Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Sipos József: Agrárkutató az emigrációban

dagságát a tizenhét táblázat és az egyéb statisztikai kimutatások, illetve ezek öszszefüggéseinek szakszerű bemutatása azt bizonyítják, hogy Nagy Imre már ekkor a magyar agrárkérdés egyik legjelentősebb marxista kutatójává vált. Ezt erősítik a tanulmány szisztematikus fejezetei is: ezek a földbérlet és haszonbérlet, az állattenyésztés szerepével, az ármozgással és agrárollóval, a mezőgazdasági kivitellel, az eladósodásával, a kamatok és adók kérdésével, a válságból való kapitalista kiút keresésével, a válság kiéleződésével és a parasztság megnyeréséért folytatott harccal foglalkoztak. E tanulmány egyik érdekessége, hogy abban egyetlen Marx-, Engels-, Leninvagy Sztálin-idézetet sem találunk. Nagy Imre ismerte a magyar polgári agrár szakemberek és a marxizmus klasszikusainak agrárkérdéssel foglalkozó műveit, de azokat szuverén módon alkalmazta a magyar agrárviszonyokra. Ez új szintézist eredményezett! A Komintern politikai vonalától eltérően e tanulmányára általában nem jellemző a „balos" szemlélet. Utóbbi csupán a tanulmány utolsó - A válság kiéleződése és harc a parasztságért című, aktuálpolitikai kérdéseket tárgyaló - fejezetére jellemző, amelyben az ellenzéki parasztmozgalmak és az MSZDP vezetőit „szociálfasisztá"-nak titulálja. Ebben a kérdésben tehát Nagy Imre kénytelen volt meghajolni a Komintern hivatalos ideológiája előtt.'

9 1932-ben a Nemzetközi Agrárintézet Agrárkérdés és parasztmozgalom címmel is kiadott egy tanulmánykötetet. Ennek a Szovjetunió és Nyugat-Európa című kötetében találhatjuk Nagy Imre Magyarországról szóló újabb tanulmányát, a 162-171. oldalon. Itt foglalkozik az ország gazdasági struktúrájával, a mezőgazdasági kooperációval, a hitelekkel és tartozásokkal, a mezőgazdasági munkások helyzetével, az agrárpolitikával és a törvényhozással, a parasztmozgalmakkal, a parasztpártokkal és -szervezetekkel.

20 A Nemzetközi Agrárintézet 1935-ben újabb három kötetben adta ki a mezőgazdaság országonkénti helyzetével foglalkozó tanulmányokat. Az első kötetben bemutatták a Szovjetunió, Németország, Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Hollandia, Svédország, Norvégia, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Portugália agrárhelyzetében és a paraszt mozgalmaiban bekövetkezett változásokat. A magyarországi állapotokról újra Nagy Imrétől olvashatunk tanulmányt, ez lényegében az 1932-es kötet alfejezeteihez hasonló tematikában tárgyalja a problémát 1934 végéig.

21 Ezt előzte meg a Magyar parasztság helyzete című tanulmány. Megállapítottuk, hogy az a népszerűsítő szempontok mellett lényegében eleget tesz a kor szakmai követelményeinek.

22 Tehát Nagy Imre 1934-ben már kiérdemelte a közgazdasági kandidátusi tudományos fokozatot, és ezen az alapon akkori tevékenységét nem agrárszakíró, hanem az agrárkutató jelzővel minősíthetjük. Mindezzel természetesen nem kívánom lezárni a vitát. Érdemes még alaposabban megvizsgálni Nagy Imre 1930-as években nyújtott tudományos teljesítményét. 19 Agrarnij krizisz. III. Mczsdunarodnij Agrarnij Insztitut. Moszkva, 1932. 238. 2(1 Agrarnij voprosz i kreszjanszkaja dvizsenyija. Szpravocsnyik. SZSZSZR i Zapadnaja Evropa. Mezsunarodnij Agrarnij Insztitut. Moszkva, 1932. 162-171. 21 Agrarnij voprosz i kreszljanszkaja dvizsenyija. Szpravocsnyik. I. Mezsdunaroclnij Agrarnij Insztitut. Moszkva, 1935. 115-133. 22 Vö. Nagy Imre a Nagytádi-féle földreformról. Múltunk, 1996. 181-210.