Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

Fehér György: A magyar mezőgazdaság történetének rövid áttekintése, 1848-1956

dasági termelés kibontakozása. E fejlődési irány felgyorsítását és kiigazítását segítette az 1867-es kiegyezés, ami Ausztria és Magyarország között az általános politikai és gazdasági konszolidáció alapjait fektette le. Az Osztrák-Magyar Monarchia több mint 50 milliós, vámunióval védett piaca biztos értékesítési lehetőséget teremtett minden gazdasági ágazat, ezen belül a mezőgazdaság számára is. Ezzel a lehetőséggel - ha nem is egyforma mértékben - éltek a földtulajdonosok és a gazdálkodók, ennek következtében évről évre csökkent az önellátó és növekedett a piacra termelő gazdaságok száma. A korszak gazdaságtörténetét vizsgálva megállapítható, hogy a dualizmus évtizedeiben a magyar mezőgazdaság megkezdte a felzárkózást az élvonalbeli országokhoz. A változások eredményeként módosult a termelés szerkezete, megkezdődött az ágazat intenzív pályára állítása, jóllehet az I. világháború kitörésekor ez a folyamat még korántsem fejeződött be. Öszszességében megállapítható, hogy a fejlődés mértéke elmaradt a nyugat-európai országok mögött, de gyorsabb és mélyrehatóbb volt, mint a kelet- és dél-európai országokban. A gazdaságban végbement változások a társadalom szerkezetében is nyomon követhető átalakulással jártak, jóllehet az I. világháború kitörésekor 18 millióra gyarapodó népességnek nyugat-európai mércével mérve még mindig rendkívül magas aránya, 62%-a foglalkozott agrártermeléssel. Az egész hazai társadalom dinamikus fejlődését lassító körülményként értékelhető, hogy az ágazatban alkalmazottak között családtagjaikkal együtt közel 5 milliót tett ki a vagyonnal egyáltalán nem vagy alig rendelkező munkás, és családtagjaikat beleértve mintegy 2,5 millióra volt tehető az 5 kat. holdnál kisebb birtokon gazdálkodók száma. Azaz, a népesség mintegy 40%-ának megélhetését a mezőgazdaság adta, miközben szinte esélye sem volt arra, hogy családjuk szerény színvonalú megélhetéséhez belátható időn belül elegendő földbirtokra tegyenek szert. A náluknál tehetősebb gazdák földvásárlását is rendkívüli módon megnehezítette az a tény, hogy a mezőgazdaságilag hasznosítható földterület közel egyharmadát piaci forgalomból kivont, ún. kötött birtokok foglalták el. Ennek is tudható be, hogy Magyarországon olyan torz birtokstruktúra jött létre, amihez hasonlóval csak Romániában és Oroszországban találkozhattunk. A mezőgazdaság dualizmuskori állapotának vizsgálatakor az örvendetes fejlődés tényének rögzítése mellett tehát feltétlenül fel kell hívni a figyelmet a gazdaság modernizációját rövid és hosszú távon is akadályozó tényezőkre: a mezőgazdasági népesség magas arányára és a nagyüzemek túlsúlyára (a gazdaságok 0,2%-ához tartozott a művelhető földterület 32%-a). A hosszan elnyúló I. világháború Magyarország számára rendkívüli megterhelést okozó emberi és anyagi áldozatokkal járt. Az ország belső politikai, gazdasági és morális rendje megroppant, a kétségbeesett megoldási kísérletek - az 1918-as polgári forradalom, majd az ezt követő 4 hónapos baloldali diktatúra - további rombolást okoztak a nagy vérveszteséget szenvedett országban. A közel egy évig tartó, végül belpolitikai anarchiába torkolló küzdelmek a mezőgazdasági termelésben és a mezőgazdasági népesség körében különösen nagy károkat okoztak. Az országot hátrányosan érintő események sora ezzel még nem ért véget, mert az 1920 júniusában aláírt trianoni békeszerződés értelmében Magyarország elveszítette területének 67, lakosságának 58%-át.