Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Varga Gyula: Mezőgazdaságunk nemzetgazdasági szerepváltozásai

ségtelen, hogy felosztás esetén földműves népünk tulajdonjogilag is elfoglalná hazánk minden talpalatnyi földjét, s ez a változás rövid távra feltétlenül konzerválná helyzetüket. De a további és messze jövőt már kétségessé tenné... törpebirtokok létesülnének gazdaságtalan gazdálkodással.. ."

7 Adorján érvelése mögött tények és sokszínű nemzetközi tapasztalatok állnak. Az árunövények terméshozama az 1000 kat. hold fölötti nagybirtokokon mintegy 30%-kal volt több, mint a 20 kat. holdnál kisebb gazdaságokban. A teheneket igázó kisgazdaságokban a tejhozam pedig törvényszerűen jóval kisebb volt (1400 l/tehén), mint a nagyüzemekben (2300 l/tehén).

8 Mindezen látványos különbségek ellenére is azt kell mondanunk, hogy ebben a korszakban, a nagyüzem fölénye a kisméretű gazdaságokkal szemben inkább csak elvi lehetőség volt, semmint napi gyakorlat. Az uradalmak kisebb hányadában folyt csak ugyanis a kor szintjének, Európa nyugati felének vagy Észak-Amerikának a mércéjével mérve korszerű termelés. Akkor sem kapunk más képet a két világháború közötti magyar mezőgazdaság nemzetközi helyezéséről, ha Kelet-Közép-Európa országaival vetjük egybe a magyar termelési eredményeket: az ország mezőgazdasága ebben az időszakban a felzárkózás helyett tovább folytatta leszakadását a fejlettebb országokhoz képest, s veszítette el előnyét a szomszédokkal szemben. Az ország gazdaságának vontatottan haladó szerkezeti átalakulása következtében nem szaporodott eléggé az új munkahelyek kínálata, ennek természetes folyományaként viszont még tovább nőtt a mezőgazdaságból megélni akarók száma is. Emiatt - a tőkehiány mellett, ami részben a hitbizományi rendszernek volt „köszönhető" - a korszerűsítést sürgető gazdasági nyomás is hiányzott a mezőgazdaságból. A munkabérköltség alig játszott szerepet a gazdálkodásban, mert szinte mindenre akadt olcsó munkáskéz. És minden gazdasági irracionalitása ellenére a termőföldnek ez a végletesen elaprózott kisüzemi hányada tette lehetővé, hogy több millió ember úgy-ahogy, de megélhessen. A sok versenyképtelen és koldusszegény kisüzem, a feudális kötöttségek miatt a tőkés gazdálkodásra képtelen, tőkeszegény nagybirtok és a jelentéktelen méretű belpiaci kereslet tehát egyaránt gátja volt a fejlődés elindulásának. A II. világháború konjunkturális előszele pedig csak rövid ideig hatott előnyösen a mezőgazdaságra. A háború pedig, többszörösen is megfizettette az. árát ennek a tiszavirág-életű fellendülésnek: a konjunktúra - a hadba lépést követően - hamar tovatűnt, és az összes mezőgazdasági kár majdnem kétszeresét tette ki az 1938. évi nemzeti jövedelem mezőgazdaságra eső részének. Ráadásul a vesztesek oldalán álló Magyarországot 300 millió dollár jóvátétel megfizetésére kötelezték a győztes hatalmak. 7 Adorján János: A magyar kenyérkérdés. Első könyv. (A szegényedés lejtőjén - Diagnosztikai felvételek mezőgazdaságunk életéről) Bp., Mérnökök nyomdája, 1939. Idézi: A földtulajdon és a mezőgazdasági struktúra átalakítása. I. kötet. Agrárgazdasági Kutató Intézet. Bp., 1990. 40. 8 Fazekas Béla: Mezőgazdaságunk a felszabadulás után. Mezőgazdasági Kiadó. Bp., 1967.