Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"

„Akik továbbra is kulákoknak tekintendők" A Politikai Bizottság 1953. december 30-i határozata a kulákok korlátozásával kapcsolatos egyes kérdésekről: „A jövőben nem kell progresszív beadási kötelezettséggel terhelni azokat a kulákokat, volt nagygazdákat, akik gazdaságukat olyan mértékben csökkentették, hogy földjük területe nem éri el a 25 kat. holdat, kataszteri értéke pedig a 350 aranykorona alatt van és jelenleg kizsákmányolást nem folytatnak. Ezek kötelezettségét az ugyanolyan birtok és kataszteri kategóriába tartozó parasztokéval azonos mértékben kell megállapítani. A párt- és tanácsszerveknek azonban politikai megkülönböztetést kell alkalmazniuk] a volt nagygazdák iránt, akik továbbra is kulákoknak tekintendők. A korlátozó intézkedések alkalmazásának módosítása, a kuláklista eltörlése nem jelenti a kulákok ellem harc megszüntetését. Ezért a kulákokat, a volt nagygazdákat, volt falusi és más kizsákmányolókat továbbra sem lehet felvenni a termelőszövetkezetekbe, földműves-szövetkezetekbe és nem lehet bevonni őket a helyi tanácsszervekbe, valamint egyéb társadalmi szervezetekbe sem. Ilyen esetekben azonban nem a volt kuláklistát kell alapul venni, mert azon sok középparaszt is szerepelt, hanem meg kell vizsgálni az illető jelenlegi és korábbi gazdasági helyzetét és annak alapján kell állást foglalni."

52 A „kulákok... igyekeznek gazdaságukat visszafejleszteni" „A kulákság korlátozásának napirendre tűzése - 1948. január - óta azoknak a kulákoknak a száma, akiknek a földjük a 25 kat. hold, illetve a 350 aranykorona kat. tiszta jövedelmet meghaladja, 66 000-ről 56 000-re, a tulajdonukban lévő szántóföld területe pedig 1 950 000 kat. holdról 1 075 000 kat. holdra csökkent. A fenti számok nem foglalják magukban az összes kulákgazdaságokat, tekintve, hogy jelentős azon kulákok száma, akik a »kulákhatárnál« kisebb földterülettel rendelkeznek. A földjükről lemondott kulákok 72%-a tartott meg földet, átlagosan 10,9 kat. hold szántót. Azok a kulákok, akik egész földjüket felajánlották, többségükben elhagyják falujukat, igyekeznek elhelyezkedni, főként állami gazdaságokban és különböző ipari vállalatoknál. A Politikai Bizottság múlt évi határozata óta a 25 kat. hold, illetve 350 aranykoronánál kevesebb földdel rendelkező kulá kokkal szemben is erősebben érvényesül a gazdasági korlátozás (kocsmáros, traktor- és cséplőgép-tulajdonos stb. kulákok). Ez idő alatt - nagyrészt felajánlás útján - mintegy felére csökkent a falusi magánkocsmák száma. „A traktorral és cséplőgéppel rendelkezők pedig mintegy 1010 db traktort és 2711 cséplőgépet adtak át az állam részére (magánkézben van még 5700 traktor és 7128 cséplőgép)." „Azok a kulákok is, akik földjeiket teljes egészében megtartották, igyekeznek gazdaságukat visszafejleszteni. Az eddig belterjes gazdálkodást folytató kulákok egy része áttért a külterjes gazdálkodásra - olyan növényeket igyekeznek termelni, amely kevés munkaerőt igényel - a kötelezően előírt ipari növényeket pedig igyekeznek dolgozó parasztoknak részes művelésbe kiadni. Az utolsó egy év alatt (1950 februárjától 1951 februárjáig) a kulákok nagymértékben visszafejlesztették állatállományukat: szavasmarha-állományuk 27,8%-kal, ser52 Vö. A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948-1956. 239.