Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Baráth Magdolna: Gerő Ernő és Nagy Imre vitája, 1947-1949

a megállapításra jutott, hogy az addig követett „szabadgazdálkodási terv" feladására és egyes területeken a kötött gazdálkodás bevezetésére van szükség.

4 A kommunista pártnak a gazdasági élet állami ellenőrzésére vonatkozó javaslatai permanens koalíciós válságot idéztek elő, végső soron azonban - főként az ország külpolitikai érdekeire tekintettel - meghátrálásra kényszerítették a kisgazdapártot.

5 A Magyar Kommunista Párt 1946. szeptember 29. és október 1. között ülésező III. kongresszusa a „Nem a tőkéseknek - a népnek építjük az országot!" jelszóban kifejezésre juttatta azt az új stratégiát, amelyet Rákosi Mátyás előadói beszédében azzal indokolt, hogy „A népi demokráciának a termelésbe is be kell vonulnia".

6 Ennek érdekében követelte a termelés és hitel állami irányítását, a bankok és a külkereskedelem állami ellenőrzését, a demokratikus pártok államosítási programjának végrehajtását és egyes nagytőkések üzemeinek állami igénybevételét. Ez a program lényegében még mindig nem lépte túl a Függetlenségi Front programjában meghatározott gazdaságpolitikai intézkedések kereteit.

7 E keretek között maradt az MKP hároméves tervjavaslata is, bár - amint arra Pető Iván és Szakács Sándor rámutatott - annak egyes elemei, például a tervgazdaság megszervezésének felvetése, már a gazdasági struktúra átalakításának irányába hatottak.

8 Az ún. köztársaság-ellenes összeesküvés leleplezése és ezzel összefüggésben a kisgazdapárt „felszalámizása", az új választások kiírása a belpolitikai erőviszonyokban olyan eltolódást eredményezett a baloldal javára, amely lehetővé tette a kommunisták számára a nagybankok állami tulajdonba vételét, és ezzel már formálisan is túlléptek a Függetlenségi Front programjában meghirdetett célkitűzéseken. Alig néhány hónap múlva - a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája létrehozásának hatására - az MKP újabb fordulatot hajtott végre a „népi demokrácia" továbbfejlesztésének célul tűzésével. A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája (Kominform) tanácskozást követően a Politikai Bizottság (PB) 1947. október 9-i ülésén a testület a feladatok kidolgozására három bizottságot küldött ki. A gazdasági életben végrehajtandó intézkedések kidolgozását a Gerő vezette bizottságra bízták, és a feladat elvégzésére egy hét határidőt szabtak.

9 Az első változat - amelyről még a bizottság vezetőjének is az volt a véleménye, hog}' „komoly hézagokat tartalmaz"- november 21-én, majd az átdolgozott dokumentum november 27-én került a PB elé. 4 Az MKP Közgazdasági Bizottsága 1945. október 24-i ülésének jegyzőkönyve. Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár (PIL) 274. f. 12/22. ő. e. 5 A politikai küzdelmek elemzését lásd Balogh Sándor: 'Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945-1947. Kossuth Kiadó. Bp., 1975. A kisgazdapárt meghátrálásának okát Békés Csaba a magyar kormány 1946. áprilisi moszkvai útjával és a magyar békecélokkal hozta összefüggésbe. Részletesebben lásd Békés Csaba: Dokumentumok a magyar kormánydelegáció 1946. áprilisi moszkvai tárgyalásairól. Régió, 1992/3. 6 A népi demokrácia útja. A Magyar Kommunista Párt Budapesten 1946. szeptember 28., 29., 30. és október 1. napján megtartott III. kongresszusának jegyzőkönyve. Szikra. Bp., 1946. 70. 7 Pető Iván-Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története. 1945-1985. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1985. 85. 8 Pető Iván-Szakács Sándor: I. m. 86. 9 PIL 274. f. 3/112. ő. e.