Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"

dott határozat megállapította, hogy „súlyos hibák történtek a kulákság korlátozása terén is. A korlátozás politikáját gyakorlatilag mindinkább a felszámolás politikája váltotta fel. Ez kifejezésre jutott abban, hogy a kulákok összes földterülete az utóbbi öt év folyamán az eredetinek mintegy 30 százalékára zsugorodott. A megmaradt kulákság nagy része pedig gyakorlatilag rablógazdálkodást folytat. A földet rosszul műveli, állatállományát visszafejleszti." Ez a határozat érintette az elkobzott vagy felajánlott ún. „tartalékföldek" gondját is. Ennek megfelelően: „A gazdaságpolitikában elkövetett hibák általában, különösen pedig a mezőgazdasággal kapcsolatos hibák az úgynevezett tartalék földek mennyiségének igen nagymértékű megnövekedéséhez vezettek. A tartalékföldek, vagyis az államnak felajánlott, vagy elhagyott, de az állami gazdaságokhoz, vagy termelőszövetkezetekhez véglegesen, vagy egyáltalán oda nem csatolt szántóföldek területe ez év tavaszán elérte a 890.000 kat. holdat, az ország egész szántóterületének 9 százalékát. A tartalék földek ilyen mértékű területszaporodásának alapvető okai: a termelőszövetkezeti mozgalom, s az állami gazdaságok túlzott ütemű fejlesztése és az ezzel kapcsolatos gyakori és sokszor kíméletlen tagosítások, a túlzott ütemben fejlesztett ipar, állami gazdaságok és építkezések szívó hatása a mezőgazdaságban dolgozókra; a beszolgáltatás, s az ezzel kapcsolatos büntetések és kártérítések túlzott volta és sok esetben önkényessége; a kulákok ellen alkalmazott gyakran törvénytelen rendszabályok, gyakran túlzott anyagi-gazdasági megterhelés, a föld bérbeadásának túlzott megszorítása stb."

54 Gazdasági szankciók a „kulákok" ellen (1953. december) 1953. december 30-án az MDP Politikai Bizottsága határozatot fogadott el „a kulákok korlátozásával kapcsolatos egyes kérdések" rendezéséről. A terjedelmes bevezető után a lényeget két pontban foglalták össze: „1954. január 1-től a begyűjtés és adózás terén csak azokkal a kulákokkal, nagygazdákkal szemben kell a korlátozó rendszabályokat alkalmazni: Akiknek jelenleg a tulajdonukban, vagy bérletükben lévő összes földterület a 25 kat. holdat és a 350 aranykorona értéket együttesen meghaladja (a szőlő, kert és gyümölcsös terület felszorzását alkalmazni nem lehet). Alkalmazni kell a korlátozást azokkal szemben is, akik saját, vagy bérelt földjükön - bár az a 25 kat. holdat és a 350 aranykoronát nem éri el - jelenleg állandóan egy vagy több mezőgazdasági alkalmazottat (bérest, gazdasági cselédet) foglalkoztatnak, és ez által kizsákmányolást folytatnak. A jövőben nem kell progresszív beadási kötelezettséggel terhelni azokat a kulákokat, volt nagygazdákat, akik a gazdaságukat oly mértékben csökkentették, hogy földjük területe nem éri el a 25 kat. holdat, kataszteri értéke pedig a 350 aranykorona alatt van és jelenleg kizsákmányolást nem folytatnak. Ezek kötelezettségét az ugyanolyan birtok és kataszteri kategóriába tartozó dolgozó parasztokéval azonos mértékben kell megállapítani. (...) Ezért a kulákokat, volt nagygazdákat, volt falusi és más kizsákmányolókat továbbra sem lehet felvenni a termelőszövetkezetekbe, földművesszövetkezetekbe és nem lehet őket bevonni a helyi tanácsszervekbe, va54 Kávási Klára: Kulák lista. I. m. és Nehéz esztendők krónikája. 1949-1953. Dokumentumok. Szerk. Balogh Sándor. Bp., 1986. 498-499.