Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)
TANULMÁNYOK - Varga Gyula: Mezőgazdaságunk nemzetgazdasági szerepváltozásai
korszerűsített formában talán újraéleszthető integrációs kapcsolatokkal. A harmadik csoportot - amelyek száma az idők során egyre szaporodott - azok képezték, akik jogosultságukat bérlet formájában, akkori szóhasználattal „megváltás" fejében visszaadták a nagyüzemnek. Ez a „megváltott háztáji" a maga 1,5-2 tonnányi gabona ingyenes juttatásával többszörös jövedelmet adott, mint a rendszerváltást követően 3-5 ha föld bérleti díja. Méreteiket nézve erőteljes a szóródás a kisgazdaságok körében. Az átlagméret az 1980-as évtizedben alig haladta meg a 0,5 ha-t, de összesen így is több mint 800 ezer ha-t műveltek. Minden negyedik háztáji 1 ha-nál nagyobb volt. További érdekes fejleményt jelentett, hogy az 1980-as évtizedben a háztájinak már kevesebb mint a felét művelték meg maguk a szövetkezeti tagok, a nagyobbik hányadot a közös gazdasággal műveltették meg: 18%-ban pénzért, 77%-ban terményért és 5%-ban a kettő kombinációjáért. Erre két ok késztetett: az így adómentessé tett jövedelem s ennek - a saját földhasználatét meghaladó - összege. A teljes kollektivizálás időszakában a háztájiról és a többi kisegítő gazdaságról is az volt a többségi felfogás, hogy jelentősége előbb-utóbb magától is visszaszorul az ellátásban és a tulajdonosok jövedelemszerzésében egyaránt. Ezzel szemben - némi ingadozással és 1-2%-os évi növekedési ütemmel - folyamatosan nőtt a termelésük. Az összes mezőgazdasági termelésből való részarányuk és termelési volumenük alakulásáról a 2. ábra ad áttekintést. 23 A nagyüzemek és a kistermelés között kialakult munkamegosztásnak megfelelően a kisgazdaságok az extenzív szántóföldi kultúrák helyett a munkaigényes és a területet jobban hasznosító ágazatokat preferálták. Ebből következően alig játszottak szerepet a búzatermelésben, és a kukoricatermelésben is csak azért - 1518%-os részesedéssel -, mert a művelést a nagyüzemek végezték el helyettük. Meghatározóak voltak viszont a kertészeti ágazatokban, ahol részarányuk 60-70%-ra rúgott, a sertéstartásban 24 és a baromfitartásban, ahol az ország termelésének 55, illetve valamivel több mint 40%-át állították elő. Ebben a munkamegosztásban kiemelkedő szerepet játszott a nagyüzemi integráció, amely a piacszervezés szempontjából töltött be fontos szerepet. Alapja az a kölcsönös érdeken nyugvó megállapodás volt, amely szerint az integráló nagyüzem (majd később számos fogyasztási szövetkezet is) magára vállalta a termeléshez szükséges eszközök beszerzését, gyakorta a termelés költségeinek finanszírozását, a termék közös értékesítését stb., illetve megosztozott az így elért többlethasznon a kistermelőkkel. Ez is jó példa arra, hogy bizonyos korábbi tapasztalatokat indokolt lenne ismételten átgondolni és alkalmazni. A kistermelők társadalmi hovatartozása kifejezetten vegyes volt. A nem mezőgazdasági foglalkozású fizikai dolgozók adták az összesnek majdnem egyharmadát (1981-ben 31%-át), majd a nyugdíjasok következtek egynegyedet meghaladó (27%-os) részaránnyal. A kistermelők e két csoportja zömmel önellátásra termelt, azzal a különbséggel, hogy az aktív korúak maguk művelték földjüket és gondoz23 A magyar mezőgazdaság 1851-2000. KSH Bp. 2J A kisüzemekben 1988-1989-ben több sertés volt, mint amennyit 2005-2006-ban az egész országban találunk.
