Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Varga Zsuzsanna: Paraszti követelések 1956-ban

százainak csekély, de összességében óriási jelentőségű akkumulációja."

39 A fejezet végén igen figyelemreméltó következtetést fogalmazott meg: „A somogyi példák is megmulatják, hogy mezőgazdasági politikánk 1953 előtt bűvös körbe keveredett: a kollektív gazdaságok gyorsütemű létrehozása érdekében éppen azokat az anyagi és szellemi termelőerőket nyomta el és kapcsolta ki, amelyekre a szövetkezeti gazdaság megalapozásához, a közös termelés lendületes megindításához, az első évek átmeneti nehézségeinek leküzdéséhez szükség lett volna."

40 A somogyi tapasztalatokra építő tanulmány nemcsak diagnosztizálta a magyar mezőgazdaság és az agrártársadalom válságát, hanem a lehetséges kivezető utakat is felvázolta. „A kollektív, nagyüzemi termelést ne az egyéni termelés korlátozása és sorvasztása útján segítsük életre, hanem ellenkezőleg, az egyéni gazdaság virágzása, termelőerőinek fejlődése alapján hozzuk léire."

41 Ennek előmozdítása érdekében a tanulmány utolsó fejezetében a szerző meglehetősen részletesen javaslatokat fogalmazott meg. Nem nehéz észrevenni, hogy ennek szemléleti alapját Nagy Imre 1948-1949-es agrárkoncepciója képezte. A tanulmány szövegének ismeretében nem meglepő, hogy 1956. október 19-én forró hangulatú és tartalmas vitára került sor Kaposváron. A résztvevők élesen és őszintén fogalmazták meg mondanivalójukat. A vita anyagából csak néhány markáns megállapítást emelünk ki: „Nagyon jól tudjuk, hogy a magyar parasztságot (...) teljesen leigázták, hogy a magyar parasztság hiába dolgozott, soha nem tudott eleget termelni, hogy a magas beszolgáltatásának eleget tudjon tenni. így következett be, hogy a termelőszövetkezetek erőszakos megalakításával nagyon elkedvtelenítették a magyar parasztságot. (...) Mi, Somogy megyei gazdák kérjük, hogy azokat a tsz-eket, amelyeket erőszakosan szerveztek meg, inkább ma, mint holnap oszlassák fel, hogy egyénileg tudjon mindenki gazdálkodni. Mi sokkal többet tudtunk az államnak biztosítani, mint egyéni gazdák, mint munkakedv nélkül dolgozzunk a tsz-ben."

42 A megyei KSH munkatársa is az agresszív agrárpolitika következményeire hívta fel a figyelmet. „A rendeletek tömkelege is azt a látszatot keltette, mintha a parasztság tönkretétele lenne a cél s teljes megsemmisítve bekényszeríteni a tsz-be. A paraszt ma már csak a mának él, holnapra nem gondol. Nem tervezhetjük, hogy jövőre ennyi meg annyi sertést, szarvasmarhát akar tartani, hiszen évről évre változó a begyűjtési rendelet. (...) Azt tapasztaltam, hogy a parasztság ugyanazokkal az elkopott mezőgazdasági felszerelésekkel szánt, vet, kapál, mint korábban. A gazdasági épületeket, istállókat, pajtákat nem tatarozzák. Talajerő utánpótlás (...) ismeretlen. Rablógazdálkodás folyik ezeken a területeken (.. .)"

43 Akadt olyan hozzászóló is, aki személyes tapasztalatai alapján szólt a tsz-szervezés anomáliáiról: „Meg kell mondani, hogy már az alakítás első napjaiban többek között én voltam, aki meg akarta gátolni szüleinek, ill. édesapámnak azt a szándékát, hogy a termelőszövetkezet további szervezésében részt vegyen. Ugyanis már 39 Uo. 377-378. 40 Uo. 379. 41 Uo. 390. 42 Uo. 397. 43 Uo. 398.