Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Sipos Levente: Fehér Lajos tevékenysége 1956-1958-ban

Mint agrárvonatkozású érdekességet említem meg, hogy Zelk Zoltán 1957 nyarán tett vallomása szerint, amikor Losonczy október 25. körül megkérdezte az írószövetséget, hogy az írók kiket tartanak olyan népszerű embereknek, akiket a kormányba kellene választani, Fehér Lajos neve került szóba földművelésügyi miniszterként.

12 A forradalom 28-tól kezdődő második szakaszának idején az ő nézetei is tisztultak. Az MSZMP október 31-i megalakulása után a párt napilapja, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese lett. November 4-én a jugoszláv követségre menekült Losonczy Géza vele is beszélt telefonon

13 (azon a napon még engedték a jugoszlávok), mert saját táborukba sorolta őt. Hogy hogyan került Fehér Lajos a Kádár-féle pártvezetés legfelső grémiumába, ez nagyon izgalmas, de még nem vizsgált kérdés. Kádár teljes mértékben tudatában volt annak, hogy Fehér Nagy Imréhez kötődött. Az adott helyzetben posszibilis káderek óriási hiányából fakadó kényszerűség vihette rá, hogy november 7-én felkérje a héttagú Ideiglenes Intéző Bizottságban való részvéteké. Fehér az agrárvonalon és az ellenzéki értelmiségiek körében is hiteles embernek számított. Idevágó kérdésemre Fehér Lajosné azt válaszolta, hogy Kádárnak egész egyszerűen szüksége volt rá. Kádár tudta, hog}' bátor, kemény, munkabíró, komoly munkásmozgalmi múltja van, a Rákosi-Gerő-klikk elszánt ellenfele, de aki fellépett a fegyveres felkelés ellen is. Kézenfekvő volt, hogy a Népszabadság főszerkesztő-helyetteséből főszerkesztővé lépjen előre a jugoszláv nagykövetségre menekült Haraszti Sándor helyett. Márpedig a központi pártlap vezetője hagyományosan, előtte is, később is, tagja volt a Politikai Bizottságnak. Talán még az is szerepet játszott valamelyest, hogy a munkás-paraszt szókapcsolatban - lásd például a kormány nevét vagy a „munkás-paraszt szövetség" kifejezést - ki lehetett pipálni vele a paraszt szót. Kádárt ilyen megfontolások befolyásolhatták választásakor. Arra nehezebb válaszolni, hogy Fehér Lajos miért vállalta az akkor oly hálátlan és népszerűtlen tisztségeket. Tisztában lehetett azzal, hogy Nagy Imréék csapdába estek a jugoszláv nagykövetségen, számukra nincs visszaút a hatalomba. A forradalom vívmányai egy részének megőrzése azokban a napokban reálisnak tűnhetett, feltehetőleg hitt Kádár ígérgetésének. Mint kommunista hazafi hitt abban, hogy politikai vezetőként a nemzet és az ország javát szolgálhatja. Természetesen számolhatott azzal is, amit Kádár így fogalmazott meg valamivel később, november 28-án: „az adott helyzetben nem dolgozhat vezető beosztásban, nem irányíthat olyan ember, aki más álláspontot visz, mint a párt vonala."

14 Ezek persze feltételezések. Sajnos korai halála megakadályozta, hogy ezeket az időket is feldolgozza memoárjában. Az MSZMP vezető köreiben novemberben két felfogás körvonalazódott az elszigeteltségből való kitörést, a kibontakozást illetően. A vitában Fehér a „puha" elképzelés vezéregyéniségeként azt a felfogást képviselte, hogy a tömegbázist úgy lehet szélesíteni, úgy lehet a konszolidációt elérni, ha „a Rákosi-rezsimtől kate12 Kövér György: Losonczy Géza. 1917-1957. 1956-os Intézel, Bp., 1998. 274. 13 Kövér György: i. m. 302. 14 A Magyar Szocialista Munkáspárt... jegyzőkönyvei. I. k. 128.