Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Varga Gyula: Mezőgazdaságunk nemzetgazdasági szerepváltozásai

Varga Gyula Mezőgazdaságunk nemzetgazdasági szerepváltozásai Bevezető Napjaink egyik izgalmas és sokszor felvetődő kérdése, hogy merre tart a magyar mezőgazdaság. Kérdezik azt, hogy mi lesz - a még nem oly régen is agrárországnak tekintett Magyarországon - a sok.százezer paraszt jövője. Kérdik azt is, hogy a globalizálódó világban indokolt-e a támogatásokkal fenntartott mezőgazdaságért lobbizni, mikor a világpiacon szinte utánunk hajítják az olcsó élelmiszert. Emellett mozgalmak indulnak azért, hogy magyar élelmiszert vegyen a lakosság, s utasítsa el az olcsó (kellő megfontoltság nélkül egyenesen „szemétnek" nevezett) importtermékek vásárlását. Emellett azt hallja és olvassa a magyar lakosság, hogy az Európai Unióba belépve új esélyekkel és új kihívásokkal találkozó magyar mezőgazdaságnak mindenképpen meg kell újulnia, új céloknak és új feladatoknak kell megfelelnie. Röviden szólva: szerepet kell váltania. Ez a tanulmány arról szól, hogy e szerepváltási kényszer tényleg igaz, de valójában nincs ebben semmi meglepő újdonság! Hiszen ha visszatekintünk az utolsó, valamivel hosszabb, mint fél évszázadra, a mezőgazdaság folyamatos szerepváltásának lehetünk tanúi. Igen. A hosszú századokon át alig-alig mozduló mezőgazdaság - főként Európa nyugati országaiban és Észak-Amerika államaiban - már a 19. században megindult a polgárosodás, a kapitalista fejlődés irányába. Magyarországon ez a mezőgazdasági fejlődés gyakorlatilag a II. világháborút követően indult el, igaz, nem a kapitalizmus irányába, de mindenképpen a feudális örökségtől való megszabadulás és bármennyire is meglepően hangzik, hogy ez éppen „a szocializmus építésének korszakában" történt: a polgárosodás felé. Az írás egyben arra a kérdésre is keresi a választ, hogy ma milyen kihívásokkal nézünk szembe, és milyen lehetséges válaszokat adhatunk az előttünk álló feladatokra. A II világháború előtti magyar mezőgazdaság: a „hárommillió koldus országa" A 20. század elejének magyar mezőgazdasága tipikusan kétpólusú volt: az életképtelen méretű törpe- és kisbirtokok hatalmas számbeli fölényétől függetlenül a kisszámú nagybirtok volt - az egyébként nagyon fejletlen piac - meghatározó jelentőségű szereplője. Az árutermelésre berendezkedő nagyüzemek - az uradalmak - számára korábban kedvező feltételeket kínált az Osztrák-Magyar Monarchia