Estók János szerk.: 1956 és a magyar agrártársadalom (Budapest, 2006)

TANULMÁNYOK - Sipos Levente: Fehér Lajos tevékenysége 1956-1958-ban

valami kis centrálénak kell dolgoznia... a KV októberi határozatának, a júniusi politikának ingadozás nélküli megvalósításáért."

2 Nagy Imre gyakorlatilag másfél éves kormányfői működését írásaival is támogatta Fehér Lajos. Egy példa erre: a miniszterelnök 1954 januárjában az Országgyűlésben számot adva a kormány féléves munkájáról sok egyéb mellett arról is szólt, hogy megvannak a feltételek a középparaszti árutermelés fokozására. Tekintve, hogy e kérdés körül ádáz viták dúltak korábban Nagy Imre és a RákosiGerő-klikk között, Fehér Lajos a kormányfői expozéra rímelő tanulmányt írt „A kormányintézkedések jelentősége és első eredményei a mezőgazdaság fellendítéséért folyó harcban" címmel.

3 Ebben leszögezte: „Népi demokráciánk fejlődésének új szakaszában a mezőgazdaság nagyarányú fejlesztése során a paraszti, főleg a középparaszti gazdaságok egy részének, sőt nagyobb részének a sokoldalú állami támogatás, meg saját szorgalmas munkája eredményeként kétségtelenül lehetősége nyílik bővített újratermelésre... a bővített újratermelés nem azonos a kulákosodással, bár szórványosan elvezethet hozzá. Ma a középparaszt bővíti gazdaságát, ettől egyáltalán nem kell megijedni. Sőt, mi is támogatjuk ebben a törekvésében, hiszen ennek nagyobb termés, több hízott disznó, több tej, zsír, tojás, egyszóval több mezőgazdasági eredetű áru lesz a gyümölcse. S mi éppen ezt kérjük tőle... Aki a kisárutermelő gazdaságok fejlesztésétől a szocializmus jövőjét félti, semmit sem ért a marxizmusból... Nincs igazuk tehát azoknak, akik a parasztgazdaságok támogatásától a szocializmus jövőjét »feltik«. Nem az egyéni parasztgazdaságok fejlesztésében kell a veszélyt keresnünk, hanem a mezőgazdasági termelés csekély hozamában, nagy elmaradottságában, amely akadályozza népünk életszínvonalának emelését. A kis- és középparaszti gazdaságok nagyobb részének bővített újratermelése pedig okvetlenül szükséges, hogy megszüntessük ezt az elmaradottságot, s gyorsan fejlesszük mezőgazdasági termelésünket." Az összecsengést az 1957-es agrárpolitikai tézisekkel nem nehéz észrevenni! (Egyéb példákat is hozhatnék Fehér Lajos írásai közül arra, hogyan támasztotta alá velük Nagy Imre politikáját.) De összefügg ezzel az állásponttal az 1958. decemberi MSZMP KB-határozat Fehért támadó bírálata is: „Fehér elvtárs hibái elsősorban a kapitalista tendenciák erősödésének lebecsülésében, az egyéni parasztság termelési kedve emelkedésének túlbecsülésében foglalhatók össze... Ez a felfogás... jobboldali magatartás."

4 Nagy és Fehér ekkori közeli kapcsolatát jól érzékelteti 1983-ban született viszszaemlékezésében Fazekas György újságíró, a Nagy Imre-csoport tagja, akit 1956 novemberében Snagovba internáltak, majd tíz évre ítéltek: Nagy Imre „nagyon kedves gyereke Fehér Lajos volt. Emlékszem például arra az esetre, amely az 54-es árvízhez kapcsolódik. A Duna kiöntött, de nemcsak a Szigetköznél, hanem Pest közvetlen környékén is, Nagytétény körül. Nagy Imre kíséretében mentem ki, de nem mint a Tájékoztatási] Hivatal kiküldöttje, hanem mint újságíró. 2 A jegyzőkönyv a szerző birtokában van. 3 Magyar-Szovjet Közgazdasági Szende, 1954. 3. sz. 4 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei. Szerk. Soós László. Magyar Országos Levéltár, Bp., 1997. 917.