Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Gerő Ernő és Nagy Imre vitája, 1947-1949
politikus." 26 A fordulat végrehajtására az előkészületek azonban szinte azonnal megkezdődtek. Rákosi szerint Gerő szintén idő előttinek tartotta a szövetkezeti kérdés felvetését. Ez azonban egyáltalán nem gátolta abban, hogy az új irányvonal kidolgozásában aktív szerepet játsszon. Az MDP Titkárságának 1948. július 8-ai ülésén Révait és Gerőt bízták meg azzal, hogy a párt falusi politikájának kidolgozása érdekében vegyenek részt az Agrárpolitikai Bizottság munkájában. Noha a párt hivatalos agrárszakértője még mindig Nagy Imre volt, 1948 tavasza óta egyre több jel mutatott arra, hogy Gerő átveszi ezen a területen is az irányító szerepet. Gerő Ernő volt az MKP szövetkezetpolitikai irányelveinek beterjesztője, és nem sokkal később az 1948 májusában létrehozott Szövetkezeti Bizottság elnökévé is őt nevezték ki. 27 A fordulatról az első jeladás tulajdonképpen már az MDP 1948. július 10— országos szövetkezeti konferenciáján megtörtént. Gerő tartotta a fő referátumot. 28 Előadásában ugyan egyértelműen a szövetkezetek mellett tette le a garast, mégis azt hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezetek kialakítása hosszadalmas szervezési és felvilágosító munkát igényel. „A túlságos sietség, a fejlődés különböző szakaszainak az átugrása rendkívül veszedelmes volna ezen a téren és csak diszkreditálná a népi demokráciát és a Magyar Dolgozók Pártját." 29 Ezzel összhangban Gerő azt is kiemelte, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztésében a teljes önkéntességet tiszteletben kell tartani, éppen ezért a szövetkezésnek csak olyan fokát és olyan formáit szabad alkalmazni, amelyeket maga a parasztság akar. E gondolatok mellett azonban helyt kapott az előadásban a falusi osztályharc éleződéséről szóló tétel is. Gerő a legközelebbi feladatként jelölte meg a párt szövetkezeti politikájának kidolgozását „a marxizmus-leninizmus tudományos módszere segítségével, a konkrét magyar viszonyokra vonatkozólag, a magyar adottságokkal számolva". Gerő szerint - aki érzékelte az egyesülési kongresszus határozatával való diszkrepancia feloldásának szükségességét - fordulatra van szükség a párt szövetkezeti politikájában, de „nem azért van szükség, mintha mi megváltoztattuk volna eddigi elvi álláspontunkat, hanem azért, mert a szövetkezeti mozgalom terén nagyon lemaradtunk, mert komoly hiányosságaink vannak, mert más pillanatnyilag sürgősebb teendőink mellett ezt a rendkívül fontos területet meglehetősen elhanyagoltuk". 30 Ilyen előzmények után kevésbé meglepő, hogy július 21-én Gerő volt az előterjesztője a Földművelésügyi Minisztérium átszervezésére vonatkozó Titkárság elé került javaslatnak. A július 20-án kelt feljegyzést a Földművelésügyi Minisztérium jegyezte, és az sem bizonyos, hogy Gerőnek egyáltalán volt-e szerepe az elkészítésében, de mondanivalóját tekintve akár ő is szövegezhette volna azt. A feljegyzés szerint „a Földművelésügyi Minisztérium a feudális Magyarország szervezete volt és az is maradt a mai napig... így sem szervezetileg, sem személyi összetételében 26 Uo. 658. 27 A Szövetkezetpolitikai Bizottságot az MKP Politikai Bizottsága 1948. május 20-án hozta létre és május 31-én tartotta meg első ülését. (PIL 274. f. 3/147. ő. e., illetve 274. f. 14/2. ő. e.) 28 Beszédének szövege külön brosúra formájában is megjelent. Gerő Ernő: A szövetkezetekkel a dolgozó parasztság felemelkedéséért. Szikra, é. n. 29 Uo. 6. 30 Uo. 16.
