Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"

Hozzátették, „előfordulhat, hogy egyes rendelkezések a fenti határmegvonás szerint helyenként középparasztokat is sújtanak. Ilyenkor politikailag is indokolt esetben kivételesen helyileg kérhetik a terhek csökkentését". Hangsúlyozták viszont, hogy „semmi esetre sem lehet kivételt tenni olyanoknál, akiknek a földművelés mellett egyéb foglalkozásuk van".

43 „A kulákság elleni harc" Az oroszban a „kulák" eredetileg a „zsírosparaszt, nagygazda, nyerészkedő, harácsoló, zsugori ember, üzér, kalmár, felvásárló" fogalmi körét fogta egybe. Szovjet - „lenini-sztálini" - minta alapján azonban hamarosan nálunk is az „osztálypolitikai" megvetés, politikai üldöztetés, társadalmi, gazdasági korlátozás és likvidálás szitokszavává vált. Mint részben említettük, az osztályellenség lenini-sztálini konstrukciója szerint rendeletileg kuláknak minősítettek mindenkit, akinek legalább 25 kat. hold vagy 250 aranykorona tiszta jövedelmi csoportba sorolt birtoka, földje, illetve ezzel egyenértékűnek vett 6 hold gyümölcsöse vagy 5 hold szőleje volt. De kuláknak számított az is, aki földjének nagyságától függetlenül cselédet vagy bérmunkást foglalkoztatott, illetve valamilyen nagyobb géppel rendelkezett. A kritériumokat a községi pártvezetés szintjén politikai szempontokkal lehetett bővíteni, s akit végképp nem lehetett kuláknak nyilvánítani, „kulákbérenccé" lehetett minősíteni.

44 A felmérések szerint 1949 tavaszán 47 200 birtokos rendelkezett 25 kat. holdnál nagyobb földtulajdonnal, de 63 000 személy került kuláklistára, ugyanakkor pontos számot nem lehetett tudni, mert a kuláklistákat a községi vezetők - főleg párttitkárok - állították össze, s ez a földleadások, a földelhagyások következtében és egyebek miatt állandóan változott. 1949-ben például „földleadás" következtében 13 000 fővel csökkent az eredetileg kuláknak nyilvánított birtokosok száma, ami az „osztályharc állandó éleződésének" (helyesebben: élezésének) légkörében a korabeli káderek számára elképzelhetetlennek látszott, emiatt a pártvezetésnek újabb és újabb „falusi osztályellenségre" volt szüksége, ilyképpen újabb és újabb 25 hold alatti csoportokat tettek kuláklistára.

45 „A sajtó feladatai", az agitációs szempontok „A sajtóban s általában agitációnkban, teljes élességgel és nyíltsággal ki kell hangsúlyozni, hogy az osztályellenség, az imperialisták utasításait követve, a dolgozók ellátását akarja dezorganizálni, miután más frontszakaszon vereséget szenvedett. dolgozó parasztok közötti befolyásának leküzdése, gazdasági tevékenységének korlátozása, majd mint a burzsoázia utolsó, falusi rétegének a felszámolása". A hazai szocializmus „nemes" gesztusaként tüntették föl, hogy „a mezőgazdasági termelőszövetkezelek gazdasági és politikai megerősödése, szervezeti megszilárdulása lehetővé tette [Magyarországon], hogy a volt kulákok is kérhessék felvételüket a termelőszövetkezetekbe, és ha a tagság és a vezetőség hozzájárul, termelőszövetkezeti tagokká válhatnak". Vö. Új magyar lexikon. 1962. 43 Nagv József: A kulákkérdés és megoldása az 1948-1953-as években. Múltunk, 1999. 3.; MOL - M-276. f. 54/45. ő. e. 44 Závoda Pál: Kulákprés. Művelődéskutató Intézet. Bp., 1986. 45 Lásd a 43. jegyzetet!