Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Szakács Sándor: Az ötvenes évek agrárpolitikája - különös tekintettel a „kulákkérdésre"
50%-os természetbeni kamat terhelte!). 1946 őszétől aztán ugyanazok, akik az újjáépítés terheit túlnyomórészt a mezőgazdaságból történő erőforrás-kivonásra alapozták, propagandájukban élesen bírálták koalíciós partnerüket. 7 „Kolhozmese" - a propagandában és a „praxisban" A koalíciós szakaszban az M KP kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy a kommunisták az orosz kolhozrendszert akarják behozni, miként az később megvalósult. Azután, mintha sohase mondtak volna mást, nyíltan hirdették: „A szocializmus... nálunk ma a kolhozrendszerre való áttérést követeli meg." Új, polgárháborús stratégiájuk része volt, mint később látjuk, az osztályharc kibontakoztatása, az „osztályellenség" elleni „küzdelem", a „kulákság elleni harc", a „kulákság" likvidálása. Később, megfélemlítő jelleggel rendszeressé tették a híradásokat, az ítéleteket „ellenséges cselekedetekről", „szabotázsról", különféle „kulákbűntettekről" (a beszolgáltatás „szabotálásáról", „árurejtegetésről", „kupeckedésről" stb.). Az ötvenes években tömegessé váltak a kolhozt dicsőítő híradások, írások, könyvek, filmek stb. Hirdették: a legfejlettebb és legmagasabb rendű üzemi forma az áUami gazdaság (amelynek mintaképe a szovjet szovhoz). Utána következik fejlettség és magasabbrendűség - és természetesen átmenetiség - tekintetében a termelőszövetkezet (amelynek ősformája és élő mintaképe a szovjet kolhoz [=közös gazdaság]). 7 A Szabad Nép 1946. aug. 18-i számában Parasztnapra címmel Nagy Imre kritikával illette az ipari árak túlzott nagyságát, s azt, hogy a parasztok sokszor az alacsony hivatalos ár alatt kénytelenek értékesíteni. Rákosi Mátyás - a Szabad Nép 1946. okt. 1-jei számában is megjelent - beszéde a kisgazdaságok, újgazdák és egyúttal a szövetkezeti mozgalom megsegítését ígérte. Jelentős Inteleket helyezett kilátásba a parasztság számára, s ezen túl kisparaszti kertMagyarországot, távlatilag pedig a helyi sajátosságokat is figyelembe vevő „magyar földön termett szocializ.mus"-t ígért. Nagy Imre - ugyancsak a Szabad Nép hasábjain (október 2án) megjelent beszéde - belterjes mezőgazdaságot, intenzív termelést szorgalmazott. Felhívta a figyelmet az M KP szövetkezeti programja kidolgozásának szükségességére, valamint arra is, hogy a párt ne csak a szegényparasztság támogatója legyen. Véleménye szerint a 20 kat. hold alatti földet birtokló parasztság állami támogatásra jogosult. Elutasította ugyanakkor a „parasztegységet", harcot hirdetett a „kizsákmányoló", „kisgazdapárti" „kulákok"-kal szemben. Szintén a Szabad Nép kiadásában, október 18-án Segítségért kiállt a falu címmel Nagy Imre bírálta a kedvezőtlen paraszti hitelfeltételeket. Az MKP hároméves „tervjavaslat"-a ugyancsak alkalmat adott a nagyvonalú ígérgetési propaganda kibontakoztatására: megltirdették, hogy a terv véget vet a mezőgazdaság évtizedes „megtorpanásának", és „új utat nyit" a „magyar falu" előtt a termésátlag gyors növelésével s az állattenyésztés fellendítésével. Kilátásba helyezték, hogy megszüntetik az agrárollót, s a „népi rétegek" jövedelme meghaladja majd a háború előtti színvonalat a belterjes gazdálkodás kiterjesztése révén. Vitába szállva Rácz Jenő pénzügyminiszterrel és Knob Sándorral, a GYOSZ elnökével - akik szerint a terv csak „behúzott nadrágszíjjal" teljesíthető - Gerő Ernő (a Sz.abad Nép, 1947. jan. 19-i számában) általánosan gyors életszínvonal-emelkedést ígért, és azt, hogy „a mezőgazdaság három év alatt többet kap majd, mint amennyit az államnak ad".) Vö. Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon. 1945-1956. Bp„ 1992., 58-59.; Szabad Nép, 1946. aug. 18.; okt. 1., 2., 18.; 1947. január 19.
