dr. D. Fehér Zsuzsa - Pásztói Margil szerk.: A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei 1. szám (Budapest, 1959)
Székely Zoltán: Derkovits Gyula a Magyar Nemzeti Galériában
szakban korült közgyűjteménybe. Ebből a Szépművészeti Múzeum hármat (közülük 1 minisztériumi letét), a Fővárosi Képtár (1953-ig) nyolcat, a Sz. M. Új Magyar Képtára (1953 —1957-ig) hatot ill. ludet, a. Magyar Nemzeti Galéria (1957) négyet szerzett. Az eredmény tehát 28 ill. 29 festmény. Ha elgondolkozunk az 1945 előtti 25 %-on és meggondoljuk, hogy a mi tizenhárom éves korszakunkban a közgyűjtemények számára történt vásárlásokkor a nem kommunista jeles művészek nem szenvedtek hátrányt, Derkovits esető azt mutatja, hogy az ő idejében nem így volt. De érdemes közelebbről is foglalkoznunk e 7 képpel. Előszöris szögezzük le, hogy közülük négynek megszerzése és egyáltalán Derkovits művészetének ilymódon való „fémjelzése" személyes érdem, Petrovics Eleknek, a Szépművészeti Múzeum nagynevű főigazgatójának köszönhető. Ha 1925-1935-ig nem olyan éles judiciumu és haladó gondolkodású, kiváló ember áll akkor a múzeum élén, mint ő, bizonyos, hogy az arány még rosszabb volna, Közbevetőleg beszélnünk kell arról, hogy Derkovitsot rögtön első kiállításon való felléptekor „felfedezték". 1920-ban egy csoportkiállításon szerepel és Elek Artúr, az egyik legtekintélyesebb kritikus ezt írja róla : „Derkovits Gyula új ember : kezének minden vonása tehetség" 41 . Ettől kezdve, bár sok ferde dolgot írtak róla, de rendkívüli tehetségét soha, sonkisem vonta kétségbe, sőt, hamarosan az élvonalbeliek közé rangsorolták. 1920-ban kerül sor a Szépművészeti Múzeum első vásárlására. Petrovics Elek a KUT (Képzőművészek Új Társasága) kiállításán figyel fel Derkovits 1923-ban, Bécsben festett Bátyám és felesége című középméretű gouaehc-képéro, amelynek, a festő tiltakozása ellenére, a KUT zsűrije az „Élet és halál" címet adta. 45 Petrovics levélben fordul a festőhöz és azt írja, hogy : „örülnék, ha beiktathatnám a képet azok közé, amelyek az új törekvéseket vannak hivatva képviselni nálunk." 40 Derkovits annyira pénztelen, hogy Újpestről gyalog viszi be a képet a Hősök torén lévő múzeumba, Nyolc millió, erősen inflációs koronát kapott érte, 47 annyit, amennyit a legjobb modern magyar festők műveiért fizetett akkoriban a múzeum. Derkovitsnak nagyon jól jön a pénz. Mielőtt megkapja, arról beszél, hogy majd vesz egy tepsi diéis-mákos kiflit a cukrászdában, de a vége az lett, hogy csak egy árva kiflit vett, ellenben jól bevásárolt a további munkához szükséges eszközökből, anyagokból. Az okkor vásárolt kínai tussal remek ecsetrajzokat készít 1926 — 27-ben és születendő festményeihez is bőven van már festéke. 48 Tehát a múzeumi vásárlás erkölcsi és anyagi hatása lendületet ad neki a munkához. 1927-ben, az Ernst Múzeumban egy csoportkiállítás keretében bemutatott retrospektív anyagából sem az állam, som a, Főváros nem vásárol, noha a kollekció a sajtóvisszhang alapján ítélve átütő erejű. 111 A katalógusban megjelent művészi célkitűzéseit közlő írása — később foglalkozunk vele — ugyancsak feltűnést kelthetett. Talán éppen ezért. A kiállítás bezárta után egyik festő-kollegája azt javasolja neki, hogy az Én és a feleségem, c. nagy vásznát, amely sikert aratott a tárlaton, ajánlja fel megvételre a fővárosnak. 0 be is cipeli a képet a Városházára, de fáradozása eredménytelen. i)0 1928ban, nagy szükségében, megint csak kollegája tanácsára, most már pénzsegélyért fordul a fővároshoz. Eredmény : a Főváros „méltányos és indokolt kérelme alapján — 200 P azaz : Kettőszáz pengőt segélyez ... a képzőművészeti segélyekre előirányzott" hitelösszegből.'' 1 Olyan ez, mint vízben fuldoklónak a szalmaszál. Derkovitsot méltán elkeseríti, hogy becsülettel, tehetséggel létrehozott műveinek megvétele helyett, csupán megalázó segélyre méltatják. Durván sértette cz emberi és művészi önérzetét. A múzeumi vásárlás 1929-os nagysikerű gyűjteményes kiállításán is elmarad, ahol legújabb termését mutatja, be. Pedig itt már egészen nyilvánvaló, hogy Derkovits művei időtállóak, az új magyar piktúra legjavához tartoznak. Végre 1930-ban vesz tőle egy képet a Szépművészeti Múzeum, a Szabad az vit címűt. A festmény ára az 1929-es KUT kiállításon 5még 800, a gyűjteményesen már csak 400 pengő volt. A múzeum 400-ért veszi meg. A nagy szegénység idején ez is valami, do a dolog erkölcsi része még többet jelenthetett számára, A következő vásárlásra 1932-ben kerül sor, amikoris a Szépművészeti Múzeum megveszi a Vasút mentén c. remekművét. Jó választás volt. Erre a képére kapta élete egyetlen díját a Szinyei Morse Pál Társaság 1932. évi tájképfestészeti díját. 53 Anyagilag csupán 100 pengőt hozott, 54 de erkölcsi szempontból igen megtisztelő volt a nagynevű társaság kitüntetése. Persze, furcsán hat, hogy Derkovits tájképfestészeti díjat kap, főként a tájképnek egyáltalán nem tokinthető Vaséit mentén-re, amely mesterünk egyik lcglelcplezőbb képe, a proletárok nyomorát, kitaszítottságát keményen vágja vele a burzsoázia szemébe. Anélkül, hogy csorbítani akarnók a Társaság érdemét, megtévesztőnek, félrevezetőnek találjuk a tájképdíjjal való ilyetén kitüntetést. Derkovits festett néhány kitűnő tájképet, azonban nem volt tájképfestő. De térjünk vissza a vásárláshoz. A kép ára a gyűjteményes kiállításon 900 pengő volt."' 0 A múzeum leltárkönyve szerint Derkovits 550 (ötszázötven)
