondoljuk, lényegében némi választ adtunk ezekre a kérdésekre is. És toldjuk meg még Derkovits egyik lírai tél jegyzésével, amely olyan mint egy vésztjósló, távolbaharsanó kiáltás : Szenvedések mérhetetlen mélységéből, véresen gőzölögve jön fel napunk. Es dübörögve hajt az égre s gyújt világosságot a sötétségbe. Törj, zuzz, rombolj ! — A sötélségér nem kár . . . Minden csend pillanat, a számodra halált és szolgaságot tart . . . Hallod ? ? Bilincseink panaszkodnak, börtönünk falára eljön a nap, és porrá zúzza azt! ! . . . (Feljön napunk)™ Derkovits Gyula jóval előbb halt meg, minthogy megérhette volna a tőke és az úri elnyomás hatalmát szétzúzó napot. Ám ránkhagyta műveit, amelyek napként világítják be jövendő művészetünk útját. A Magyar Nemzeti Galéria kötelességének tartja, hogy összegyűjtse és méltóképp mutassa be a nagy művész alkotásalt. Székely Zoltán
