Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Varga Gyula: Mezőgazdaságunk nemzetgazdasági szerepváltozásai

Napjainkra tehát - eltérően a harminc évvel ezelőtt még csak megjósolható változásként leírt jelenségtől - megfellebbezhetetlen ténnyé vált a mezőgazdasági versenyszféra és az önellátó, kiegészítő jövedelmet adó „szociális mezőgazdaság" egymástól való elkülönülése. Ezt mindmáig tagadja a magyar agrárpolitika. Még a mezőgazdaságot érintő legutóbbi döntések is szinte egységes egészként próbálják kezelni az agrárgazdaságot, pedig ez mindkét oldalnak hátrányára válik. Tetszik vagy sem, de az EU-csatlakozás ebből a szempontból gyökeres változások kezdetét jelenti, és gyakorlati lépéseinket is befolyásolni fogja az eddig hiába sürgetett fogalom, a „gazdaságilag életképes üzem" megjelenése, sőt döntési szempontként való figyelembevétele. Meggyőződésem, hogy a jövőben e megkülönböztetés eredményeként vége a mellébeszélésnek: rákényszerülünk arra, hogy végiggondoljuk, mi is legyen az „életképtelenekkel". Azzal ugyanis, hogy tagadtuk e „szociális" vagy „megélhetési" mezőgazdaság létét és a többitől való elkülönülését, magát a tennivalót is negligáltuk. „A vidékiekről gondoskodjon a mezőgazdaság!" vagy „Nekik ott van a háztáji!" - szól a verdikt. Véleményem szerint minél gyorsabban el kell vetnünk azt az alaptételt, amely szerint a vidék gondjainak a megoldását a mezőgazdaságból kiindulva kell megkezdeni. Én ezzel nem értek egyet, mert ez egyik részére igaz az országnak, a másikra viszont biztosan nem, noha mindkettő vidék. Természetesen lesz olyan régió (táj, körzet, vidék stb.), ahol a mezőgazdaság a legfontosabb gazdasági ágazat, de készüljünk arra, hogy a mezőgazdaság a vidék nagyobbik hányadán már ma is alárendelt jelentőségű a gazdasági életben; ettől elválva s emiatt részben nem is a valóság talaján mozogva még mindig nagy, vagyis a reálisnál nagyobb a szerepe a társadalom életében, az emberek gondolkodásmódjában; a jövő magyar mezőgazdasága meggyőződésem szerint most növekedési pályára áll ugyan, és akár látványos fejlődésére is sor kerülhet, ha okosak leszünk, de az agrárgazdaság viszonylagos jelentősége tovább apad; a versenyszféra és az önellátó termelés pedig egymástól egyre inkább eltérő szerepet játszik majd a vidék életében, ám egy „köztes szféra" folyamatos fönnmaradására mindig számítanunk kell. Az EU támogatási rendszere és ezen belül is a direkt kifizetések, illetve az igen gáláns intervenciós rendszer - történelmi okok miatt - ma a gabonatermelésnek kedvez. Ennek egyértelműen pozitív hatása a hazai gabonatermelés fellendülése. Sajnos a magyar állatállomány csaknem megfelcződése miatt jelenleg nagy készletek halmozódtak fel, és piacot is nehezen talál rá a gabonát felvásárló EU. Valószínű tehát, hogy a következő évek során előtérbe kerül a gabonafélék és az olajnövények számára megnyíló új felhasználási terület, az energiatermelésbe való bekapcsolódás. így megváltozik a mezőgazdasági termelés belső struktúrája, vagyis az élelmiszer-termelő növénytermelés és az állattenyésztés mellé harmadik főágazattá léphet elő az energiatermelés. Magyarán szólva a mezőgazdasági termelés egyre inkább hárompólusúvá válik, ha tartósan magasak maradnak, illetve még tovább növekednek a hagyományos energiahordozók árai, és ha igen jelentős adókedvezményeket kap a mezőgazdasági energiatermelés.