Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"

A magángazdaságok ebben a hierarchiában természetesen a legelmaradottabb termelési mód és üzemtípus megtestesítői (mint ilyenek, felszámolandók) voltak.

8 Beszolgáltatás (1945-1946) A rendeleti kormányzás a gazdasági élet számos területére kiterjedt, és ennek következtében az állam hatalma a gazdaságra, jövedelmekre, azok elosztására és újraosztására a háború előttihez és alattihoz képest is kiszélesedett. Egyéb intézkedések révén - formailag magángazdasági keretek között - az állami befolyás meghatározóvá vált a mezőgazdasági termelés, elosztás, forgalom, elvonás és velük a jóléti, illetve a szociálpolitika terén is.

9 1945 májusában eltörölték a háború alatti közellátási államtitkárról elnevezett ún. Jurcsek-féle beszolgáltatási rendszert, helyette rendeletek sorával, új (szigorúbb) rendszert léptettek életbe. Eredetileg a közellátási szükségleteket részben beszolgáltatás, részben szabad piaci forgalom alapján kívánták biztosítani. Kiderült azonban, hogy ez utóbbihoz jószerint minden feltétel hiányzott (megfelelő érdekeltséget jelentő árak, jövedelem, értékálló pénz, a termeléshez szükséges iparcikkek stb.). Ezért a kényszerjelleg került előtérbe a beszolgáltatási politikában. A rendelkezések egész sorával szűkí8 A koalíciós szakaszban az MKP tiltakozott az ellen, amit több polgári ellenfele állított (s amitől minden birtokos földműves is legfőképpen tartott), hogy a kommunisták előbb-utóbb az orosz kolhozrendszert akarják behozni. Még az 1947. évi választások során is (jellemző stílusban) a következőkben adtak ennek hangot: „A piszkos kommunista ellenes rágalmak közül a két legpiszkosabb: a mese a csajkarendszerről és a mese a kolhozról... Ha a kommunisták győznek - suttogják a gaz rágalmazók -, jön a »kolhoz«! Vége lesz az egyéni parasztszabadságnak, a paraszti magántulajdonnak. Ha a kommunisták győznek a választásokon - terjesztik a bitangok -, akkor felszántják a mezsgyét, kirángatják a földből a cöveket, egy nyájba terelik a parasztokat... Balgák, őrültek volnánk, saját húsunkba vágnánk, ha nem vennénk számba, hogy a mi parasztságunk az egyéni magántulajdon és az egyéni gazdaság megszilárdítása útján akar boldogulni. A Kommunista Párt parasztpárt is. Csaknem félmillió kommunista paraszt tartozik pártunk táborához. Ki hiszi el, hogy mi, kommunisták, el akarjuk szakítani magunktól saját paraszti híveinket, szembe akarunk fordulni félmillió kommunista paraszttal - a »kolhoz.« kedvéért? Mi meg akarjuk nyerni a parasztságot, nem eltaszítani. Ezért valljuk: meg kell szilárdítani a paraszti magántulajdont (...) Aki a kolhozmesével izgat a kommunisták ellen, az a reakció ügynöke." Kávási Klára: Kuláklista. Agóra Kiadó. 1991. 16.; Szakács Sándor, 1999.1. m. 259. 9 Az állami tulajdon már 1945 előtt a munkáslétszám alapján az ipari kapacitásoknak mintegy 10%-ára terjedt ki. Ezenkívül elsősorban a közszolgáltatások, közlekedés, bányászat, mintagazdaságok, erdőbirlokok, szövetkezetek, illetve kereskedelmi monopolszervezetek tulajdoni részaránya alapján is számottevő volt. A földreform révén mintegy másfél millió katasztrális hold jutott állami kezelésbe. 1945 végén a több mint egymillió hektár állami erdőbirtok kezelésére alapították meg a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemeket. Egyéb intézkedések révén - formailag magángazdasági keretek között - az állami befolyás, a központi „dirigizmus" meghatározóvá vált a mezőgazdasági termelés, elosztás, forgalom, elvonás, velük a jóléti, illetve szociálpolitika terén is. Lásd Pető Iván-Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945-1985. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp., 1986. 77. 2. Agrárpolitika